Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

14.

-Elvileg szerdán fog, és mivel Shawn és a zenész társai sokat jártak az étterembe, így majdnem kérszer annyit kapunk -avattam be végre a jó hírbe.

-Remek, akkor az enyémet teljes egészében félre tudjuk tenni -vált boldoggá az arca és átölelt.

Szerdán reggel a főnök is bejött az étterembe és kiszámolta nekünk a fizetésünk. Miután kifizette készpénzbe, végig ott maradt és kettőkor már el is jöhettünk.

-Cam, tudod nem akarlak sürgetni, de beszéltél már Vele? -kérdezte Dina, mire a homlokomra csaptam.

-Jézusom, teljesen kiment a fejemből. Ígérem ma fogok -mondtam és gyors hazamentem. Otthon rögtönt felhívtam Shawnt.

-Hello Shawn. Tudnánk este 7 körül valahol találkozni? Tudom múltkor én mondtam Nem-et és nagyon sajnálom -köszöntem, majd gyors elmondtam a mondandómat.

-Oké. Felveszlek majd téged, ugyanakkor, ugyanott, ugyanazon a régi úton. Csak a napjainkról fogunk beszélni. Ma este megpróbáljuk kitölteni a kínos helyeket. Most mennem kell -közölte és kinyomott.

Nagyon furcsán viselkedik mostanában, de a jelzését rögtön megértettem. A hely a régi házunk mellett lévő régi út és az idő 7 óra 7 perc. Ha annak idején hétre beszéltünk meg egy találkozót, ő mindig 7 óra 7-re érkezett meg és mivel utálok várni, ezért inkább én sem mentem oda pontosan. Volt mikor egyszerre értünk oda, s olyankor nagyot nevettünk, majd felkapott a motorjára és felmentünk a kilátóba, ahol már vártak a barátaink.

Mivel főznöm nem kellett, így volt egy kis szabad időm. De ahogy kimentem a kertbe, rájöttem, hogy sok munka vár rám. Kezdésként fogtam egy tálat és leszedten az érett piros epreket és közbe ki is gazoltam. A meggyfán is voltak már egész sötét gyümölcsök, így lekapkodtam őket is egy másik tálba. A rózsákat még hagytam egy napig, úgy sem lett volna időm kivinni a piacra.

-Szia -köszönt anyu, mikor hátra jött letenni a biciklit a garázsba.

-Szia -mentem oda hozzá -Kérsz egy kis finomságot? -nyújtottam felé a tányért, amin az eprek voltak már megmosva és megcukrozva.

-Finomságot? Igen köszi -futott felénk Sofi, aki pont akkor ért haza a suliból.

Leültünk a hintaágyba és csendben megettük mindet. Anyával mi vissza mentünk a kertbe dolgozni, míg a húgom nekiállt a tanulásnak.

-Vacsi után találkozom van Shawnnal. Tudod mint gyerekkorunkban -meséltem, miközben kapáltam.

-Jó. Menj csak, majd én lefektetem a hugit. Mikorra jössz haza?

-Nem tudom, ezt nem beszéltük meg. De nyugi, nem vagyok már kislány -nevettem, mire anya megrázta a fejét.

-Nekem te mindig is a kislányom leszel. És kérlek, még éjfél előtt érj haza -nézett rám úgy, mint ahogy csak egy anya tud a lányára.

Mikor bementünk a házba, átadtam a pénzt anyának, majd ő nekiállt megmelegíteni a vacsit. Bementem a szobámba és kinyitottam a szekrényt. Ilyenkor szokták azt mondani a nők meg a lányok is: ,,Nincs egy göncöm sem. Mit vegyek most fel?'' Csak náluk mindig tele van vagy 3 szekrény. Nekem meg egy ruhásszekrényben elfér mindenem. Kivettem egy hosszú, kék farmert, majd a pólóim közt kutattam. Végül egy ejtett vállú, halványzöld színű felsőt húztam magamra. Kaja után egyből elindultam. A telóm 7 óra 5-öt jelzett, mikor odaértem a megszokott helyre. Már az utca másik végéből felismertem Shawn motorját, aki lazán nekidőlve engem várt. Ahogy észrevett intett és elkezdett felém jönni.