A tanárom fia

A kávézós eset(5.rész)

Luke szemszöge:

Miután vége lett az óráinknak, elindultunk Kaylával az iskola kapu felé mert azt beszélte meg a srácokkal, hogy ott találkozunk. Gondolkodtam rajta, hogy eljátszom a hattyúk halálát Kaylanak,de utána mégsem tettem hiszen nagyon kedves volt tőle ez a meghívás ezért a saját félelmeim miatt nem szabad visszamondanom. Egyébként úgysem csak ketten leszünk a szépfiúval, így nincs miért aggódnom.
-Nézd jönnek-hozott vissza a lány hangja a gondolataim közül. Csak hümmögtem egyet, miszerint tudomásul vettem az infót.
-Sziasztok-köszöntek egyszerre
-Indulhatunk?-kérdezte Tom 
Majd Kay egy biccentésel válaszolva el is indult, mi pedig csak követtük a lányt.
Miközben sétáltunk igazából elég sok témáról beszélgettünk,a fiúk anyukámról vagyis az osztályfőnökükről kérdeztek, vagy éppen arról hogy van e barátnőm, ez a kérdés kissé meglepett ugyanis nem más tette fel mint Jake, természetesen nemet mondtam, de nem árultam el nekik, hogy meleg vagyok. Utána még ők hárman beszélgettek a suliról,de én csak csendben sétáltam Kayla mellett míg a két izompacsirta pedig követett minket. 
Egy kis idő múlva meg is érkeztünk a kávézóba ahol elfoglaltunk egy kisebb asztalt, majd kikértük a forró italainkat. Egy kisebb csend telepedett a társaságunkra.
-És ti mióta ismeritek egymást ?-próbáltam oldani a kissé kínos hangulatot.
Egymásra néztek és neki álltak a nagy mesélésnek
-Hát mi még Tommal óvodás korunkban ismerkedtünk meg, egymás mellett volt a szekrényünk és Kaylával pedig általánosban ismerkedtünk meg amikor is Tomék mellé költöztek-válaszolta meg Jake a kérdésem miközben egyenesen a szemembe bámult
-Na és te nem volt nehéz otthagyni a barátaid-kérdezte a szépfiú
Mire kicsit felkuncogtam ugyanis nem igazán voltam barátkozó típus csak akkor voltak "barátaim" amikor még jártunk az első illetve egyetlen pasimmal,azok is az ő haverjai voltak
-Mi olyan vicces-kérdezte Jake
-Semmi csak tudod nem igazán voltak barátaim.-néztem rá
Mire Kayla megszólalt
-Hogy- hogy nem voltak barátaid hiszen olyan aranyos vagy-simított a kezemre a lány,mire Thomas elég szúrós szemmel nézett rám.
Először nem értettem miért de aztán leesett, a srácnak bejön a vöröske. Kayla kérdése után úgy éreztem illene hogy megtudják ki is vagyok valójában. Így hát vettem egy nagy levegőt és nekiálltam a mesélésnek.
-Tudod miután az exbarátom szakított velem...
-Várj , hogy mid? -kérdezte Jake
-Te meleg vagy?-mondta Kayla kissé meglepve.
-Az exbarátom kedves Jake talán nem hallasz jól-kérdeztem Jaketől egy huncut mosollyal az arcomon. Egyébként igen a fiúkhoz vonzódom és ez volt az egyik oka hogy kevés barátom volt, azonban a főbb oka, az hogy amikor az exem és én szétmentünk mindenki őt sajnálta engem pedig megutáltak-mondtam a végét kissé szomorkásan
Láttam az arcukon a döbbenetet és úgy voltam vele, hogy ők biztosan nem fognak egy meleg sráccal barátkozni szóval felálltam, hogy elmegyek, azonban Jake megfogta a kezem és visszahúzott.
-Hová indulsz-kérdezte
-Hát gondoltam mostmár hogy tudjátok, hogy meleg vagyok nem akartok engem megismerni.-válaszoltam
Erre olyan dolog történt amire nem gondoltam volna, a szépfiú felnevetett és magához ölelt jó szorosan, mire megcsapott az illata és éreztem, hogy az arcom kezd lángba borulni.
-Azért mert meleg vagy nem fogunk elítélni igaz srácok-mire a másik kettő hevesen bólogatott- , csak kissé meglepett minket ennyi az egész, de eszedbe ne jusson elmenni- mondta miközben még mindig magához ölelt. Csak akkor engedett el mikor Kaylának megszólalt a mobilja. 
-Szia anya,jó rendeben megyek-mondta a lány a telefonba
-Na jó srácok bocsi de el kell mennem az öcsémért-mire a lány felpattant
-Várj elkísérlek -sietett utána Tom
Emiatt pedig kettesben maradtam Adonisszal, én hülye hogyan is gondolhattam hogy ez nem fog megtörténni, minden hülye romantikus könyvben ez van.

Jake szemszöge:

Ahogy barátaim elhagyták a  kávézót ketteseben maradtam a kis herceggel. Olyan jó volt megölelni, ahogy vékony teste elveszett a karjaimban valami hihetetlen volt, nemtudom ki volt az exe de nagy bolond volt hogy elengedte ezt a tüneményt.
-Hát akkor szerintem én is megyek-mondta
Mire feleszméltem már ki akarta fizetni az italát.
-Várj elkísérlek-mondtam
-Figyelj attól,hogy még kicsi vagyok meg tudom magam védeni, nem kell kísérgetni.
-Értem én, hogy megtudod magad védeni, de én akkor is elakarlak kísérni Törpi
Mire kissé felhúzta az orrát és se szó se beszéd elindult az ajtó felé, én pedig csak mosolyogva siettem utána.
-Egyébként miért nem vagy együtt Kaylával,olyan tipik álompár lennétek,mármint érted te magas vagy izmos, helyes valamint sportoló Kay pedig gyönyörű és ráadásul szurkoló-nézett rám a kicsike.
-Mert nem jön be amúgy is csak barátok vagyunk-válaszoltam neki
-Tudod aranyos vagy, hogy azért nem hajtasz rá mert tetszik Tomnak-mosolygott rám
-Honnan... ?
-Hogy honnan tudom? Elég csak rá nézni Thomasra, amikor a lány megsimította a karom, ha szemmel ölni lehetett volna halott lennék.-válaszolta
Egyébként nekem csak most jutott el a tudatomig, hogy aranyosnak és helyesnek nevezett. Nagy boldogságomban észre sem vettem, hogy megálltunk egy szép ház előtt.
-Megérkeztünk, köszönöm hogy elkísértél meg minden-ment is volna befelé , de visszarántottam
-Köszönés nélkül nem megyünk el Törpi, illetlenség-villantottam egy ezer wattos mosolyt. Mire felhúzta a szemöldökét és elnevette magát.
-Miért szerinted az hogy Törpinek hívsz nem az-kérdezte egy huncut mosollyal az ajkain
MEG AKAROM CSÓKOLNI csak ez járt a fejemben, de nem tettem meg.
-Nem mivel tudom, hogy tetszik neked.
Erre csak elnevette magát és odajött hozzám megölelni
-Jaky attól, hogy nem verlek meg a cukkolásomért nem tetszik nekem,hogy így hívsz-súgta a fülembe,majd tarkón vágott.
-Ezt megérdemeltem-nevettem
-Meg bizony , na jó éjt, szia holnap suliban találkozunk-sietett volna el de megint visszahúztam
-Na miaz , mostmár semmibe nem tudsz belekötni, mivel elbúcsúztam 
-Igen te igen, de én nem-mondta
Erre vett egy nagy levegőt, én pedig kuncogva fogtam meg derekát mire éreztem, hogy kissé megremeg, magamhoz húztam és adtam egy nagy cuppanós puszit nyakára
-Héj , nem tudtad volna csak simán azt mondani hogy jó éjt-lökött el magától
-De tudtam volna de akkor az nem lett volna buli, na de jó éjt Törpi-köszöntem mostmár tényleg el
-Szia -intett és már be is szaladt a házba

Ez már végleges nekem kell ez a fiú nincs mese, ezekkel a gondolatokkal indultam meg hazafelé.

Na hát itt is lennék a következő résszel,bár nem vagyok teljesen elégedett vele , de azért remélem elnyeri a tetszésetek. Ha bármi féle észre vételetek van, írjatok nekem egy kommentet.Köszi, hogy elolvastad
Puszi(Cseni)