Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

2. 4. (18+)

Marcus a betegeskedésem harmadik napján hívott fel. Először igencsak mérges voltam rá, s üvöltve is vettem fel a telefont.

-Na mi van eszedbe jutottam? -kiabáltam.

-Szia Cami. Ne mérgelődj, sok dolgom volt. A nagybátyjám egész nap ugráltat. Megbetegedett aki házhoz szállít, így át kellett vennem a munkakörét. Egész álló nap furikázok.

-De írhattál volna egy SMS-t vagy küldtél volna hangüzit -durciztam tovább.

-Picim -becézgetett -Ne hari -olyan aranyos, mikor így beszél és ezzel valahogy mindig eléri, hogy megbocsássak neki -Pénteken megyek hozzátok, és 2 napig maradok is.

-Hiszen az holnap lesz -ugrottam fel hirtelen az ágyból és egyből eszembe jutott Shawn. Látott. Az egész testemet. Mégis hogy fogok szembenézni Markkal? Nem mondhatom el neki, mert tuti elhagyna. Sőt lehet, hogy megtudná az egész falu és Shawn rajongói is. Ennek nem szabad kitudódnia. Ez a mi kis titkunk, amit megőrzünk, s mivel nem találkozunk, előbb - utóbb elfeledjük.

-Hahó itt vagy még? -hallottam meg barátom hangját a telómból.

-Persze, csak elgondolkodtam...

-Mégis min? -kérdezte kíváncsian.

-Csak hogy miket csináljunk, ha megérkezel -muszáj volt hazudnom.
-Egész nap mégsem lehetünk a házba.

-Te csak ne tervezz semmi programot. Muszáj otthon pihenned, hogy meggyógyulj -mondta szigorúan, majd néhány perc múlva a munkára hivatkozva elköszönt.

Idegesen vártam a másnap estét, hogy megérkezzen hozzánk. Mikor megláttam, boldogan mentem oda hozzá és elfelejtettem minden gondomat. Megcsókoltuk egymást és szorosan átölelt. Minden jól ment, addig míg el nem mentem zuhanyozni. Mikor már meztelenül álltam a kádba, utolért. Bámulta a testem, és hiába néztem Marcusra, Shawnt láttam magam előtt, ahogy kívánatosan figyel. Tudtam, hogy csak a képzeletem játszik velem, mégis kinyújtottam a kezem, hogy közelebb jöjjön hozzám a képzelt személy. Becsuktam a szemem és vágytam, hogy megérezhessem Shawn finom simogatását a bőrömön. De Marcusnak már állt a farka, ezért engem is csak gyors fel akart izgatni. Vadul megcsókolt, melleimet masszírozta, majd szétlökte a lábaim.

-Terpezbe drága, hadd izgassam a puncid -mondta és belém helyezte a mutatóujját.

-Marcus én beteg vagyok. Biztos, hogy jó ötlet ez így? -kérdeztem aggodalmakkal a hangomban.

-Persze. Szokták mondani, hogy jó a betegségre a közös izzadás.

Szó nélkül felemelt és bevitt az ágyba. A hátamra fektetett, ő meg szorosan hozzám bújt. Vastag farkát erőszakosan belém nyomta, mire feljajdultam. Per pillanat egyáltalán nem tetszett a viselkedése. Arra vágytam, hogy simogatva, szépen lassan közeledjen hozzám és lágyan csókoljon puha ajkaival. De ez csak a képzeletembe volt jelen, ahogy Shawn is. Az egész szex alatt végig sírtam, de csak csendben, hang nélkül. Nem akartam, hogy észrevegye bárki is a bennem dúló vihart. Miután Marcus kielégülve eldűlt mellettem, ő nagyon hamar el is aludt. Én egyáltalán nem voltam fáradt. A telefonomat a kezembe vettem és azon játszottam, majd a füllhallgatót a fülembe dugva elkezdtem zenét hallgatni. Szememet becsuktam és Shawn énekhangjára aludtam el.