A tanárom fia

6.rész

Luke szemszöge:

Ritka pillanatok egyike mikor én örömmel kelek ki az ágyamból, ráadásul még iskola is van.Nagy boldogságomat anyukám is megemlítette, de csak lerendeztem azzal, hogy jó kedvvel keltem, nem kell még tudnia arról, hogy a fia az első adandó alkalommal bele esett a suli egyik legmenőbb srácába, bár nem is én lennék ha nem történt volna meg velem. Amikor megérkeztünk a sulihoz, anyával egyszerre sétáltunk be a suli kapuján, de hirtelen nekem csapódott valaki teljes erővel.
-Sziaaa, Törpe-emelt fel a levegőbe Jake
-Ó és jó reggelt tanárnő magának is.
-Szia, Jake. Mostmár értem kicsim miért voltál ilyen mosolygós reggel-nevettet majd gyorsan be is ment az iskolába, ezzel kettesben hagyva az adonisz fiúval.
-Miért is volt olyan jó kedved reggel, hmm?-kérdezte a fiú miközben még mindig a derekamat tartotta. Nekem emiatt természetesen az összes kis rohadt pillangó a gyomromban életre kelt és hirtelen azt sem tudtam mit válaszoljak neki, hiszen azt még sem mondhatom, hogy azért mert láthatom.
-Azért mert ma végre látlak téged és Thomast úszni.
-Ó tehát akkor tudsz a versenyről?
-Elég nehéz lenne nem tudni róla a suli az összes létező oldalára kirakta, hatalmas betűkkel hogy iskolánk úszó csillagai megcsillogtatják tudásukat, a csapatkapitány, Jake Mitchel is versenybe száll. Mindenkit sok szerettel várunk.
Elkezdett nevetni, hiszen mikor nevét emlegettem elég látványosan forgattam a szemeim.
-És megtisztelnél azzal kedves Luke Rose, hogy részt veszel eme csodás eseményen, és esetleg utána eljönnél a verseny utóbulijába, természetesen szerény személyemmel.
-Veled?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mire bólintott.
-Hát tudod, őszintén meg kell mondanom ez egy kihagyhatatlan ajánlat, hogy maga iskolánk legfényesebb csillaga hív meg a versenyére.
Egyre jobban nevettünk mind a ketten. Nagyon régóta nem éreztem ilyen jól magam.
-Meddig fogsz ezzel a "csillagos" dumával csesztetni Törpi?
-Amíg te Törpinek fogsz hívni.
-De hát olyan kicsi vagy, tökéletesen illik rád.
-A farkad a kicsi. 
-Hát az nem olyan kicsi de ha nem hiszel nekem megnézheted-kacsintott.
-Mit nézhet meg?-kérdezte hátam mögül Kayla.
-Csak a mai versenyre hívtam meg-mentette a helyzetet hálistennek Jake.
-Nyugi ha nemet mondott akkor is elráncigálja őt Kayla-kacagott Tom is
Kay pedig hevesen bólogatott.
-De igent mondtam, szóval bármilyen meglepő önszántamból is elmegyek a versenyetekre.
Még egy kicsit beszélgettünk kint a suli udvaron, majd mindegyikünk ment az osztályába.
-Hé nem felejttél el valamit-húzott vissza Jake
-Szerintem nem-játszottam a hülyét.
-Hát akkor szia-ment volna el mellettem, de most én húztam vissza és karjai közé bújtam ő pedig egy kicsit meg is emelt, végül adott egy pillangó puszit nyakamra, majd vissza helyezett a talajra.
-Azt hiszem, eszembe jutott mi maradt ki-nevettem
-Látod jó neked a memóriád, tudtam én.-összeborzolta a hajamat, majd megfordult és elindult Thomas felé aki végig nézte kis jelenetünket. Én is elindultam az osztályba ahol, már Kayla a helyén ült.

Jake szemszöge:

-Ez úgy mégis mi a szent szar volt?-kérdezte Tom
-Mi lett volna,megöleltem.
-Mi is haverok vagyunk, de engem nem ölelgetsz így.
-Azért, mert te nem jössz úgy be mint Luke.
-Hála a jó istennek, hogy nem jövök úgy be-kacagott barátom
-Egyébként tegnap miután leléptünk, volt valami izgi?
-Csak hazakísértem, majdnem megcsókoltam de végül nem tettem meg.
-Pedig szerintem nem lett volna ellenére.-kacsintott a fiú
-Thomas Scott kérem fáradjon a helyére, tudtommal nem Jake mellett ül-csatlakozott be beszélgetésünkbe a matek tanárnő. Tom már sietett is a helyére, hiszen gondolom félt, hogy kihívják felelni, ami neki egyenlőt jelentene a karóval. 

Szép lassan elteltek az óráink nem is történt semmi különleges, még Lukeot sem láthattam hiszen mi a negyedik óra után mentünk felkészülni a versenyre. Megérkezett a többi iskola is, a legtöbbjüket ismertem, viszont volt egy pár új arc is. Szemem megakadt egy velem egy testalkatú fekete hajú fiún akit még sosem láttam, de biztos erős hiszen nagyon jól ki vannak dolgozva az izmai. Na nem mintha érdekelne engem olyan szinten mint Luke, de mint sportoló tartottam tőle. 
-Fiúk pár perc múlva kezdődik, a nyitó ünnepség, utána Jakeék úszása az első.
Majd sorban elmondta az edzőbá ki mikor kezd. Amikor kiléptem megpillantottam az én Lukeomat, vagyis csak Lukeot mert ugye nem az enyém MÉG. Amint vége lett az ünnepségnek, mi rajthoz is álltunk. Két számban indulok. 100 és 200 méter gyorson, egy napra ez soknak hangzik, de a nagy többség ma így úszik. Tehát oda is álltunk a rajthoz, ezt a versenyt elég gyorsan le is tudtuk és még meg is nyertem természetesen mindenki gratulált, de én csak kerestem szembogaraimmal a kis Törpit aki még mindig ott ült a lelátón és amikor észre vette, hogy figyelem, dobott egy puszit, persze úgy, hogy Kayla ne vegye észre. Egyre jobban kezdem érezni, hogy van nála esélyem. 
Elég sok versenyszám lement már, köztük Tomé is aki 3. lett. Kayla még a nyakába is ugrott, lehet alakul köztük valami, na mindegy majd kikérdezem barátom. Viszont most jön az utolsó verseny amin szintén részt veszek, a 200 méter gyorsúszás. A mezőnybe csak ismerős arcokat láttam, viszont még itt volt az a  fekete hajú srác, aki Tommal versenyzett és ő lett az első. nem hagyhatom, hogy legyőzzön. 
Amint meghallottam a duda szót már fejest is ugrottam a vízbe, és minél nagyobb karcsapásokkal próbáltam megőrizni az első helyem. A végefelé már éreztem, hogy fáradok, de a többiek is így voltak, nagyjából elszakadtam a mezőnytől kivéve azt az egy srácot, hiszen ő nagyon ott volt a nyomomba. A végén már éreztem, hogy szinte fej-fej mellett haladunk. Amikor megérintettem a medence falát csak reménykedni tudtam benne, hogy én lettem az első. Felpillantottam az eredményjelző táblára, és pontosan 2 tizedmásodperccel előztem meg az ismeretlent. 
-Hát ez nem sokon múlott.-szusszantam egyet.
-Legközelebb leúszlak abban biztos lehetsz-nyújtotta felém a kezét
-Már alig várom.
Kiszálltunk mindketten a medencéből, és hirtelen valaki a hátamban csapódott.
-Nagyon büszke vagyok rád- ölelt meg Luke
-Tiszta víz vagyok, nem zavar Törpi?
-Nem, nem.
-Khm, szia Luke hogy vagy?-szólította meg az ismeretlen a kis Törpét mellettem.
-Aidan.....

Nos hát itt lennék egy újabb résszel, tudom rengeteget kellett rá várni, azért remélem még valaki olvassa. Sajnos történt egy két rossz dolog a magánéletemben, ami miatt nem igazán volt kedvem írni, viszont most újult erővel neki vágtam. Remélhetőleg hetente egy részt sikerül kitennem.Jó olvasást.

Puszi,Cseni