Vedd Le Az Álarcot (BEFEJEZTETT) /JAVÍTÁS ALATT!/

1.

Hermione
-A jó isten áldjon meg Ronáld! Miért vagy ilyen?! Mit vétettem? Mivel érdemeltem én ezt ki?!
-Pontosan jól tudod! - csapott egyet az asztalra. Könnyes szemmel néztem rá.
-Mi a fészkes franc van veled!? Én nem csináltam semmit! Félre értetted!
-Valóban?! Egy csókot, hogy lehet félre érteni?! Miért egy Malfoy?!
-Draco és köztem nincs semmi! Semmi nem történt.

Ekkor be rontott Draco.

-Weasley az égvilágon semmi nem történt!
-Takarodj... takarodj innen! - Ron neki ugrott Draconak elkaptam az öklét.
-Ronáld! Állj le! Te megőrültél!

Közben meg érkezett Perselus és Lucius.
-Hermione! - szólt Piton.
-Nem mindenki ott marad hol van! - mondtam. -Ron! Most nyugodj meg, kérlek! - könnycsepp gurul végig az arcomon. Megint lendült Ron ökle.
-Ne! Akkor üss meg engem! Gyerünk!
-Hermione.
-Nem Perselus nem. Gyerünk Ron tedd meg... tedd meg te gyáva féreg.

Leengedte az öklét és elment. Draco fel állt és magához húzott.

-Sajnálom. Viszont nekem utána kell mennem!
-Nem Hermione nem mész sehová. - mondta Lucius.

Ki bújtam Draco öleléséből és elrohantam.

-Ron... állj meg kérlek!
-Mit akarsz?! Éljél a Malfoyyal boldogan!
-Nincs köztünk semmi.... fogd fel végre!
-Menny és élj! A gyűrűt pedig add ide most.

A kezébe nyomtam a gyűrűt és elment. Én vissza mentem.

-Hermione.
-Draco...
-Akkor most? - kérdezte Lucius.
-Nem semmi nem volt soha és nem is lesz.
-Ez így van. - erősítette meg Draco.
-Te hagytad volna?... -nézett rám könnyes szemmel Perselus.
-Perselus. Nem dehogy... ne haragudj.

Megöleltem az aggódó férfit. Perselus nagyon de nagyon véd. Mindig maga elé helyez mindig fontosabb vagyok neki mit saját maga. Olyan mintha a lánya lennék.

-Perselus.... én nagyon sajnálom..
-Tudod jól mennyit jelentesz. És te mégis megtetted volna.
-Nem dehogy... és úgyse ütött volna meg.
-Ki tudja.... soha de soha többé ne csinálj ilyet mert esküszöm én leszek a következő csak, hogy érezd a törődés.
-Nem fogok ígérem.

Amilyen mélyen csak tudtam a karjába bújtam.
■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■
Mostanában Lucius elég sokat jár át segíteni és beszélgetni. Úgy érzem többet jelent neki ez mint egyszerű barátság. De ami a valóságot illeti az az, hogy nekem is többet jelent ez.

-És Cissy?
-Draco azt mondja jól megvan de nagyon nem érdekel.
-Azért egy kis figyelmet megérdemelne még akkor is ha már...
-Talán igazad van de... nem ezért vagyok itt, hogy erről beszéljünk...
-Akkor?

Elkezdte simogatni a hátam.

-Lucius...
-Csitt... remélem szabad.
-Lucius...
-Hermione... szeretlek. Mindennel jobban és minden hibáddal együtt... Cissy nekem már nem számít.

Végül én törtem meg a jeget. Megcsókoltam ő pedig a kanapéra tepert. Ezt most nem kéne de nem tudok ellen állni. A kezét végig simította a combomon majd a combom közé nyúlt. Elkezdte mozgatni a kezét amire felsóhajtottam.

-Lucius... - sóhajtottam ki a nevét majd el mosolyodtam.

Tovább egyre gyorsabban mozgatta a kezét. Egyre hevesebben vettem levegőt.

-Kegyetlen vagy... - mondtam.
-Én ugyan miért?
-Hogy lehet így kínozni?

Ravasz mosolyra húzta száját. El vette a kezét majd végig simította a hasam és a mellemnél megállt. Én mondom, hogy kínoz csiga lassúsággal kezdte el simogatni mellem.

Most lett elegem. Kigomboltam az ingjét és ki húztam a nadrágjából. Gyors le vettem róla. Majd az én pólóm is a földön landolt.

És itt meg álltunk mert kopogtak. Felvettem a pólóm meg vártam míg Lucius is vissza öltözik. Bazmeg Perselus az.... ajjaj. Ha egy kis jelet is meglátja végem.

-Öhhmmm..... szia.. miben segíthetek?
-Öhmm.... rosszkor jöttem?
-Nem dehogy... gyere be.

Szerencsére egy jele nem volt annak, hogy itt mi volt. Majdnem lebuktam.