A tanárom fia

12.rész

Jake szemszöge:

Este már tényleg semmi sem történt, mindketten előszeretettel segítettünk a másiknak tisztára mosni minden porcikáját. Utána pedig csak felöltöztünk, ami az én esetemben egy alsógatyát jelentett, Luke pedig az egyik pólómat is felkapta, ami persze megmelengette a szívemet mennyire aranyosan állt neki. Imádom, hogy szinte minden amit én hordok minimum két számmal nagyobb rá. Ezután pedig már csak mint két fadarab bedőltünk az ágyba, kapcsoltam valmi teljesen random filmet Netflixen, igazából nagyon egyikünk se figyelte, de én szerettem ha valami halkan szól amikor elalszom, persze Lukeot egy picit zavarta, mert ő síri csendben szeret csak pihenni, de megegyeztünk, hogy csak susogni fog a tv így talán őt sem zavarja annyira és én is rendben leszek. Nem sok idő kellett mire a szerelmem el is szunyókált, utána pedig én is belemerültem az álmok világába.

Mikor másnap szólt az ébresztőm Luke már nem feküdt mellettem, ezért lementem, hogy megnézzem merre jár, mire megtaláltam őt a konyhában a kishúgommal, miközben reggelit meg uzsonnát csinálnak a suliba. Legszívesebben odamentem volna hozzá és teljes erőval magamnak paszíroztam volna ezt a csoda fiút, de megbeszéltük, hogy egyenlőre talán a húgom előtt még nem kellene annyira nyíltam ezt vállalni. Ezért csak halkan odasettenkedtem és a húgom haját összekócoltam és amíg elvolt foglalva azzal, hogy a szeme elől elsöpörje a hajzuhatagát, addig egy nagyon gyors puszit adtam Lukenak. Neki erre teljesen vörös lett a feje, hiszen tutira nem számított rá, hogy ezt fogom csinálni. Még a húgom is megjegyezte neki, hogy rosszul van-e, mert tényleg olyan lett a buksija, mint egy szép érett paradicsom. A kis édes megnyugtatta a kishúgom, hogy persze minden teljesen rendben van, csak egy kicsit melege van, ami ettől rosszabb hazugság nem is lehetett volna, mert egészen hűvös reggelünk volt, de a Kisördög hagyta annyiban a dolgokat. Gyorsan megreggeliztünk, aztán Jess elment átöltözni. Persze én meg Luke is felmentünk a szobámba, hogy valami iskolába is elfogadható göncöket keressünk. Mondjuk nekem nem volt nehéz dolgom, csak egy random fekete nadrágot meg egy pontosan ugyanilyen színű pulcsit kaptam magamra, alatta pedig egy bordó rövidujjút hagytam, hátha a nap folyamán mégis felmenne a hőmérséklet, mégsem akartam megfőni a saját levemben. Luke is előkaparta a cuccait a táskájából, egy bézs egyenes szárú nadrágot húzott fel, ami istenem milyen jól állt a fenekén, oda is sonfordáltam, és rá is csaptam egy csattanósat, csak úgy zengett tőle a szoba.
-Jake ezért pofon váglak.-indult meg felém a kicsike, olyan gyilkos tekintettel, hogy bennem is picit megállt az ütő, de azért egy fölényes vigyorral figyeltem, ahogy közeledik felém.
-Valld be sose tudnál bántani.-vigyorogtam rá még mindig, mint a százas égő.
-Ó dehogynem.-és már lendítette is meg a karját, de hát azért köztünk van egy kis különbség erő terén, én csak nevetve elkaptam a csuklóját, először az egyiket, majd a másikat és csak neki toltam a szobám falának. 
-Na már nincs is olyan nagy hangod.
-Engedj el te óriás.-fincánkolt egy kicsit.
-Na Törpi ne légy ilyen morcos, idősebb korodra sok ráncod lesz, ha ennyit húzod össze a szemöldököd-gügyögtem neki.
-Meg a lófaszt, engedj el.
-Nem.-kacagtam el magam, majd ezután  pedig szépen rózsás ajkaira hajoltam, pár másodpercig még ellenkezett, de utána már ő is hevesen beleállt a nyelvünk csatájába.
-Nem tudom mondtam - e már, de imádom a piercingedet.-mire ő csak elmosolyodott, én pedig elengedtem őt, hogy tényleg eltudjon készülődni, mert ha állandóan zavarni fogom akkor sose fogunk időben beérni, és az anyukája valószínűleg engem is és őt is a tökünknél fogva lógatna fel. Luke kicsit összeszedte magát és visszasétált a táskájához, mert még pólót nem sikerült találnia, én pedig leültem az ágyamra és onnan figyeltem ahogy matat. Vagyis hát a seggét bámultam igazán, de hát ha egyszer annyira szemrevaló, akkor arról nem én tehetek.
-Látod Törpe, már nem is haragszol rám.
-Óh dehogynem, csak majd akkor bosszulom meg amikor nem számítasz rá te melák.-majd visszafordult matatni a táskájába, de láthatóan valamit nem talált.
-Mi a baj?
- Hát nem gondoltam, hogy ilyen hűvös lesz és csak ez a pólóm van, de ebben fázni fogok.-mire felálltam és odasétáltam a szekrényemhez, aminek széttártam az ajtaját.
-Tessék hercegem, bármit kivehetsz.- persze neki is állt kutatni, de elég sok ruhám van, úgyhogy inkább felálltam neki segíteni.
-Milyen pulcsit keresel?
-Hát jó lenne valami bézses vagy fekete nagy pulcsi, hogy legalább menjen a nadrágomhoz.
Kivettem egy teljesen fekete és egy kávészínű felsőt amiknek teljesen ugyanolyan volt a fazonjuk, egyszerűek voltak, de célnak megfeleltek. Luke el is vette tőlem a feketét, persze picit nagy volt rá, de hát ez ilyen, de a lényeg, hogy ne fázzon meg. Úgyhogy mostmár, hogy elkészültünk, csak Jessit kellett még megvárni, majd az autóba be is pattantunk. Természetesen volt egy hiszti, hogy a kisördög akar elöl ülni, amit Luke készségesen engedett is, de én harcba szálltam a húgommal, hogy az Luke helye, úgyhogy mint két óvodás ezen morogtunk, majd mivel Luke egy cukimuki teremtés, mint egy jó anyuka lecsitított minket és hagyta, hogy Jess elöl üljön, nekem meg nem túl feltűnően végigsímított a kezemen, hogy kicsit lenyugtasson. Na most általában a húgommal végigénekeljük az utat az iskolába, de most mindketten duzzogtunk, és szerintem ezen Luke kifejezetten jól szórakozott, mert láttam a visszapillantó tükörből, ahogy a mosolyát próbálja meg eltűntetni, több kevesebb sikerrel. Miután odaértünk a suli épülethez, Jess már futott is a barinőihez. Mi pedig a szerelmemmel egy gyors ölelés meg puszi után elbúcsúztunk. Meg is indultam az osztályunk felé, persze folyosón egy csomó ember lepacsizott velem, meg a csajok is kérdezték milyen volt a hétvégém, én pedig csak annyit mondtam nekik, hogy a párommal voltam, ami nagy felhajtást teremtett, hirtelen mindenki tudni akarta ki is az a szerencsés "lány" aki elcsavarta a fejemet, de nem gondoltam, hogy rájuk tartozna az egész szóval csak mosolyogva ott hagytam őket, hagy törjék a fejüket. Mikor beléptem az osztályba, persze köszöntem mindenkinek, de az emberek egy padnál voltak összetömörülve, de az érkezésemre felkapták a fejüket, majd vissza is fordultak a sráchoz. Óh hát igen el is felejtettem, hogy Luke exe a mi sulinkba fog járni, de legrosszabbb rémálmaimban se gondoltam, hogy pont az én osztályomba fogják őt berakni. Fantasztikusan örülök neki. Elsétáltam az osztálytársaim mellett, és leültem a saját padomhoz, semmi kedvem nem volt jópofizni a srácnak. Még becsengetés előtt bejött az osztályfőnökünk, azaz Luke anyukája egy csomó papírral, majd odasétált ő is a srác padjához.
-Aidan, ezeket a papírokat vidd haza a szüleidnek.-mondta a srácnak olyan semleges hanggal, amivel még Luke anyukáját nem igazán hallottam megszólalni. De valamiért hatalmas örömmel töltött el, hogy körülbelül pontosan annyira nem bírja a szerelmem anyukája, mint én. Engem meg ha minden igaz egészen kedvel vagyis remélem.
-Köszönöm Leila.-mosolygott rá mire a tanárnő szemöldöke a homloka közepéig szaladt.
-Ezt nem engedheted meg magadnak, miss Rose vagyok neked az iskolában és azon kívül is Aidan. Remélem ezt megtudod jegyezni. Jó tanulást kívánok és titeket meg arra kérlek, hogy segítsetek neki beilleszkedni.-nézett ránk, majd idesétált az én padomhoz.
-Sajnálom, nem tudtam meggyőzni az igazgatót, hogy a másik osztályba kerüljön.-simította meg a vállam miss Rose.
-Nem semmi gond, amíg elkerüli Lukeot, addig elviselem.
-Köszi, hogy megérted.-mosolygott rám az osztályfőnököm.
-Majd beszélünk még Lukeot, meg ki kell faggatnom a kis randitokról.-súgta oda nekem.Majd kisétált a teremből én pedig a tekintetemet Aidan felé tereltem, aki legnagyobb meglepetésemre, ugyanúgy engem bámult, de mondjuk kicsit sem szeretetteljesen én pedig mint egy kisangyal visszamosolyogtam rá, de legszívesebben az arcába ordítottam volna, hogy köszönöm, hogy egy idióta faszfej, mert emiatt nekem van a világon a legcsodálatosabb barátom.

Na hali mindenkinek ide is visszatértem, a többi sztorim mellett és igyekszem is majd tartani, remélem ez a rész elnyeri majd a tetszéseteket. 

Puszi, Cseni