Az atom lánya(Bosszúállók fanfiction)

22.

Thanos magabiztosan lépett ki egy átjáróból.Ahogy ott állt tudtam,hogy a harcnak valószínűleg vége.-Figyelem,legyetek résen.-csengtek a kapitány szavai a fülemben.Egy emberként támadtunk rá,de mind hiába.A kövekkel a birtokában úgy intézett el minket ahogy akart.Ahogy közeledtem felé és megpróbáltam elfogni megragadta a karom és úgy hajított el mint egy rongy babát egy lila villanással és egyenesen a közeledő Sambe vágódtam.Együtt zuhantunk a földre és éreztem ahogy minden porcikám sajogni kezd.A többiek is hasonló sorsa jutottak. Odakúsztam Buckyhoz akinek vér csordogált a fejéből.-Hé,kérlek ébredj fel.-ráztam meg.Valahol távolabb piros energiamezőt észleltem.Tehát Wanda megpróbálja megsemmisíteni a követ. Bucky mocorogni kezdett és végül felpattant a szeme.A következő pillanatban azonban egy hatalmas löket rázott meg minket.-Gyere segítenünk kell.-húzam fel.

De elkéstünk...Még láttam ahogy a titán felemeli a kezét és eltűnik.Thor új fegyvere magában hullott a földre.-Hová lett?-tápászkodott fel a kapitány-Thor, hová lett?-kérdeztem.Bucky azonban mellettem megtántorodott és nekem esett.-Rowan?-majd a következő pillanatban hamuvá porladt.Időm sem volt feldolgozni mi történt.Körül néztem és láttam ahogy Sam ugyanerre a sorsa jut.Éreztem ahogy a szívem egyre gyorsabban kezd verni és,hogy nem kapok levegőt.Térdre rogytam és felmarkoltam ami Buckyból maradt.Ahogy a szellő kifújta a kezemből mintha az erőm is vele tartott volna.

Éreztem ahogy valaki felnyalából.Steve a többiekhez vitt és bár ne tette volna.Wanda még vetett egy utolsó pillantást Vízióra majd ő is porrá lett.Vízió teste azonban nem mozdult.A fején tátongó lyuk jelezte ahonnan Thanos minden hezitálás nélkül kitépte a követ.Hallottam ahogy valaki közeledik de csak Natasha futott be.-Ez meg mi?Mi a franc történt?-kérdezte Rhodey.Nem bírtam tovább ott maradni.Bolyongani kezdtem az erdőben mire Okoyébe ütköztem.-T'Challa...-de nem bírta elmondani mi történt.Wakanda csak úgy zengett a kiláltásoktól.

-Hát erre kellettek nekik a kövek.Thor elmesélte hogyan csettintett mielőtt eltűnt volna.Ez volt az első és egyben utolsó alakalom amikor megszólalt utána hallgatásaba burkolózott.Lerítt róla,hogy magát okolja a történtekért.Mellé ültem és megfogtam a kezét mire olyan erővel szorította,hogy féltem eltöri.

Thanos egyetlen csettintéssel elporlasztotta a fél univerzumot nem kímélve senkit.Az élet megállt és átvette a helyét a gyász és a fejetlenség.A megmaradtak népszámlálást tartottak.
Közel 3 hete próbáltuk bemérni Thanost.Nem beszéltünk egymással csak tettük a dolgunkat.A fájdalom ott volt közöttünk és láttam ahogy néha elfeledkeznek magukról és csak maguk elé bámulnak percekig.Épp álmatlanul forgolódtam amikor a bázisunk remegni kezdett.Azonnal felpattantam és kirohantam.-Mi történik?Kirohantunk az udvarra ahol egy űrhajót láttunk közeledni amit egy vibráló szőke hajú nő tartott.
Ahogy letette a földre az ajtó kinyílt és meglepetésünkre Tony és egy ismeretlen nő jelent meg.-Tony rohantam oda.Borzalmasan nézett ki.Lefogyott és sötét karikák húzódtak a szeme alatt. Thanos lenyomott!-fordult Steve felé majd felém-Meghalt a kölyök!-és láttam,hogy könnyek gyűlnek a szemében.Pepper rohant ki az ajtón és láttam Tony arcán,hogy egy pillanatra megnyugszik ahogy a karjaiba zárja a nőt.

Szemügyre vettem a két ismeretlent.-Köszönjük-lépett Steve a szőkéhez.-Menjünk be!Azt hiszem van miről mesélnetek.-Hol van most?-kérdezte Tony miután elmeséltük velünk mi történt.-Nem tudjuk, egyszer csak nyitott egy átjárót és eltűnt.-Neki mi baja van?-mutatott rá Thorra.-Ki van borulva.Úgy érzi elszúrta ami igaz is de hát ezt mind elmondhatjuk magunkról.-felelte Mordály.-Na jó eddig azt hittem te valami plüss vagy!-csodálkozott Tony.-Már vagy 3 hete keressük Thanost mindhiába.Te harcoltál vele...Csak hagyott valami koordinátát valami nyomot amin elindulhatunk-Nem,laposra vert egy bolygóval a mi hudinink meg tálcán kínálta neki a követ.Nem volt harc,mert Thanos legyőzhetetlen.De én ezt láttam egy látomásban de akkor nem hittem el.-Tony szükségünk van rád.-Nem! Nekem volt szükségem rátok,múlt időben és ez üti azt,hogy neked mi kell.Bocsesz...Nekem most egy borotvára van szükségem-állt fel a székéből-És mintha mondtam volna,hogy az embereknek egy valami kell.Egy a föld köré húzott pajzs akkor korlátozza a szabadságukat akár nem.Nem így volt?-De nem igazán jött össze nem?-kérdeztem.Kezdett felidegesíteni a stílusa.-Mondtam,hogy végünk lesz,erre a te nemes kapitányod azt mondta együtt lesz végünk.Most kapitány végünk van és te nem voltál ott.És nem szolgálhatok neked semmivel!Nem bízok benned-mire kitépte a mellkasából a "szívét" és Steve kezébe tette-Ha megjelenik Thanos csak vedd fel és bújj el megint,ahhoz értesz-majd összeesett...Rhodey benyugtatózta majd Pepper gondjaira bízta.
Az ismeretlen nő erre felpattant és elindult.-Hé te meg hová mész?-Megölöm Thanost.Natasha utána indult.-Várj mi itt együtt szoktunk dolgozni.Még a neved sem tudjuk és tudod egyáltalán hol van?-Carol Denvers és tudok valakit aki tudhatja!

-Majd én megmondom nektek hol van-szólalt meg a kék nő.Mint kiderült Nebula Thanos nevelt lánya. Ahogy mesélt hallottam a hangjában a fájdalmat.-Sok időt szánt arra,hogy tökéletesítsen. Munka közben másról sem beszélt csak a nagy tervéről. Faggatni kezdtem hova megyünk majd ha sikerül a terve.Mindig ugyanazt felelte:A kertbe...
-Tehát hol van?-Thanos csettintése után a földről egy bazi nagy energia löket indult meg ami univerzum szerte érzékeltek.Még nem volt példa hasonlóra.De tegnap előtt ezen a bolygón igen-nagyított ki egyet Mordály.-Ott van Thanos!
-Ez azt jelenti megint használta a köveket.Oda kell menjünk!Ha van rá esély,hogy ezt helyrehozzuk meg kell próbálnunk-álltam fel.-Ácsi mi mellette labdába sem rúghatunk...-válaszolta Bruce.-Menjünk oda!-állt fel Carol.-Muszáj megpróbálnunk a többiek miatt-állt mellém Nat.
Thor lépett be a terembe és állt meg Carol előtt. Magához hívta a vihartörőt és a lány meg sem rezdült.-Bírom az új csajt!Ezzel eldöntve a vitát.-Kapjuk el azt a rohadékot.
Az űrutazást nem lehetett összehasonlítani semmivel.Amikor megérkeztünk a bolygóhoz Carol előre ment felderíteni.-Hé sikerülni fog-fordult felém Steve.-Remélem is,mert ha nem nem tudom mit csinálok...Amikor Carol visszatért csodálkozás ült az arcán.-Se műholdak,se űrhajók,se katonák vagy bármilyen légvédelmi eszköz.Csak ő van itt!
Carol támadott először majd én.Bruce is segített aztán szétfeszíteni a karjait és úgy tartani.Túl könnyű gondoltam magamban.Majd berepült Thor aki levágta Thanos kesztyűs kezét.Mordály utána ugrott és magafelé fordította.-Jajj ne...-Hol vannak a kövek?-kérdezte Steve.
-Helyre billentettem az univerzumot aztán nem vettem hasznát a köveknek csak megbabonáztak. Inkább legyetek hálásak...-Nem kérdezem mégegyszer hol vannak??-Atomjaikra hullottak!-Tegnap előtt használtad őket-üvöltöttem rá.-Arra, hogy önmagukkal semmisítsem meg őket.Kis híján belehaltam de bevégeztem a munkát.Ezen már sosem tudtok változtatni.Én vagyok a végzetetek-mire Thor lefejezte.-Mit tettél?-fordultam felé.-Most a fejére céloztam.
Másodjára veszíteni talán még rosszabb volt.Hülye voltam,hogy beleéltem magam.Bele kellett volna törődjek,hogy sosem kapom vissza Buckyt és a többieket.Ehelyett elhitettem magammal,hogy van esély...

3 év után

A csapat szétoszlott.Az igazság között volt az is,hogy egyikünk sem bírt a másik közelében lenni.Akiknek volt lehetősége visszatért a családjához.Natashával maradtunk egyedül a bázisunkon.Nekünk nem volt hová mennünk és a tovább lépés sem ment könnyen. Mindketten harcoltunk és bújkáltunk kb egész életünkben.Nem igazán ismertünk mást.Fent tartottunk egy kissebb bűnözés elleni vonalat,de nem sokszor jelentkeztek rajta.Az emebrek még mindig féltek tőlem Natashát pedig megvetették.

Thor új helyet kresett a népének a Földön. Nem jelentkezett egyikünk megkeresésére sem. Mordály,Nebula és Carol a többi bolygót felügyelte. Okoye is bejelentkezett párszor ahogy Rhodey is. Steve tanácsadást indított és másokon segített.A történtek ellenére hozzá még mindig  bizalommal fordultak az emberek.Sokszor meglátogatott minket és próbált rajtunk is segíteni.

-Elkészültél?-kérdezte egyik alaklommal amikor egy könyvet nyújtottam a kezébe.Ugyanis a 3 év alatt belekezdtem egy amolyan önéletrajz írásába. "Könnyebben" vészeltem át a napokat amikor az írásba menekültem.Nehezen találtam a szavakat,de végül kész lett.Azt nem árultam el Steve-nek,hogy ez amolyan búcsú féle is lett.-Az atom lánya.-tetszik a címe.-Büszke vagyok rád csajszi.-lépett be Natasha is.

-Hééé hall engem valaki?Én vagyok az Scott Lang. Tudjátok ott voltam Lipcsébe.Én voltam az aki hangyából lett 10 méter magas...-Ezt ugye ti is látjátok?-kérdeztem Natéket.-Ez valami régi felvétel? -kérdezte Steve.Ugyanis az eltűntnek hitt Scott ott ugrált a bejárati kapu kameráján.-Nem,ez mostani. Ott áll a kapunk előtt...-válaszolt Nat.