Kaja után egyből elindultam. A telóm 7 óra 5-öt jelzett, mikor odaértem a megszokott helyre. Már az utca másik végéből felismertem Shawn motorját, aki lazán nekidőlve engem várt. Ahogy észrevett intett és elkezdett felém jönni.
-Hello -üdvözöltem, mire a kezembe adta az egyik bukósisakot.
-Húzd fel és menjünk -mondta köszönés nélkül. Felültünk a motorra és útnak eredtünk. Nem telt el fél perc sem és feltűnt, hogy nem a megszokott irányba haladunk.
-Mégis hova megyünk? -kérdeztem meg ijedten, de nem válaszolt. Annyi minden futott át az agyamon. Lehet, hogy elrabol és ő is meg akar erőszakolni, vagy pénzért elad? Az egyik könyvbe, amit olvastam, pont így történt. Egy motoros férfi elvisz magával egy ártaltan lányt és a legtöbbet ígérő embernek eladja.
-Megjöttünk -állt meg egy tisztáson, nem messze egy pataktól. Volt egy kis híd is, meg néhány pad, amire rá lehetett ülni. Fogtam magam és odamentem a patakhoz. Nem érdekelt, hogy pár méterre van pad, én a fűbe foglaltam helyet. Nem sokkal később Shawn is odajött.
-Miért akartál ma velem találkozni? -érintette meg lágyan a karom, mikor hozzám szólt. Jó, talán még sem akar bántani...
-Az egyik munkatársam szeretné, ha bemutatnám neked.
-Az jó, mikor ér rá? -kérdezett újra.
-Azt mondta, hogy biztosan ott lesz a falunapon. Érdeklődik, hogy te mész-e -mondtam és ránéztem, mert érdekelt a válasza.
-Úha. Pont erről akartam veled beszélni a múltkor, mikor kijelentetted, hogy nincs rám időd.
-Most itt vagyok és figyelek -feleltem halkan.
-Emlékszel amikor azt mondtam, hogy egy hónapig itt leszek? Hát sajnos ez most nem megy. Annyira rápörögtek az emberek a legújabb dalomra, hogy a kiadó követeli, hogy vegyünk fel egy videóklippet és leszerveznek hozzá egy csomó rádió - és tévéműsort. Még szinte senki nem tudja, de szombat este mi leszünk a meglepetés zenekar, aztán miután végeztünk már indulnunk is kell.
-Mi? És mikor jössz vissza? -kérdeztem mérgesen.
-Nem tudom ne haragudj. De ígérem bebizonyítom, hogy nem foglak hanyagolni, mint múltkor. Cami fontos vagy nekem -fogta meg a kezem és mélyen a szemembe nézett -Kérlek higyj nekem! -szemei könyörögve néztek rám. Nem sokáig bírtam rá nézni. Oldalra fordítottam a fejem és elkezdtem könnyezni.
-Vigyél haza, légyszíves -mondtam úgy, hogy a legkevésbé sem lehessen a hangomon hallani a sírást. Felment a dombon, vissza a járművéhez, míg én megtöröltem a szemem és aránylag megnyugtattam magam. Egészen a házunkig egy szót sem szóltunk egymáshoz. Mikor megérkeztünk, leszálltunk a motorról, Shawn szólalt meg elsőként.
-Pénteken bemutathatod nekem a munkatársad. Ott leszek a bulin. Remélem felülünk majd egy -két vidámparki játékra.
-Felőlem felülhetünk, de én a helyedbe kihagynám a dodzsemet.
-Ugyan miért? -vonta fel az egyik szemöldökét.
-Semmi, semmi. Csak olyan erővel fogok neked menni, amennyire feldühítettél az életem során -nevettem, mire ő is belekezdett.
-Aha szóval ilyen harcos vagy Señorita. Akkor azt hiszem, hoznom kell magammal egy két zenész haverom.
-Hé nem ér a munkatársaidat ellenem fordítani -mordultam fel. Annak ellenére, hogy a pataknál mennyire összetört voltam, mégis vidáman búcsúztunk el és mentünk pihenni. Lefekvés előtt még kaptam tőle egy SMS-t.
,,Sajnálom, hogy ilyen
hamar mennem kell.
De ígérem most jó
haver leszek és nem
fogok rólad elfeledkezni.''
Az üzenetén elmosolyodtam, de nem válaszoltam neki. Nem tudtam, hogy mit is írhatnék neki.
YOU ARE READING
Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.
ספרות חובביםRészlet a könyvből: ,,Őszintén örültem Shawn ajándékának, de nem tudom, hogy jó ötlet -e elmenni oda. Nem akarok vele ennyit találkozni. Oké, hogy újra barátok legyünk, de már csak nehezen tudok megbízni az emberekben. Nem akarom, hogy hozzászokjak...
