Családra vágyva BEFEJEZETT

13

Harry valamivel vacsora előtt ébredt fel. A pár órás alvás szinte csodát tett vele, nagyon kipihentnek érezte magát.
Egy tempus segítségével megállapította, hogy még majdnem egy órája van a vacsoráig, ezért arra az elhatározásra jutott, hogy vesz egy kellemes meleg fürdőt.
Miután a kád megtelt , beleereszkedett és szinte azonnal el is lazult, a kellemes melegtől.
A keze önkénteleül is az egyre jobban kerekedő hasára vándorolt. A gondoltati a gyerekei körül forogtak, és remélte hogy Luciusra fognak hasonlítani. Szerette volna hogy külsőre is a férfira emlékeztessék őt, mivel tudta a férfi soha nem lehet az övé.
A fürdőzés után felfrissülve indult el az étkező felé.
Nagy meglepetésére Lucius mellett egy nem túl dekoratív nő foglalt helyet, amitől Harry megdermedt.
-Lucius, ki ez az ember? - nyávogta a nő.
-Harry Potter, egy ismerősöm. Mr Potter, had mutassam be a menyasszonyomot, Lucilla Benwardot. -Harry teljesen lefehéredett. Tudta hogy  a férfi meg fog nősülni, de nem számított rá, hogy valaha is találkozni fog a nővel.
-Üdvözlöm! - prséselte ki magából nagy nehezen.
-Hmp! - Lucius majdnem elveszítette az uralmat az arcizmai felett, de tudta hogy nem mutathatja ki az undorát a nő felé, ezért inkább visszafordította a figyelmét a vacsorára.
Harry is egy érrzelemmentes maszkot kényszerített magára, és leült a pártól a lehető legtávolabbra.
-Mondd Lucius, mit keres itt a barátod? - kérdezte a nő, miközben birtoklóan kezdte a szőke férfi kezét simogatni. Harry arca kissé megrándult a jelenet láttán, és legszívesebben rákiáltott volna, hogy engedje el a férfit, mivel az ő gyerekeit várja, de legyűrte a késztetést.
-Köhm. Mr Potternek van egy kis gond az egészségével, és segítek neki megoldani.
-És meddig szándékozim itt maradni? Tudod hogy az előkészületek minden időnket le fogják foglalni.
-A hét végéig megoldódik a probléma. - felelte közönyösen.
Harry legszívesebben tört zúzott volna. Nem elég higy a nő úgy beszélt, mintha jelen semm lenne, de látta rajta higy legszívesebben kidobta volna a kúriából. Lucius pedi ismét értésére adta, hogy neki Harry és a gyerekek vajmi keveset számítanak.
-Köszönöm a vacsorát! - nem bírta tovább hallgatni őket, felállt az asztaltól és vissza se nézve elhagyta az étkezőt, minden étvágya elment. Úgy határozott, inkább megnézi hogy áll a főzett, mivel biztosra vette, hogy a szobájában nem tudta nyugton maradni.

A laborba érve elővett néhány hozzávalót, amire legközelebb szükségük lesz, és indokolatlanul nagy erővel kedzte őket aprítani.
-És meddig marad itt a kis barátod Lucius? - nyávogta Harry kigúnyolva a banyát, és minden szó után nagyot csalott a késsel a végódeszkára. - Jajj drágaságom, csak a héten!
-Hogy dögölnétek meg mindeketten! - zsörölődött dühösen.
-Ejnye Mr Potter, nem kellene a vendéglátóját szidnia! - a mézesmázos hangra hirtelen megfordult, és a kés a kezéből kicsúszott. Lucius éppencsak eltudott lépni az éles eszköz útjából.
-Nem akartam! Bocsánat! - sajnálkozott.
-Semmi baj. Lárom egész feldúlta a menyasszonyom jelenléte.
-Ki a fenét ne dna fel, ha úgy beszélnek róla mintha ott sem lenne?! Ráadásul nem tudom elképzelni, hogy ki bírja ennek a nőnek elviselni a hangját. - erre Lucius is elfintorodott kissé.
-Az ifú hölgy ha színe egy kissé...-Lucius kereste a szavakat.
-Ifjú hölgy egy francokat - prüszkölte Harry -Olyan mi t egy halálmadár, a hangja talán még azokon is túltesz. - Lucius nem bírta, erre felnevetett. Harry ámulattal hallgatta a mély kacagás, a hangot hallva a testébe belehasított a vágy. Annyira megrémült qz intenzitásától, hogy fejvesztve menekült a szobájába.
A szőke férfi értetlenkedve figyelte a pánikszerűen menekülő fiatalt.