Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

2. 5.

Eltelt jó pár hét és nem igazán történt semmi. Még a rendőrök sem tudtak kinyomozni semmit. Meggyógyultam s visszaálltam a munkába a csajok nagy örömére. A hangulat az étterembe egyre jobb, és többször összeülünk egy kis kávéra.

Viszont Marcussal kissé ellentétes lett a viszonyunk. Kiderült, hogy egy csomó dologban teljesen más a véleményünk. Pár nap múlva lesz a szülinapom, de mivel ő aznapra nem tudott elkéretőzni, így ma este ünneplünk. Ezen is összekaptunk, mert szerintem igenis fontos, hogy tényleg aznap legyen buli, még szabadnapot is kértem rá.

Mikor ma reggel felébredtem egy virágcsokor várt a konyhaasztalon. Mivel senki nem volt a házba, nem tudtam megkérdezni, hogy kié. Odamentem és jól szemügyre vettem.

-Szeretlek Szerelmem. Este 6-ra érkezem, s utána megyünk vacsizni. Legyen szép napod! -olvastam fel hangosan a kis cetlit, ami piros szalaggal volt rákötve a csokorra. Nagyon tetszett és nagyon romantikus volt, csak azt bántam, hogy nem aznap volt a szülinapom. Mosolyogva beleszagoltam a rózsákba, majd vázába tettem. Volt néhány darab kenyerünk még itthon, csak kicsit kemények voltak. Készítettem magamnak kakaót és beledaraboltam. Amíg hagytam ázni egy kicsit, átöltöztem. Tavasszal beindul az élet, újra kell a kertekbe dolgozni. Ezért is csak egy egyszerű otthoni ruhába bújtam, majd megreggeliztem.

-Jó reggelt -köszöntem a családomnak, akik már hátul voltak -Mit segítsek?

-Szia kicsim, nem kell semmit. Ma a szülinapodat fogjátok ünnepelni a barátoddal, készülj csak arra.

-Nem anyu, segíteni fogok. Amúgy is csak kettő nap múlva leszek 25 -morogtam és kivettem a kezéből a kapát. Ő fejet csóválva elment, mi meg hugival kettesbe maradtunk.

-Tesó Shawn nem fog átjönni valamikor felköszönteni? -állt meg egy pillanatra és kiváncsian bámult rám.

-Nem hiszem, nagyon elfoglalt -zártam le ezzel a témát. Nem mesélhetek neki arról, hogy mi történt köztünk. Ahogy anya sem tudhat meg semmit. Nem akarom összetörni a szívüket. Én titokba még várok rá, hogy jöjjön és személyesen beszéljünk meg mindent, de ez nem fog megtörténni. Elüldöztem, elutasítottam, kijelentettem, hogy többé ne is találkozzunk. Nagyon elmélyedtem a gondolataimba, csak arra lettem figyelmes, hogy a konyhából beszélgetés hallatszik ki az ablakon. Sofival bementünk, hogy megnézzük mi történt.

-Jó napot -köszöntünk hugival illendően a rendőröknek -Kérnek kávét vagy valami mást? -kérdeztem idegesen.

-Lányok, azért jöttek az urak, mert sikerült kideríteni néhány dolgot a betörés kapcsán -tért gyorsan a tárgyra édesanyánk.

-Nem kérünk semmit -mondta a fiatalabbik a szemembe nézve.

-Ki volt az? -szólalt meg Sofi és hangjában a türelmetlenséget hallottam.

-Pillanat és elmondjuk -beszélt most az idősebb biztosúr -Kérlek titeket, hogy üljetek le.

Én szó nélkül rögtön helyet foglaltam, majd a többiek is. Zakatoltak a gondolataim, miközben a rendőrök részletesen elmagyaráztak mindent a nyomozás kezdetétől fogva egészen végig.

-Mindent átnéztünk, mindent megvizsgáltunk és azt kell, hogy mondjuk, hogy hozzájuk igen közel álló személy tette -egy kicsit csendben marat, nagy levegőt vett és úgy folytatta -Sajnálom asszonyom, hogy ezt kell hallania, de a volt férje tette. Már megtaláltuk őt és mindent bevallott.

-Szeretnék vele beszélni -jelentette ki anyám, aztán már másra nem is emlékszem. Nem tudom ezek után miről beszéltek még, csak azt, hogy magamba mondogattam, hogy ,,Apa hogy tehetted ezt?'' Mindig is tudtam, hogy egy szemét alak, de hogy ennyire ezt nem tudtam elképzelni.