Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

2. 3.

Hajnali 3-kor sírva ébredtem. Pontosan már nem tudom, hogy mit álmodtam, de benne volt Shawn és Marcus is. Kételyek közt vergődtem, és órákon át sírtam. Mikor reggel anya készülődött a munkába még mindig fent voltam. Szemeim vörösek voltak és az orrom egyfolytába folyt. Kívűlről betegnek nézhettem ki, ezért a lelkemre kötötte, hogy ma nem megyek dolgozni, hanem itthon kúrálom magam. Még a munkahelyemet is felhívta, hiába erősködtem, hogy tudok dolgozni. Sofi is mikor ment suliba átölelt és mondta, hogy gyógyuljak meg. Egész napom elég szarul telt. Unalmas tévéműsorokat néztem meg néha egy kicsit szúnyókáltam. Ebédet főztem meddigre hazaértek és megterítettem nekik.

-Menj vissza az ágyba, majd merünk neked és magunknak is -szólt rám anyám. Nem volt választásom, engedelmeskedtem neki.

-Jó étvágyat -hozta be hugi a forró levest, majd ki is ment -Ha kész vagy csak szólj és jövök érte -mosolygott rám.

Délután is kb ugyanazt csináltam, de olyan 4 körül jött egy látogatóm. Julie volt az, amin nagyon meglepődtem, de nagyon örültem neki.

-Szia hogy vagy? -köszöntött kedvesen.

-Helo. Nem túl jól. Valamit elkaphattam -mondtam, majd tüsszentettem egyet. Igazából tudtam, hogy a hideg patakba tett mártózásom tett be nekem.

-Egészségedre. Remélem minnél előbb meggyógyulsz és jössz segíteni a hagyma puculásba -viccelődött, amin jót nevettem -Látom azért mégsem vagy olyan rossz állapotba, mint anyud mondta.

-Mindig túloz egy kicsit -legyintettem.

-Abba is, hogy betörtek hozzátok? -érdeklődött.

-Az sajnos valóban megtörtént, de mivel egyikünk sem volt itthon mindannyian egészségesek vagyunk.

-Szerinted bántott volna titeket, ha úgy adódott volna? -nézett rám ijedten, mire csak megrántottam a vállam.

-Fogalmam sincs. Nem tudjuk még, hogy ki volt, de a rendőrség elvileg ki fogja deríteni. Először a szomszédokat kérdezték meg, hogy nem -e láttak valami gyanúsat. Nem tudom, hogy mi lesz, azt mondták, ha találnak valamit, felhívnak minket.

-Én a te helyedbe nagyon félnék egyedül itt lenni. Lehet, hogy megfigyel titeket, és elrabolja egyikőtöket. Vagy még rosszabb megöl közületek valakit.

-Julie túl sok Gyilkos elmék -et nézel -ráztam meg a fejem mosolyogva -Gyere nézzünk inkább valami vígjátékot -paskoltam meg az ágyam szélét, mire leült és én az ölembe véve a laptopot bekapcsoltam azt. Alig kezdtük el a filmet, kopogtatásra lettünk figyelmes.

-Ő az! A rablógyilkos -súgta a fülembe.

-Ki az? -kiáltottam ki figyelmen kívül hagyva az előző mondatokat.

-Dina vagyok. Sziasztok -nyitott be a másik munkatársam.

-Hola -üdvözöltem spanyolul. A gépem kikapcsoltam és hármasban dumáltunk tovább.

Azt szokták mondani, hogy bajban ismerjük meg az igazi barátainkat. Úgy néz ki, hogy ez tényleg igaz, hiszen történt velem egy -két dolog, és ők ketten máris itt vannak. Azt hiszem már mindkettejüket hívhatom a barátaimnak. Belegondolva egész szar, hogy igazából csak ők vannak nekem a családomon kívül. Marcus még fel sem hívott, pedig ő is lett értesítve a történtekről. De őszintén egy ember hiányzott nekem igazán. Akivel régen oly jóba voltunk, és a vallomását megelőzően is. Shawn. Hiányzott, hogy nem volt ott velünk. Pedig, hogy örültek volna neki a csajok... és énekelhetett volna altatódalt azzal a csodás hangjával, amit senki nem képes leutánozni. Álmaimban velem van és azok lehetünk, amik csak akarunk...