Smaragdzöld

II/6. fejezet: Mágikus Meló és egy nem várt vendég

- Leyla?!

Megdöbbenve álltam James mellett.

Velem szembe ott állt a régi waldoxos idmerősöm és egyben a volt barátom Thomas Backerlly.

- Thomas?! - csak ennyit tudtam kinyögni. - Te... hogy kerülsz ide?

Thomas egy régi aranyvérmániás család gyereke, akik kábé olyanok mint Blackék. Csak még olyanabbak. És mivel Dumbledore mugliszületésűeket is felvesz a Roxfortba ők úgy döntöttek, hogy inkább a Waldoxba járatják a fiukat, mert az úgy is sokkal jobb. Nem tudom miért, de így lettünk évfolyamtársak. Aztán az utolsó ott töltött évem elején jöttünk össze. Iszonyúan boldog voltam, nagyon szerettem Thomast, aztán ez az egész valahogy elmúlt. Utáltam már az egész kapcsolatot, őt is, és szakítottam vele. Én megkönnyebbültem, ő kevésbé...

- Nyárra mindig hazajövök, rémlik? - kérdezte teljesen kiélvezve a zavaromat. - Te is hazajöttél.

Bólintottam. Mindenki értetlenül állt mellettünk, senki sem tudta, hogy honnan ismerjük egymást. Jameséknék sem meséltem róla, úgy általában a Waldoxról sem. Thomas ezt észrevette, és még szélesebben mosolygott.

- Leyla Evans, mindenki királynője nem mesélt rólam az új barátainak? - nevetett fel gúnyosan, mire riadtan Jamesre néztem. Nem tudtam, hogy Sirius szüleinek feltűnt e, hogy az igazi nevemen szólított. Sajnos igen.

- Evans? Elnézést, de ő itt a Bowman família sarja - kötött bele Mr. Black.

- Bowman família? Van egyáltalán olyan? - nevetett fel gonoszan Thomas. - Ő itt - mutatott rám - Leyla Evans, mugli származású boszorkány.

Ledermedtem. Gyorsan a Black - szülőkre néztem, akik eltorzult arccal meredtek egymásra. Mivel Sirius már elment, így nem volt kit szidniuk, de gondoltam, hogy számukra még lesz folytatása a dolognak. Amúgy az út többi részében nem szóltak hozzám. De kedvesek. Mindegy, örültem, hogy ennyivel megúsztam.

- Indulhatunk? - dörrent ránk Cygnus Black pár perc hallgatás után után, mi pedig bólogattunk.

- Persze - felelte készségesen Thomas. - Itt van a hintó és a ló - vezetett ki egy elegáns hintót az erdőből, ami előtt egy óriási szárnyas ló állt. - A gond csak az... Hogy a hintóban nem férünk el mindannyian, így két embernek a lovon kell ülnie - úgy vigyorgott rám, hogy megfagyott a vér az ereimben.

Mindenki elkezdett bepakolni, meg egyezkedni a helyekről, mire én riadtan Jameshez fordultam.

- Légyszi mondd, hogy te kint ülsz velem. Érzem, hogy ő akar velem kint ülni, de félek, hogy út közben lelök a lóról - mondtam félve.

- Oké persze. Sirius szerintem amúgyis megölne ha hagyná, hogy ezzel ülj egy lovon - intett Thomas felé. - Amúgy ki is ő?

- Khm... Legyen elég annyi, hogy az exem, és nem végződött túl fényesen a kapcsolatunk - motyogtam kínosan.

- Neked van exed? - nézett rám elképedve.

- Ez miért olyan fura? - kérdeztem nevetve. - Nekem is lehet exem.

- Hát... ez igaz - vonta meg a vállát James. - Mindig elfelejtem, hogy nem a Roxfortban kezdtél.

- Néha én is - mosolyodtam el.

- Gyertek, indulunk - tette a vállamra az állát hátulról Cissy, mire frászt kaptam tőle, és majdnem beleestem az árokba.

- Okés. Megvan már, hogy ki ül a lovon?

- Thomas azt mondta, hogy te és ő. Azt hiszem ezt veled elfelejtette megbeszélni - vonta le az arcomból a következtetést.

- Az biztos - fintorodtam el. - Mindegy, nem hagyjuk annyiban - ragadtam meg James kezét, és elkezdtem húzni őt a hintó felé.