Az atom lánya(Bosszúállók fanfiction)

34.

Visszasétáltam az épületbe.-Úgy néz ki velem jössz.-fordultam Torreshez.-Ez esetben örülnék ha tegeződnénk végre.Joaquin vagyok de szólíts csak Joának.Na és hová megyünk?-Ami azt illeti kérnék egy kis szívességet.Be kéne mérni egy telót.-10 perc és megleszek-és elrohant valami kütyüt emlegetve. Egyedül maradtam az épületben.Természetesen Buckyn járt az eszem,hogy már megint miért viselkedett úgy ahogy.Én sem voltam kedves vele ez tény,de nekem volt rá okom.Lehet,hogy neki is van csak,hülye vagy hogy észrevedd....Elnevettem magam.Saját magammal veszekszem egy üres épületben.Ez már a vég...

Joa tért vissza.-Úgy látom Queensbe megyünk.-Mennyire pontos az a kütyü?-Annyira,hogy látom amint a barátod betér egy üzletbe az utcákon.-Helyes.Már csak azt kell kitalálnunk,hogy jutunk oda.-Ami azt illeti Washingtonba van egy saját gépem.Addig viszont visszarepülhetsz velünk.De felkészítelek tényleg sokan oda vannak érted.-Azt hiszem ki fogom bírni.

-Megtiszteltetés,hogy megismerhetünk téged.-jött oda egyikük tisztelegve.Majdnem elnevettem magam.-Ugyan fiúk hagyjuk ezt a formalitást.És én örülök,hogy veletek utazhatok vissza.-És mi még azt hittük Joa hazudott,hogy ismer téged.Ugye nem baj ha képet kérünk tőled?-Hogy kirakhassátok a falra?-kérdeztem nevetve vissza.-Hát elmondta?-El,de ne szégyeljétek. Tudom,hogy ez valami bevett szokás.Az út remek volt.Nem is emlékszem mikor nevettem utoljára ennyit.Egy pillanatra elfelejtettem az összes problémám.-Hát srácok köszönöm ezt a csodás utat. Remélem még találkozunk.-köszöntem el tőlük.

-Azt hiszem csak még jobban megszerettek.-Nálatok mindig ilyen a hangulat?-kérdeztem.-A legtöbbször igen.Gyere a gépem erre van. Beszálltunk majd miután elindultunk Joa egy pillanatra felém fordult.-Kérdezhetek valamit?-Persze.-A barátod Bucky...Ő mindig ilyen?Kinéztem az ablakon és elgondolkodtam.Tudtam,hogy mire utalt a kérdése. Legszívesebben rávágtam volna,hogy nem.De be kellett lássam,hogy a legtöbbször még velem is olyan.Előttem sem nyílt még meg teljsen pedig hónapok óta együtt vagyunk.Pedig szeret ahogy én is őt.De mégis...-Rowan?Minden oké?-térített magamhoz a hangja.-Persze.A kérdésedre a válasz. Tudod sok mindenen ment keresztül.És az sem segített neki,hogy a legjobb barátja már nincs közöttünk.Sokan belerokkanának abba amit ő megélt.Ő mégis küzd és akar,de nem minidg sikerül neki.-Értem...

Az út többi részén inkább zenét raktam.-És most merre?-kérdeztem amikor lerakta a gépet.Már esteledett szóval sietnünk kellett.-Ez elég fura.Fent ül egy épület tetetjén.Mégis kihez jöttünk?-Az maradjon az én titkom.Megvársz?-Itt várlak.

Elindultam az utcákon és megtaláltam a pontot. Felnéztem és valahol a magasban láttam egy kis emberformát.Felrepültem és mögé léptem.-Peter?-szólítottam meg.A kölyök összerezzent és hátrafordult.A szeme könnyes volt és egy Tonyt ábrázoló graffity előtt ült.Egy pár pillanatig csak néztük egymást majd odarohant hozzám és megölelt. -Úgy sajnálom-öleltem szorosan.-Annyira örülök, hogy itt vagy.Eltoltam magamtól és végig néztem rajta.-Mi van veled?-Annyira hiányzik Rowan. Bárhova megyek őt látom.És mindenki csak azt kérdezgeti ki lesz az új vasember.Mintha Mr. Stark nem is létezett volna.-Figyelj senki nem helyettesítheti Tonyt.Még maga Tony sem tudta volna.-Nem kellett volna meghalnia.-Most mondok neked valamit.Amikor Tony visszatért a padlón volt az elvesztésed miatt.Szóba sem állt velünk.De amikor ott volt a lehetőség rögtön segített nekünk. Pedig családja volt.És tudott mit hozott magával?Egy közös képet rólatok. Bármit megtett volna azért,hogy téged megmentsen.Szóval ne hagyd,hogy a hiánya felemésszen.Ő sem ezt akarná.És amúgy is miért vagy te pókember jelmezben?-próbáltam elterelni a szót.-Sajtótájékoztatót tartottunk de megléptem.-Azt meg tudom érteni.-Láttalak a tv-ben amikor Amerika Kapitányról kérdeztek.És láttam a helyettsítőjét.Te jól vagy?-Engem sose félts.-És a többikkel mi van?-Nat és Bruce leléptek.Wandáról azóta semmi információnk mióta vége let a csatának.Thor valahol az űrben van...T'Challa visszament Wakandába.A többiek a családjukkal vannak.Peter telója rezegni kezdett.-A nénikém az. Vissza kell menjek.-Menj.-Majd még kereslek remélem te is engem.-A szavamat adom.