Családra vágyva BEFEJEZETT

15

Lucius elégedetten nyúlt el az illatos forróvízben, és a Harryvel eltöltött éjszakájukra gondolt. A fiú minden képzeletét felülmúlta. Nem is tudja, hogyan fog elszakadni a fiútól, bár ezen még kár gondolkoznia, a bájitalt még legalább 4 napig kell főzni, addig minden percet ki fog használni amit vele tölthet.
Hosszú ideig áztatta magát a vízben, mire úgy érezte, hogy ideje kimennie, és felébreszteni Harryt.
A furdőszobábó kilépve egy nagyon komor férfit talált az ágyban.
-Jó reggelt. Mi a gond?
-Lucius! - kiáltott fel a kérdezett- Azt hittem elmentél.
-Csak vettem egy fürdöt. Lehet hogy neked sem ártana. - nézett végig a kívánatos testen, amit már nem takart semmi, így jól láthatóvá váltak az éjszakájuk nyomai fiatal szeretője testén.
Persze Harry elpirult a megjegyzésen, de hamar túllépve rajta Luciushoz lépett.
-Nem akarsz velem fürdeni? - simított végig a férfi mellkasán.
-Sajnos halaszhatatlan teendőim vannak. Már így is teljesen le vagyok maradva. - próbálta tartani magát.
-Ahigy gondolod. - nyalt végig a szöke nyakán, majd a lehető legcsábosabban vonult be a fürdőbe.
Lucius nézte a csábító fiút, majd úgy határozott, hogy megengedhet magának néhány élvezetes órát, és a fiú után vetette magát. Valahogy nem bírt eleget kapni belőle.

A kielégítő reggeli, illetve déli fürdő után belevetették magukat a bájitalfőzésbe. Az összhang a két férfi között hihetetlen volt. Szinte nem is kellett egymáshoz szólniuk, azonnal tudták mit akar a másik. A varázserejük is mintha teljesen összefonódott volna, bár ők ezt nem vették észre.
-Éhes vagyok. - dőlt neki Harry a magasabb férfi oldalának. Mivel egész nap alig tudták egymásról levenni a kezüket, a mozdulat temészetesbek hatott.
-Pár perc és mehetünk vacsorázni.
-Oké.
-Ma még nem is ettünk semmit, csodálom hogy eddig bírtad. - simított végig a fiú oldalán Lucius.
-Volt ami elterelje a figyelmem. - dorombolta elégedettdlen.
-Persze, de attól a gyerekek még nem laknak jól. - mosolygott le a fiatalabbra.
-Gyere, ma már nincs dolgunk itt. - húzta magával Harryt ki az ajtón, miután befejezték az aznapi teendőiket.

Vidáman beszélgetve mentek az ebédlőbe, és csak ott tudatosult bennük, hogy valakiről teljesen elfeletkeztek.
Az ebédlőbe belépve Lucilla nézett rájuk szúrós szemekkel.
-Lucius, egész nap téged kerestelek! Olyan sok dolgunk lett volna, mindent nekem kellett egyedül megcsinálnom. Ezt nem tűröm!
-Lucilla, én előre szóltam hogy nem alkalmas ez a hét. Sajnos a fennmaradó részében sem fogok tudni neked segíteni.
-Miért fontosabb egy jöttment, mint a menyasszonyod? - vonta kérdőre a férfit. Harry mellkasát mintha satuba fogták volna. Olyan boldog volt egész nap, higy teljesen megfeletkezett a nőröl.
-Mr Potternek segítségre van szüksége, és meg is fogja kapni pont!
Lucius ezzel lezártnak tekintette a dolgot, amin a nő teljesen felháborodott, de nem próbált újra vitába szállni.
Harry legszívesebben a nő képébe ordította volna, hogy a közös gyerekeiket próbálják megmenteni, de nem akarta Lucius ennél is kellemetlenebb helyzebe hozni.

A vacsora alatt a két férfi szinte meg sem szólalt, míg Lucilla egész végig az esküvő szervezés nehézségeit ecsetelte.
Harry persze nem bírta sokáig, így szinte habzsolta az ételt, ami kissé kellemetlen pillantásokat eredményezett a két asztaltársa részéről.

Előbb hagyta el az asztalt, mint a házigazda és menyasszonya.  A szobájába érve azonnal bevetődött az ágyba, és a már kissé dudorodó hasát kezdte simogatni.
-Nem tudom mit akar a papátok. Teljesen összazavarodtam. - kezdett el beszélni a kicsikhez - Mit akar egyáltalán attól a banyától? - csapott a takaróra.

Lucius egyedül maradt az étkezőben Lucillával, ami nem töltötte őt el túl nagy örömmel.
-Mikor dobod végre ki?
-Pardon? Mégis kit kellene kidobmom? - nézett a nőre szigorúan.
-Kit kit, ne játszd az ostobát. Nincs időnk másokat istápolni, szerveznünk kell az esküvőt!
-Elég! Jobb lesz ha erre a hétre hazamész! Nincs türelmem ezt hallagatni! - törölte meg a száját dühösen, majd otthagyta a nőt és a dolgozó szobájába ment.
Kis idő elteltével egy manó értesítette, hogy az asszony távozott. Lucius elérkezettnek érezte az időt, hogy Harryhez menjen. Közölni akarta vele a jó hírt, meg persze az éjszakát is vele szándékozott tölteni. Addig akarta a fiút ölelni, amíg még lehetősége van rá.