Smaragdzöld

II/10. fejezet: A Roxfort expresszi beszélgetés /2.

- Épp a Sötét Nagyúr és követői legközelebbi gyűléséről beszéltünk...

Ahogy Bella kiejti ezeket a szavakat összeszorul a torkom, de eközben hatalmas izgatottság lesz úrrá rajtam. 

- Leyla - fordul hozzám Regulus - azt mondta téged is szívesen látna. 

Érzem hogy a kupéban ülő összes barátom engem néz. Tudom, hogy mit várnak tőlem, tudom, hogy szeretnék, hogy ott legyek velük, de én... hogy dönthetnék?

- Én... - kezdek bele bátortalanul - hogy is mondjam...

- Csak mondd ki amit gondolsz Leyla - szakít félbe Regulus egy bátorító mosoly kíséretében. Jól esik ez a kis bíztatás, és sikerül belőle erőt nyernem.

- Érdekel a sötét mágia, ezt le se tagadhatnám, hisz úgyis tudjátok. De tartok a következményektől. A barátaim és Lily is óriásit csalódnának bennem ha megtudnák, hogy csak egy kicsit is érdekel a mágia ezen része, és ti tudjátok, hogy én... - hangom elcsuklik, de hamar összeszedem magam. - nem bírnám ki, hogy elveszítem őket.

- Megértjük, de döntened kell. Ha mindig azzal fogsz törődni, hogy mások mit reagálnának, úgy soha nem fogod tudni azt tenni amit te akarsz. Ez a te életed Leyla, tégy úgy ahogy neked jó. Most az egyszer ne foglalkozz se a mi, se a Griffendéles barátaid véleményével. - Bella áthajol a fülkén és kedvesen megszorítja a kezemet. Meleg érintése jól esik, és bátorsággal tölt el. Igazuk van, eddig sose a saját akaratom miatt döntöttem, mindig mások befolyásoltak. És ez mostantól nem így lesz!

- Veletek megyek a gyűlésre - születik meg a végleges döntés a fejemben. Mindegyikük mosolyog, még én is.

- Jól döntöttél, a Nagyúr elégedett lesz. - szólal meg Lucius. Az arroganciát, mint mindig, most is érezni a hangjában, de jelenleg mintha kevésbé lenne ellenséges velem szemben.

- Ahogy mondtam, veletek tartok, ám nem ígérek semmit. Sem azt, hogy csatlakozom a Nagyúr követőihez, sem azt, hogy végig ülöm a gyűlést. Ezt mondjátok meg a Nagyúratoknak. 

- Nyilván Leyla, hisz mind ez csak a te döntésed - bólint Cissy, miközben az a tipikus ravasz mosoly játszik az arcán. Néha furák, de imádom a Mardekátos barátaimat.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

- Majd még találkozunk Leyla - kacsint rám cinkosul Cissy, és egy intéssel búcsúzva eltűnik a leszálló diákok tömegében. Mindenki elment, már csak Reg és én maradtunk a csöndes kupéban. 

- Leyla... ami a nyáron történt én... - kezd bele bátortalanul a fiú, de mielőtt kimondhatta volna, közbe vágok.

- Már nem számít, felejtsük el - mosolyogva ölelem magamhoz a fiút, és boldogan fúrom bele az arcomat a vállába. 

- Köszönöm - suttogja halkan.

Kibontakozom az ölelésből, és még egyszer rámosolygok a Black-fiúra.

- Örülök, hogy ott leszel szombaton - szólal meg, mire egy kicsit elkomorodok.

- De még nem ígértem semmit, oké? Ezt ne felejtsétek.

 Majd elköszönök a fiútól és egyedül indulok a barátaim keresésére. Közben iszonyatosan zakatol az agyam, hogy mit mondjak nekik, miért nem mentem vissza, vagy egyáltalán miért mentem el. Az már az első pillanatban világossá vált, hogy az igazat nem mondhatom el nekik, mert nem áll szándékomban magamra haragítani őket. Még mindig nem tudták elfogadni, hogy mardekárosokkal is  barátkozom. 

- Leyla! Hát itt vagy- hallom meg Remus hangját a hátam mögül. Megállok, és bevárom a fiút.

- Igen... itt vagyok - mosolyodok el kényszeredetten. - A többiek? 

- Valahol ők is itt vannak - mutat körbe Remus a tömegen. - Belláékkal voltál, igaz? - szegezi nekem a kérdést, minden felvezetés nélkül. 

- Nem... én Alice-ékkel ültem... - magyarázkodok, de a fiú egyetlen szomorú pillantása belém folytja a szót. - Jó, velük voltam, és, mi van akkor? - kérdezem ingerülten. 

- Semmit sem mondtam még Leyla - védekezik Remus, én pedig rögtön elszégyenlem magam amiért így rátámadtam. - Csak, tudni akartam - vonja meg a vállát.

- De kérlek ne mondd el a srácoknak - nézek rá könyörgő tekintettel, mire Remus átkarolja a vállamat és előreszegezett szemekkel, bólogat.

- Persze, hogy nem mondom el nekik - sóhajt. - De nem értem, miért titkolod ennyire, hogy jóban vagy velük? 

- Én... én nem titkolom - tagadtam a nyilvánvaló igazságot. - Jó, talán. De mindezt csak azért mert senkit nem akarok elveszíteni. Te is tudod, hogy a srácok és Lily még mindig nem tudták elfogadni a dolgot, és bár ez bánt, de én nem erőltetem. Inkább csak kihagyom őket az életem ezen részéből. Ha megtudnák... ők egyáltalán nem olyan megértőek mint te, Remus! Most éppen Siriusszal is jól mennek a dolgok, nem lennék képes arra, hogy egy ilyen kis dologgal elrontsam...

- Leyla - torpant meg Remus és mélyen a szemembe nézett. - Csak egy valamit ígérj meg és nem szólok a többieknek semmit.

- Mi lenne az? 

- Ne vállj olyanná mint ők. Nemhiába kerültél te a Griffendélbe, és nem a Mardekárba.

                                                                                 𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Bár a beosztási ceremónia és az este további része jól telt, én mégis mindig máshol jártam. Csak Remus szavai viszhangzottak a fülemben. Olyan fontos lenne-e, hogy melyik házba kerültem? Ez nem jelenti azt, hogy engem nem érdekelhet... hogy nem érdekelhetnek olyan dolgok? Vagy az, hogy annak idején a Griffendélbe osztott be a süveg alapvetően eltiltott bizonyos dolgoktól? 

Lehet... lehet, hogy most az egyszer a süveg talán rosszul döntött velem kapcsolatban, és ezt az énemet eddig olyan mélyen titkoltam, hogy még ő sem ismerte fel? 

Vacsora után amikor elindultunk a klubhelyiségbe még mindig ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztattak. A földet bámulva némán lépkedtem Lily és James mellet, amikor egy meleg kéz fogta meg a vállam.

- Reg! - kiáltottam fel meglepetésemben, amikor megláttam a fekete hajú fiút. - Mi történt? - kérdeztem halkan. A szemem sarkából láttam, hogy Lily és James megálltak és urcsállva figyeltek minket, így visszafordultam hozzájuk. - Nem kell megvárnotok, mindjárt megyek én is!

Miután eltüntek a forgatagban újra Reghez fordultam, aki izgatottan szorongatott a kezében egy pergament.

- Megvan az időpont. Már tudjuk mikor lesz a következő gyűlés - újságolta. - Jövő hét szombat este kilenc után hét perccel legyél a csillagvizsgáló toronyban. 

- Értettem - nevettem fel zavartan. - Ot leszek. Van esetleg dresscode, vagy valami? - viccelődtem, de Reg látszólag nem vette az adást.

- Csak a sima fekete sulis talárodra lesz szükség, és a pálcádra. Ezt pedig tedd el, a meghívód - nyomta a kezembe a pergament. - Majd találkozunk, Leyla - tette hozzá, amjd sarkon fordult és elindult az alaksori folyosók felé. Eg ypillanatra én is azt kívántam, bár vele tarthatnék. A gondolatot persze gyorsan kivertem a fejemből, és elindultam fölfelé a lépcsőn, oda ahol az én helyem volt.  A griffendél klubhelyiségébe. 

A folyosók már teljesen üresek voltak, első nap lévén még minden prefektus nagyon szígorú volt, így reménykedtem, hogy a klubhelyiségben sem lesz már senki. Fáradtan mondtam el a jelszót a Dámának ("görbebögre") amit még a vacsora után a prefektusok mindnekinek elmondtak, és átmásztam a portrélyukon.

A klubhelyiség először üresnek tűnt, csak a tűz ropogása hallatszott, én pedig megykönnyebbülten léptem beljebb, amikor megláttam, hogy mégsem vagyok egyedül. A kandallóval szembeni kanapén nekem háttal sötét hajú fiú ült.

- Sirius?

- Leyla, végre! Rád vártam.