Az atom lánya(Bosszúállók fanfiction)

14.

-Készüljetek,találtunk egy újabb rejtekhelyet.Ne feledjétek,mindenki élve kell,hogy kikérdezhessük. 30 perc és indulunk.-szólt Steve hangja.-Pedig azt hittem ma nyugis napunk lesz.Gyere készülődjünk.-húztam ki az ágyból Pietrot.-Szeretem rajtad ezt a szerelést,nagyon vad vagy benne.-fordult felém miközben felhúztam a szerelésem.Megráztam a fenekem majd elindultam kifelé.Felszálltunk a gépre,de láttam, hogy Vízió nincs közöttünk.-Neki maradnia kell,épp valamilyen fejlesztést végeznek rajta.-tájékoztatott Wanda.

A  rejtekhely ahol leszálltunk elsőnek elhagyatott volt,de amint beértünk a légvonalába lőni kezdtek.-Nem lenne egyszerűbb,ha berobbantanám?-kérdeztem.-Nem,élve kellenek. Sóhajtottam,de nem mentem bele a vitába.Amikor beértünk az épületbe, nem akkora ellenállásba ütköztünk mint hittem. Kevesen voltak és szétszéledtek így kénytelenek voltunk szétválni.Kb 5 perc után mindenkit begyűjtöttönk Pietróval a kijelölt helyünkön.-Mi kész vagyunk,szóltam a fülesbe.-Ez túl könnyű volt.-léptem mellé, mire felém fordult és átkarolt.-Az én örök optimistám-nevetett.-Tudom,hogy nem a legalkalmasabb hely és idő,ezt bevallani de SZERETLEK Rowan Baker.Már rég elakartam mondani neked.-Én is szeretlek.-néztem mélyen a szemébe. Elmosolyodott és a kezébe fogta az arcom...Valahol a hátunk mögött fegyver gördült...

Rögtön tudtam,hogy valami nincs rendjén.Pietro tekintete megváltozott a mosolya legördült és zavarodottság vette át a helyét.Lenéztünk és a gyomra helyén hatalmas vörös folt kezdett szétáradni.Amikor újra az arcára néztem láttam ahogy szólásra nyitja a száját de helyette vér buggyan ki belőle.Megtántordott és nekem dőlt majd éreztem ahogy a lábaim megadják magukat és elesünk.A teste egyenesen rám zuhant.A szájából a vér a nyakamba csorgott...Sírva letoltam magamról és óvatosan a hátára fordítottam.-Ne könyörgöm ne... Ez nem lehet igaz,kérlek,kérlek... Megpróbáltam elállítani a vérzést,de nem értem vele semmit.Az utolsó erejével még az arcomhoz ért. Valahol távolabb Wanda sikolyát hallottam,majd egy újabb fegyver gördülést majd még egyet....De nem fogtam fel a körülöttem történteket.Nem tudtam levenni a szemem a halott testéről...

Hisz nem is halt meg.Csak viccelődik ahogy szokott. Mindjárt felkel és nevetve átölel. Éreztem, hogy valaki felkarol.-Gyere mennünk kell el kell állítani a vérzést...-Nem, meg kell várnom Pietrot,mindjárt jön csak szórakozik.-Nem Rowan, meghalt...-Nem halt meg!!!...Viszont kezdtem mérges lenni a fiúra.Még mindig nem kelt fel pedig már Wanda is mellette volt.-Pietro azonnal kelj fel,ez már nem vicces-ordítottam vissza.-Nem fog jönni,de neked segítség kell,meglőttek. Lenéztem a karomon lévő sebre és nevetnem kellett.-Hisz ez nem igazi,akkor fájna,de nem érzek semmit.Valaki csak szórakozott velünk,biztos benne volt a poénban...Közben felvittek a gépre és leültettek.Rhodey is utánunk jött és a karjában tartott valakit.Wanda utánuk érkezett, vörös szemmel és remegő végtagokkal.Láttam,hogy a kapitány súg neki valami mire bólintott és felém sétált.-Mit csinálsz?-kérdeztem.-A te érdekedben teszem...

Bármit is csinált elérte a célját.Újra tisztán láttam Pietro holttestét és azt ami történt.A fiú meghalt, nincs többé.Nincs többé szerelem,nincs többé boldogság.A könnyeim megindultak. Hisz még csak most lett volna 24.Annyi mindent akart még az élettől.Annyi mindent terveztek.Az én hibám. Elhittem,hogy a normális élet nekem való. Elhittem,hogy boldog lehetek azok után amiket tettem.És most még egy ártatlan ember halála tapad a kezemhez.Nem akarok többé itt lenni...Letöröltem a könnyeim felálltam és megindultam a gép hátuljához és kinyitottam. -Mit csinálsz Rowan?Mire válaszként mindenkit a falhoz vágtam. Behunytam a szemem és kivetettem magam a gépből...

Fogalmam sincs mi történt velem a következő napokban vagy hetekben.Éreztem Wanda jelenlétét a fejemben és,hogy rávesz arra,hogy egyek és igyak ahogy Natashával mosdatnak. Nem volt erőm ellenállni neki és hallottam ahogy beszél hozzám...-Rowan kérlek, gyere vissza közénk. Szükségünk van rád.-Én miattam halt meg-szólaltam meg egyik ilyen alkalomkor-Az én hibám volt.-Rowan, nem okolhatod magadat mindenért.A múlt az a múlt.Ez akkor is megtörténhetett volna ha nem szerettek egymásba.Nekem a testvérem volt. Elmondta,hogy mit érez irántad és többet jelentettél neki mint bárki más.Ő is azt akarná,hogy ne add fel. Nem mondom, hogy könnyű lesz,de muszáj felkelned és tovább élned az életed.Az ő kedvéért is. Tudtam, hogy igaza van,mégsem éreztem magamban elég erőt.