Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

2.22

Tudtam, hogy Noelnek nem fog tetszeni, hogy Shawnnal egy párt kell alkotnunk. Vagyis ennek kell látszódnia, de azért arra mégsem számítottam, hogy szakítani fog velem. Mikor megérkeztem, Noel már otthon volt. Rögtön kerdőre vont az éjszaka, meg a délutani lelépésem miatt is. Persze nem hagytam annyiban rögtön visszavágtam, hogy a karrierem érdekeben kellett eltűnnöm.

-A kiadó hívott, és mint kiderült, muszáj Shawnnal eljátszanunk, hogy együtt vagyunk. Különben senkit nem fog érdekelni a zeném, és ki leszek csapva. Kötelességünk volt ezt vállalni.

-Na ez azonnal elfelejted! -üvöltött rám. -Nem vagy köteles szerepet játszani!

-Dehogynem! Az előbb magyaráztam el, miért! Végre megvalósulni látszik az álmom, muszáj folytatnom!

Könyörtelenül vitatkoztunk. Már -már úgy tűnt, hogy soha nem fog véget érni, mikor Noel hirtelen eltolta magát a faltól, és velem szemben megállt. Fenyegetőn felemelte a kezét, s mindössze ennyit mondott.

-Akkor dönts. A karriered, vagy én.

-Ezt nem teheted -gördült le egy könnycsepp az arcomon, amit később még több millió követett -Nem állíthatsz az álmom és közéd. Nem kényszeríthetsz arra, hogy válasszak számomra a két legfontosabb dolog között.

-Már megtettem. Ha a zenélést és az állbarátodat valasztod, még ma húzz el a házamból, és köztünk mindennek vége.

-De...

-Semmi de. Elmentem -lépett ki az ajtón, majd eltűnt a szemem elől. Azt hittem, hogy örökre...

Hoztam már néhány áldozatot azért, hogy énekesnő lehessek. Otthagytam a munkahelyem, a családom, és az otthonom. Eljöttem egy számomra ismeretlen nagyvárosba, bátorságot kaparintottam össze, hogy mások előtt merjek énekelni. Még abba is belementem, hogy egy olyan fiúnak játszam a barátnőjét, aki belém van zúgva már elég régóta. Annyi mindent megtettem már, de ez meg mindig kevésnek bizonyult. De a cél már olyan közel volt, már majdnen beértem, ezért is muszáj volt folytatnom. Szomorúan ugyan, de összecsomagoltam mindenem, és néhány órán belül már egy szállodában voltam. Úgy terveztem néhány napig biztosan ott maradok.

-Haló! -köszöntem a telefonomba, mikor valaki hívott.

-Szia, Cami. Nincs kedved egyet sétálni? Tudod, mint a szerelmesek. És tisztázhatnánk is akkor néhány dolgot. -magyarázott Shawn, mire egy kis gondolkodás után belementem. Hiszen egy pár szokott együtt csak úgy sétálgatni, meg éttermekbe járni.

-Oké, de csak akkor, ha te fizeted a vacsoránkat. De ne valami puccos hely legyen, hanem olyan, ahol sok ember megfordul.

Nevetve válaszolt, hogy intézi, majd mondta, hogy jön értem. Kénytelen voltam neki bevallani, hogy szállodába költöztem. Átküldtem neki SMS-be a címet, és mondtam, hogy majd személyesen elmagyarázom. Az este jól telt, egészen addig, míg nem indultunk hazafele, ugyanis a kocsiba kérdezte meg, hogy mi történt, hogy egy szállodába menekültem.

-Szakítottunk Noellel, mert elmondtam neki -sóhajtottam egy nagyot és kíváncsian vártam, hogy Shawn mit fog mondani.

-Nahát gratulálok. Büszke vagyok rád. Azt hittem, hogy nem fogod elmondani neki. De úgy néz ki tévedtem, és bevallottad neki, hogy mi történt köztünk -mosolyodott el, majd közel hajolt hozzám, és egy óvatlan pillanatban megcsókolt. Azonnal viszonoztam a csókot, de amint ez tudatosult bennem, ellöktem magamtól.

-Mi? Mit művelsz? -néztem rá értetlenül -Azt mondtam el neki, hogy el kell játszanunk a szerelmeseket. Aztán vitatkoztunk, és döntés elé állított. Vagy a zene, vagy ő -magyaráztam meg neki, mert félreértette a helyzetet. Bólintott, de nem tágított.

-Biztos, hogy el kell játszanunk? Hiszen te is vonzódsz hozzám. Mint testileg, mint lelkileg. Mi lenne, ha ez nem csak színjáték lenne? -húzott közel magához, de mielőtt tehetett volna bármit is, kinyitottam a kocsi ajtaját és kimenekültem.

-Shawn elég legyen. Maradj távol tőlem! A szerelmeskedést meg játszuk instagramon hozzászólásokba. Jó éjt.