Az atom lánya(Bosszúállók fanfiction)

35.

Halk nevetésre ébredtem fel.Még mindig a kanapén voltunk és a fejem Bucky mellkasán nyugodott.Éreztem,hogy ő is mocorgni kezd.-Hé-intett egyet.Átfordultam a másik oldalra és Sam unokaöccseit láttam akik épp a pajzzsal játszottak,de elfutottak amikor Bucky megszólította őket.-Csak nem egy mosolyt láttam az arcodon?-kérdeztem.-Szeretnek téged.Átkarolt majd még kissé rekedtes hangon ezt válaszolta.-Ahogy téged is.

-Bucky,gyere segíts megszerelni a vízpumpát.-rontott be Sam.-Menj csak én addig elleszek. Főztem egy kávét,lezuhanyoztam majd átöltöztem és sétálni indultam.Egy kis erdő volt Samék háza mellett óriás fákkal.Megcéloztam az egyik vastag ágat jó magasan és felrepültem. Lehunytam a szemem és csak élveztem a jó levegőt és a napsütést.Egy kicsit később két férfi hang közeldett.Sam és Bucky volt az és náluk volt Steve pajzsa. Sam elhajította a fákra felszerelt szerekezetekre és ügyesen elkapta.-Fura érzés.Megint felvenni.Újra elhajította de ezúttal Bucky kapta el.-Annak a pajzsnak az öröksége-folytatta-enyhén szólva is bonyolult.-Amikor Steve elmondta mit tervez,azt hiszem,egyikünk sem érette,hogy milyen érzés egy feketének megkapni a pajzsot.Hogy érthettük volna?Bocsánatkéréssel tartozom.-és Bucky visszaadta a pajzsot.-Sajnálom!-Köszönöm.-Bármi is történt Walkerrel az nem a te hibád volt.-Tudom.-De ez a pajzs...-Már-már családtag nekem.Szóval amikor visszavonultattad,úgy éreztem nem maradt semmi.És ettől minden bizonytalan lett.Te,Steve,én na és persze Rowan.Itt jobban hegyzeni kezdtem a fülem.-Tudod nálam van a könyve..És úgy gondoltam ha neki bevált akkor nekem is be fog.Rowan mindig is hülyeségnek tartotta...-Megértem haver.De Steve meghalt.És ez talán meglepő de nem számít mit gondolt Steve vagy épp Rowan.Nem várhatod tovább,hogy mások mondják meg ki vagy.Hadd kérdezzek valamit.Még mindig vannak rémálmaid?-Állandóan..Azt jelenti,hogy emlékszem.Hogy egy részem még mindig ott van.Vagyis egy rész a Tél Katonájából még minidg bennem van.A másik meg csak Rowannak köszönhető,hogy jó ember lett.De mégis néha úgy érzem szánalomból van velem.Egy küldetésnek tekint,hogy így adózzon Steve előtt.És valahol igaza van,amikor ránézek látom benne Stevet.A legjobb barátomat veszítettem el a szerelemért...-Készen állsz egy kis kemény szeretetre?-kérdezte Sam.-Ha kiakarsz mászni ebből a pokolból dolgozz meg érte.Tedd meg.-Jóváteszem a dolgokat...-Nem ez nem jóvátétel hanem bosszúállás.Megállítottad a gonosz tevőket,akiket a Tél Katonájaként segítettél,mert azt hitted ez hoz neked lezárást.Elmész bocsánatot kérni,mert azt hiszed attól fogod jobban érezni magad?Együtt vagy Rowannal,pedig szenvedsz...igaz?De nekik kell jobban érezniük magukat.Segítened kell nekik vagy épp elengedni őket.Biztos vagyok benne,hogy van legalább egy ember abban a könyvben akinek lezárásra van szüksége és csakis te adhatod meg neki-Talán tucatnyi is.-Az jó.Kezdj eggyel.Vagyis kezd inkább Rowannal.Az a lány egy kincs és megérdemli az igazságot.-Tudom,és félek,hogy elveszítem...

Letöröltem a könnyeim és úgy gondoltam itt az idő,hogy megmutassam magam.Leugrottam és kecsesen landoltam előttük.-Te végig itt voltál?-kérdezte Sam miután a szívéhez kapott. Bólintottam.-Akkor szerintem magatokra is hagylak titeket.-Rowan én...-Hagyd nem kell a magyarázkodás.Hallottam mindent.-Most az egyszer beszélni akarok és tényleg itt akarsz hagyni?Megtorpantam és visszafordultam.-Amit az előbb mondtam mind igaz.-kezdte.-De arra nem tértem ki mennyire szeretlek téged.Mennyire hálás vagyok,hogy velem vagy.A sötét gondolataim nem a te hibád.Te nem kérted,hogy Steve áldozza fel magát érted.Mégis megtette és már nincs közöttünk.De utána bezártál te is.Nem beszéltél velem,mindig csak velem foglalkoztunk. Néha úgy érzetm magam mint egy másik terapeutánál.És tudom,hogy csak segíteni akartál.Tegnapig úgy éreztem,hogy már sohasem fogsz megnyílni előttem.Láttam ahogy Sammel beszélgetsz és féltékeny lettem.Aztán jött Zémó meg Torres.Én a jövőmet terveztem veled,de úgy nehéz volt,hogy azt láttam mindenkivel szabadabb vagy mint velem...Mondj valamit kérlek...

-Én sajnálom ezt az egészet.Nem tudtam,hogy így érzel.Csak azt láttam,hogy egyre komorabb leszel és azt hittem az én hibám.És végülis igazam is lett bár nem abban a formában ahogy gondoltam.Szerintem jobb lenne ha egy kis szünetet tartanánk...Talán mindkettőnknek erre van szüksége.Menj és fejezd be amit elkezdtél.Közelebb lépett hozzám és megfogta a kezem-Szeretsz engem?-nézett mélyen a szemembe.-Tudod,hogy szeretlek.-Miért?-Mert össze vagy törve...-Mi?-Mert én vagyok az oka annak,hogy megértetted téged is lehet szeretni,Hogy te nem vagy probléma.-Ez úgy hangzik mintha elhagyni készülnél...-Nem..Te fogsz...Amikor majd készen állsz rá...-kihúztam a kezem és otthagytam.

-Hé mi történt?-kérdezte Sam miután elrohantam mellette.-Ne Sam,kérlek most hagyjál. Elmegyek... Köszönök mindent.Gyorsan összedobáltam a cuccaim és elindultam.Nem volt úti célom csak minél távolabb menni,bár sajnos a saját érzelmeim elől nem tudtam elmenekülni.Nem tudtam kiverni Bucky arcát a fejemből...Körülnéztem hol járok és rádöbbentem,hogy teljesen elvesztem.Elővettem a telómat és kerestem egy közeli repteret. Szerencsémre pár km-el arrébb volt egy.Felrepültem és nemsokára oda is értem.Kicsi volt és alig állt bent repülő,de láttam ahogy egy ember egy helikoptert készít elő.-Elnézést nem akartam megijeszteni.-ugyanis nem vett észre csak amikor megkocogtattam a vállát-Az isten szerelmére.-kiáltott fel majd döbbenet ült az arcára.-Nem tudja találok itt valakit aki elvinne Washingtonba?-Szerencséje van kisasszony.Épp oda tartok,és szíves örömest elviszem.Pár óra múlva odaértünk.-Köszönöm szépen.-Ugyan semmiség nem mindenki mondhatja el magáról,hogy Rowan Bakerrel repülhetett együtt.Szóval felismert-.Jut is eszembe egy képet kérhetek?-Persze.Mosolyt erőltettem az arcomra.
Kerestem a közelben egy eldugott panziót.-Jónapot van még szobájuk?-kérdezte a mosolygós öregembert.-Egy éppen akad,de egy mosoly a bejutás ára.Hát a mosoly nem igazán jött össze sőt elsírtam magam.Az öreg egy kendőt vett elő és átnyújtotta.-No jöjjön,kedvesem ne itassa itt az egereket.-Köszönöm.Beinvitált a panzióba és megmutatott a szobát.-6-kor várom odalent.Addig szedje egy kicsit magát rendbe.
Kikapcsoltam a telómat és ledőltem.Kopogásra ébredtem.-Jól van kedvesem?Nem jött le este,sőt már lassan vacsora idő van megint.-Mindjárt megyek.Észre sem vettem,hogy majdnem egy napot átaludtam.Lesétáltam és egy megterített asztal várt odalent.-A jó étel mindig jobb kedvre deríti az embert.Közben elmesélheti mitől ennyire bánatos.-Úgy érzem már sosem leszek boldog.A barátom sem érzi mellettem jól magát de még sem tudunk elszakadni egymástól.Szeretjük egymást de közben fájdalmat okozunk a másiknak.Hiányzik amikor nincs velem..Most is csak rá tudok gondolni.-Tudja kedvesen egy bölcs ember egyszer azt mondta: Szerethetsz valakit és mégis választhatod azt,hogy búcsút intesz neki.Hiányolhatsz valakit minden egyes nap de mégis hálás,hogy többé nem az életed része.
Elnéztem a válla fölött lévő kis tévére és ledöbbentem.Épp a híradó ment.Támadás érte a GTV ülését.-olvastam-Elnézést de mennem kell. Köszönök mindent.Felrohantam a szobába és bekapcsoltam a telómat.Vagy 100 nem fogadott hívás és olvasatlan üzenet Samtől.-Azonnal gyere Washingtonba!Szükségünk van rád.Áldottam az eszem,hogy felkészültem egy esetleges akcióra és hoztam magammal szerelést.

-A holmimért még visszajövök,és tényleg köszönök,mindent!Felrepültem és követtem a koordinátákat amit Sam küldött.
Megérkeztem a helyszínre és teljes zűrzavart találtam.De a bámészkodó emberek tapsolni és kiabálni kezdtek amikor megláttak.Ismerős arcot kerestem az ügynökök között amikor megláttam őt.Sharon állt mellette aki intett,hogy menjek hozzájuk.-Na végre,hogy itt vagy-és egy fülest adott át.-Sam,Rowan megérkezett.-Háromszoros hurrá.Ne engedjetek ki senkit az épületből!!!-Figyelj én nem...-fordultam Bucky felé.-Ezt ne most beszéljük meg. Szükség van minden koncentrációnkra!Menjünk be..