Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

29.

-Szeretlek -suttogta az ajkaimra. Elfogott a vágy, hogy az ágyba lefeküdjek vele. De ha már eddig kibírtuk, egy nap igazán nem jelent már semmit. Tökéletes közös ajándékunk lesz, hogy szeretkezünk egymással.

Karácsony reggelén izgatottan ébredtem. Bebújtam egy otthoni nadrágba és felhúztam egy vastag pulcsit. A konyhába készítettem magamnak egy forrócsokit, majd az ablakhoz sétáltam. Az éjjel annyi hó esett, hogy a járda már nem is látszott a ház előtt. A közeli szobából anya jött ki, és fáradtan nézett rám.

-Jó reggelt. Mennyi esett? -nézett az ablak irányába.

-Elég sok, de mindjárt kimegyek és eldobálom a járdán -mondtam, miközben a bögrémet betettem a mosogatóba. Felvettem a kabátomat és a sapkámat is. Egész gyors kész lettem a munkával, s amikor bementem újra a konyhába anya reggelivel várt. Húgi már a csokis kenyerét majszolta, és hozzá langyos tejet ivott.

-Felébresztenéd a hétalvó barátodat? -kérdezte kissé dühösen. Ránéztem az órára és láttam, hogy már 9 óra is elmúlott. Az őfelsége még az ágyban szunyókál, mikor mi már egy csomót dolgoztunk?! Ez engem is felbosszantott, így a szobámba beérve felkapcsoltam a villanyt, majd a redőnyt felhúzva kiáltottam el magam.

-Felkelsz már, vagy hozzak egy pohár hideg vizet? 

-Oké, oké fent vagyok, csak ne üvölts -tápászkodott fel, miközben a szemét dörzsölte. A telefonján megnézte, hogy mennyi az idő, majd bocsánatkérőn ölelt át. Miután őt is sikerült aktivizálni, egész nap sürögtünk -forogtunk és az estére készülődtünk. Ahogy közeledett a 7 óra, egyre idegesebb lettem. Nem tudtam, hogy miért, de féltem szembenézni Shawnnal. Rossz volt a lelkiismeretem. Talán azért, mert a legjobb barátom nem tudott a szerelmi életemről..

-Ki nyit ajtót? -kérdezte meg anyu, mikor valaki csengetett. Gondoltam, hogy ki az, ezért direkt nem mentem. Persze Marcus rögtön elindult.

-Majd én -mondta. Halottam, ahogy köszön Shawnnak. Éreztem, hogy nem lesz jó, ha sokat vannak kettesbe és kimentem hozzájuk.

-Te ki vagy? -kérdezte az új jövevény, de választ nem kapott, mert akkor értem pont oda.

-Helo, gyere csak. Mindjárt eszünk -vigyorogtam és betessékeltem őket. A vacsora egész gyorsan eltelt, majd következett az ajándékozás. A fa köré telepedtünk és sorra kinyitottuk a becsomagolt meglepetéseket. Marcustól csupa hasznos dolgot kaptunk. Anyu konyhai eszközöket, mi húgival téli kesztyűt, sapkát s sálat. Shawnnak meg néhány sprét vett.

-Senorita -fordult felém Shawn -Felíz Navidad! -mosolygott úgy, hogy abba beleszédültem. Hát még akkor, mikor megláttam, hogy milyen ruhával ajándékozott meg. Csodálatosan nézett ki, de üvöltött róla, hogy még mindig meg akar szerezni. Még mindig úgy érez irántam, mint a falunapkor. Még mindig szerelmes belém, és nem akar CSAK a barátom lenni.

-Gyere csak -keltem fel a földről, s húztam fel magammal, majd csak a folyosón álltunk meg.

-Tetszik a ruha? -kérdezte kíváncsian.

-Igen -válaszoltam és egy nagy levegőt vettem -De nem hiszem, hogy valaha is hordani fogom. Nem lenne hova felhúznom, meg tudom, hogy mit akarsz elérni vele.

-Én csak téged szeretnélek -sóhajtott ő is.

-Nem lehet.

-De miért? Hiszen mindent megtudnék neked adni amire vágysz.

-Kicsim itt vagy? -jött Marcus. Ennél rosszabbkor nem is jöhetett volna, s ezzel a becézéssel Shawn tudtára adott mindent. Nem tudtam én elmondani. Lehajtottam a fejem, és vártam, hogy mi fog történni. Mást úgysem tehettem volna.

-Ti együtt vagytok? -hallottam meg a legjobb barátom csodálkozó hangját.

-Már vagy 3 hónapja -felelt helyettem a pasim -Nem is tudtad?

-Nem, erről elfelejtett Cami mesélni -mondta gúnyosan.

Szerencsére anyu megmentett a további kínos percek elől, mert visszahívott minket a fához, hogy ő is átadhassa az ajándékot.