6

1.3K 71 7
                                    

Luciust nem hagyta Potter nyugodni. Még hetekkel később is érezte az illatát, és biztos volt benne hogy valami köze lehet ahhoz, hogy egy éjszaka kiesett az emlékezetéből.
Éppen az eljegyzési bálra készült, mikor váraltan látogatója érkezett.
-Malfoy gazda. Pinton professzor jött önhöz. - jelentette be remegve az egyik házimanója.
-Azonnal megyek. - mondta. A tükörbe még megigazította a ruházatát, majd magával meleglégedve elindult a vendégéhez. Nem értette hogy Perselus mit akart, mivel már egy jó ideje kerülte a társaságát.
-Perselus. Minek köszönhetem a látogatásod? Mondjuk nem bánom, de éppen indulni készültem.
-Sajnálom hogy megzavartalak. Ha akarod visszajöhetek holnap. - mondta barátja kissé mogorván.
-Semmi gond. Megvárnak, végülis az én eljegyzési partym.
-Szükségem van a segítségedre, jobban mondva egy barátomnak.
-Miben lehetek a szolgálatodra?
-Amit most el fogok mondani, nem egy túl tisztességes mese. -erre Lucius hitetlenkedve felemelte az egyik szemöldökét. Nem gondolta volna Perseluról hogy bármilyen tisztességtelen dologban részt venne.
-Hallgatlak.
-Van egy nagyon jó barátom. Az illető még nagyon fiatal, de rengeteg csalódáson túl van már. Nem tud megbízni az emberekben. A kapcsolatairól sorra kiderült hogy nem neki magának szólnak, csak annak amit képvosel. Belenyugodott a dologba, hogy egyedül marad, de szeretett volna egy gyereket. Ebben segítettem neki.
-Gyereked lesz? Gratulálok!
-Nem nekem lesz, hallgass végig! Szóval, sikerült teherbe esnie, de ikrekkel.
-De hát ez nagyszerű!
-Ne lelkesedj. Az illetőnek kisse problémás a terhesség. Az apa és az anya is rettentő erős mágikusan, és sajnos a varázserejük is nagyban különbözik. Az ikrek veszélyeztetik az életét. Egyszerűen nem férnek meg egymás mellett, a barátom nem akar lemondani a szeretett gyerekeiről, de ha nem teszi bele fog halni.
-Miért nem csináljátok meg a bájitalt ami ezt megakadájozza?
-Ahhoz kell az apa köreműködése is.
-Elő kell keríteni az apát?
-Nem. Te vagy az apa!
-Mi? Higy mondhatsz ilyen szemnszedett hazugságot?
-Emlékszel az éjszakára amikor olyan részeg voltál nálam? - Perselus megvárta amíg a férfi bólint- A gyerekek akkor fogantak.
-De... Hogyann? Kicsoda? - Lucius nem találta a megfelelő szavakat.
-Kaptál tőlem egy bájitalt. A barátom csak magának akarta a gyermeket. Volt egy listája a jelöltekről, és rád esett a választása. Úgy gondolta téged nem érdekelne egy gyerek, mivel már van örökösöd.
-Mégis ki ez a cselszövő? - kédezte, de biztos volt benne hogy tudja a választ.
-Harry Potter. - Lucius hiába tudta valahol mélyen, akkor is letaglózta a hír.
-Nem. Még az a fiú sem lehet ennyire eszement. Higy segíthettél neki ilyesmiben? HOGY ÁRULHATTÁL EL ENGEM? - Lucius tekjesen kikelt magából, ami Perselut nem kicsit lepte meg. Nem hallotta még soha ennyire üvölteni a férfit.
-Ez most lényegtelen. A lényeg hogy segítesz vagy nem segítesz rajta?
-Hol van most?
-Nálam. Nem akartam hogy egyedül legyen a lakásában.
-Most... Most inkább menj el! Gondolkodnom kell! - ezzel elviharzott a szobálya felé.
Perselus nem akarta sokáig magára hagyni Harryt, inkább visszament a Roxfortba és reménykedett hogy Lucius nem hagyja cserben őket.

Kellemes ünnepeket kívánok nektek!

Családra vágyva BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now