Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

22

Csendben mentünk a házunkig hárman. Marcus is jött velünk, akit már beavattam, hogy ki -mit tud a mi házunkról. Megérkeztünk.

Mielőtt bevittem hugit megkértem, hogy várjon meg. Bent a szobába előkerestem gyors egy párnát és egy takarót, majd miután Sofi lefeküdt egy
,,jó éjt puszi'' után ott is hagytam.

-Visszajöttem. Amúgy bocsi, hogy nem hívtalak be a házba -sajnálkoztam.

-Semmi baj. Tök mindegy, hogy hol vártam rád -mosolygott és leült a lépcsőre a kapu mellé. Én is követtem a példáját -Holnap is lejössz ugye?

-Valószínűleg. Miért? -kérdeztem meg kíváncsian.

-Mert egy csodálatos lány vagy, és mivel hétfőn reggel pakolunk és megyünk is vissza a nagyvárosba, találkozni akarok még veled. Nagyon kedvellek -súgta tőlem néhány centire. A kezei az enyémet fogták, majd az egyik a hátamra tévedt, a másik meg a tarkómra és közelebb húzva magához megcsókolt. Nagyon meglepődtem, ahogy magamon is, hogy nem futottam el. Marcus húzódott el, és ha nem nyúlok utána lehet, hogy ő ment volna el.

-Sajnálom, tudom nem kellett volna. Még csak alig ismerjük egymást. Fogalmam sincs, hogy mi üthetett belém. Folyton rád gondolok, ahogy nevetsz és ahogy a húgoddal is foglalkozol. És néha úgy tűnik, hogy bánkódsz valami dolog miatt. Ekkor mindig elfog az a különös érzés és annyira meg szeretnélek vígasztalni, úgy szeretnék segíteni csak nem tudom, mit tehetnék -mondta hosszasan. Nem láttam még embert (persze édesanyámon kívül), aki ennyire akart rólam gondoskodni, vagy segíteni. Nem is tudtam, hogy mit tegyek, mit mondjak. Azt hiszem a szavak úgyis kevesek lettek volna, így közel hajoltam hozzá, s lassan megcsókoltam. Ő is csodálkozott a tettemen, de egyből visszacsókolt.

-Ez meg mi volt? -nézett rám elképedve, mikor széjjel váltunk.

-Egy csók -vigyorogtam, mint valami őrült, aki a diliházból lógott meg -Én is kedvellek. Nagyon -sóhajtottam ő meg átkarolt.

-Remélem, azért még össze ismerkedünk. Meghívhatlak holnap egy ebédre? Vagyis ma? -nézte meg a telóját, ahol már éjfél elmúlott 13 perccel.

-Nem megy, délelőtt megyek munkába és legkorábban 2-re végzek -ráztam meg a fejem.

-Akkor egy vacsira egy étterembe?

-Hűha ez egy randi lesz? Am oké, benne vagyok.

-Nevezheted annak is -állt fel, miközben hozzám beszélt -Ideje menni pihenned, hisz reggel valszeg korán kell menned.

-Igen, igazad van. Jó éjt -búcsúztam el, úgy hogy átöleltem és az arcára adtam egy puszit.

Bementem a házba, becsuktam az ajtót, majd neki dőltem. Meglepve vettem észre, hogy anya az ablaknál áll és vigyorogva bámul rám. Valószínűleg hallgatózott.

-Ömm helo -köszöntem zavartan -Mennyit tudsz?

-Végig itt voltam. De ne aggódj, én nem szólok közbe. Sőt gratulálok hozzá, mert nagyon rendesnek tűnik -mondta, majd a folyosón keresztül bement a szobájába.

Végre kifújhattam a bent rartott levegőt. A fürdőbe gyors lezuhanyoztam, fogat mostam, és befeküdtem az ágyamba, mikor jelzett egyet a telóm.

Hi Senorita! Nem tudom, hogy még fent vagy -e de nemrég érkeztem meg a szállodába. Remélem jól szórakoztatok a húgoddal, holnap délután ráérsz? Akkor felhívnálak

Éppenséggel még fent vagyok -gondoltam magamba. Csak nem volt sok kedvem hozzá. Megbántott azzal, hogy megcsókolt és szerelmet vallott. De azért nem akartam bunkózni vele, és őszintén örültem, hogy most tényleg nem felejt el.

Már épp aludni akartam, de még elkaptál :D Majd meglátom, nem tudom, hogy elérhető leszek e.

Amint elküldtem az üzit, jött is a válasz.

Akkor nem is zavarlak. Buenos Noches

Jó éjt