A tanárom fia

10.rész

Jake szemszöge:

Másnap mikor felkeltem Luke már nem volt mellettem. Eléggé meglepődtem azon, hogy csak így itt hagyott, bár megérteném, hiszen Kayla tegnap elég szép jelenetet rendezett, nem is értem hiszen barátok vagyunk miért nem tudja elfogadni a boldogságomat. 
Összeszedve az összes reggeli energiám kikászálódtam a kényelmes ágyamból, majd elindultam lefelé, hogy igyak egy kávét. Ahogy leértem, megcsapott egy kellemes édeskés illat, arra emlékeztetett mikor anyukám vasárnaponként palacsintát sütött az egész családnak. Sajnos ő már csak fentről vigyáz ránk, a húgom nem igazán emlékszik rá, hiszen ő alig volt két éves mikor anyukánk meghalt, viszont engem és aput nagyon megviselt. De már mindketten megtanultunk élni a tudattal, viszont aput azóta nem láttam igazán boldognak, hiszen élete szerelmét vesztette el.  
Az illat mellé egy vékony, halk hang is társult, ahogy a konyhához közelítettem, rájöttem, hogy szerelmem dúdolgat miközben palacsintát sütöget. Mivel nem akartam megijeszteni, ezért nem mentem közel hozzá hanem megálltam az ajtóban és neki támaszkodtam és onnan figyeltem az én kis Törpémet. Az egyik pólómat viselte ami combja közepéig ért, ami alól kikandikált egy rövidnadrág, ami szintén az enyém volt. Elmosolyodtam a gondolaton, hogy mennyire otthon érzi magát nálam, hogy így kikapott egy pár ruhát a szekrényemből. Mikor már vagy 10 perce figyeltem, ahogy sürög forog, Luke neki akart állni tálalni, de amint megtalálta a tányérokat gondolom realizálódott benne, hogy nem igazán fogja őket felérni, így kis majmokat megszégyenítő módon mászott fel a konyhapultra, hogy levehesse őket. Miközben mászott pont kinyomta felém fenekét, ami természetesen azonnal megindította a vérkeringésemet a déli tájékok irányába. Hihetetlen, hogy milyen hatással van rám. Amikor még akrobata mutatványa után sem érte fel, én ezt a pillanatot választottam, hogy segítsek neki levenni. Halkan mögé sétáltam, majd megragadtam a derekát, amitől kisség megremegett, én pedig rászorítottam, mert féltem, hogy esetleg leesik. Mikor rájött, hogy én fogtam meg őt, és nem képzelődik, leült a konyhapultra és pedig beálltam két lába közé és rásimítottam a derekára. Hihetetlen, hogy milyen gyönyörű ez a fiú, annyira szép bőre van és azok a dús ajkai, amit egy karika díszít. Nem igazán rajongtam a piercingekért, de neki még ez is jól áll.
-Mióta állsz te itt?-kérdezte mosolyogva
-Neked is jó reggelt, egyébként nem régóta, de azért a cirkuszi mutatványodat már láttam. Amúgy tetszik a hangod.-kuncogtam én is, miközben ujjaimmal apró köröket rajzoltam derekára és csípőjére egyaránt.
-Tehát akkor már vagy egy negyed órája figyelsz, ugye tudod, hogy ez zaklatásnak is minősülhetne.-vágott komoly fejet, de szemein látszott, hogy jól szórakozik
-Kivéve akkor ha a "zaklatott" élvezi.-emeltem le kezeimet róla, és ujjaimmal idézőjeleket formáltam.
-Ki mondta, hogy élvezem?
-Tehát akkor nem élvezed?-vontam fel a szemöldököm, majd olyan közel húztam magamhoz, hogy ágyékaink összeérhessenek, mire egy apró alig hallható sóhaj szaladt ki az ajkai közül a hirtelen érzésre.
-Még mindig biztos vagy benne, hogy nem élvezed?- közeledtem lassan arca felé.
-Nem tudom, nem vagyok magamban biztos.-harapott ajkaira, és kezeit nyakam köré kulcsolta.
Majd hirtelen egy csókban forrtunk össze, először csak ízlelgettük egymás ajkát, majd kissé eldurvult a helyzet, már szinte alig kaptunk levegőt mégis úgy csüngtünk egymás ajkain mintha az életeünk múlna rajta. Kissé közelebb araszolt hozzám, ami miatt alapból nyugtalan tagom, ismét hozzá dörzsölődött, ami belőle is egy nyögést, belőlem pedig egy morgást váltott ki. Már jó pár perce folytattuk nyelveink csatáját, mikor is égett szag csapta meg az orrunkat. Luke gyorsan elvált tőlem, majd sietősen leugrott a pultról és odaszaladt a tűzhelyhez. Hát az utolsó két palacsinta teljesen megégett, de szerintem megérte.
-Látod mit csinálsz, teljesen elvonod a figyelmem.-szidott le.
-Pesze csak is én vagyok a hibás-mentem oda hozzá és hátulról fogva magamhoz öleltem.
-Igen, teljes mértékben te vagy a hibás.-mondta nevetve, miközben kissé megütötte az őt átkaroló kezeim. Adtam egy puszit tarkójára, amitől libabőrös lett, majd elengedtem és levettem két tányért reggelink elfogyasztásához. Az egyiket felé nyújtottam, majd rá rakott 3 darab palacsintát és leöntötte juhar sziruppal, majd szórt rá csoki darabokat díszítésként. Ugyanezt megcsinálta a másik tányéron is, miközben mondta nekem, hogy foglaljak helyet. Miután kész lett, elém rakta az egyik tányért és csillogó szemekkel várta, hogy mi lesz róla a véleményem. Kicsit hagytam szenvedni a drágámat, de be kell, hogy valljam valami isteni volt, teljesen mértékben megegyezett anyukáméval.
-Ne parázz már ennyire, isteni finom lett.-simítottam meg a hozzám közelebb eső combját.
-Csak aggódtam, hogy nem fog ízleni, nem igazán vagyok egy konyhatündér, de apu egy két dolgot megtanított.-mosolyodott el, majd ő is nekilátott az étel elfogyasztáshoz.
Miután befaltam mindhárom palacsintám, arra lettem figyelmes, hogy Luke még mindig csak egyet evett meg és a többivel pedig csak szenved.
-Nem bírod megenni?-kérdeztem, mire csak kifújt egy nagy adag levegőt és megrázta a buksiját.
Elvettem előle tányérját és még a maradékot is befaltam, úgyis régen ettem már ilyen reggelit.
-Egyszerűen nem értem, hogyan tudsz ennyit enni, hova rakod egyáltalán, mert úgy ki vagy gyúrva, hogy az beszarás.-nézett rám kérdő szemekkel.
-Tudod ha sportolsz sok kalóriát égetsz el, és ezt pótolnod is kell, na ezért tudok sokat enni. Ja és örülök, hogy tetszik a testem.-álltam fel és szedtem össze a két tányért, majd beledobtam a mosogatóba. Odaléptem Lukehoz, majd csak a poén kedvéért felkaptam a vállamra és elindultam vele szobám irányába.
-Tegyél le vagy ráhányok a hátadra.
-Leraklak, isten ments, hogy rajtam landoljon az a kevés reggeli amit megettél.
Így mostmár mindketten a saját lábunkon sétáltunk fel a szobámba, ahol kiválasztottunk valami régi vígjátékot és azt néztük közben pedig rengeteget beszélgettünk, hiszen ahhoz képest, hogy egy pár vagyunk keveset tudunk egymásról. Szinte ezzel el is ment az egész délelőtt, ócska filmeket néztünk és beszélgettünk, közben néha volt egy két rövidebb, hosszabb csókcsatánk, de nem mentünk tovább. Hogy őszinte legyek én még korainak érzem, hiszen most tudatosult csak bennem, hogy a fiúkhoz is vonzódom. 

Miközben éppen arról mesélt Luke, hogy az anyukája mennyire pocsék a konyhában, hirtelen meghallottuk a csengőt. Lementem, hogy megnézzem ki az szombaton délelőtt. Luke is jött utánam, és még mindig az én ruháim voltak rajta. Isten adja hogy ne a húgom legyen, mormoltam el egy imát magamban. Mikor kinyitottuk az ajtót, nem más állt ott mint legjobb haverom Thomas aki, úgy látszik nem egyedül érkezett mert Kayla is ott állt mellette.
Miután kinyitottam nekik az ajtót, a lány odaszaladt Lukehoz és bocsánat kérésekkel halmozta el őt. Majd odalépett hozzám is.
-Ne haragudj, hogy így reagáltam, csak fel kellett dolgoznom.-hajtotta le a fejét.
-Semmi baj Kayla.-kócoltam össze haját.
-Akkor szent a béke?-nézett rám és Lukera.
Mindketten bólintottunk, mire a lány arcán hatalmas mosoly terült el.
-Mazel tov.-ordította el magát Thomas
-Te hülye állat.-nevettünk fel mindannyian.

Ezután pedig így négyesben folytattuk a filmezést, egészen addig míg Lukeot nem hívta az anyukája, hogy ideje lenne hazatalálnia. Miután kikísértem szerelmem, a többiek is elindultak hazafelé. 

Végül egyedül ballagtam vissza a szobámba, és rápillantottam az órára, ami már éjfélt jelzett. Így egy gyors zuhany és egy jó éjt üzenet küldése után , álomra hajtottam a fejem.

Halihó mindenkinek. Új rész, igazából sokáig gondolkodtam rajta, hogy szüneteltessem e ezt a könyvem, mivel emelett még két másikkal is foglalkozom, de végül arra jutottam, hogy mindhármat szeretném folytatni, viszont sajnos nem tudom tartani a heti egy részt, így mindig úgy lesznek a részek, ahogy időm engedi, remélem megértitek. Köszönöm ha elolvastad.💖💖💖💖 

Millió puszi, Cseni.💖💖💖💖