Vedd Le Az Álarcot (BEFEJEZTETT) /JAVÍTÁS ALATT!/

6.

Perselus
Hermione nélkül keltem. Nem hagyott levelet semmit sem. Meg kérdeztem mindenkit. Aztán majd Minerva maradt csak. Ő sem látta.
Elmentem a házához kopogtam.

-Hermione! Ha itt vagy nyisd ki ezt a retkes ajtót!

Nem érkezett válasz.
-Be töröm! - Hát ez úgy is lett. A lakás üres volt. Hermione sehol nincs.
-Pepe....
-Hermione! Hol vagy?
-A szobámba.
Be mentem ott feküdt gyengén remegve hófehéren az ágyán.

-Te mit keresel itt?
-Nem tudom...
-Hé, minden rendben?
-Nem....
-Hermione... ugye nem akarod feladni?!
-De.... talán felakarom.
-Ne....ne..ne... hagyd abba! Gyere.

Az ölembe vettem és elhopponáltam vele a Mungoba. Ott infúziót kapott ugyanis kivolt szaradva.

-Jobban vagy? - kérdeztem.
-Igen. Köszönöm.

Belepett az ajtón Minerva, Harry, Ginny.
-Mio.
-Szia Harry.
-Hogy vagy?
-Jobban.

Az ajtón bejött Lucius.

-Hermione.
-Lucius..
-Na te mit keresel itt? - áltam fel a székről.
-Hallottam, hogy...
-Na most menny innen mert baj lesz! Abba nem gondoltal bele, hogy kimiatt van itt?! Takarodj.
-Perselus! - hallottam Mio hangját.

Lucius elment.
-Nyugi van.. -mondta. Megsimogattam a fejét.

Estig ott maradtam. Igaz Hermione a felét végig aludta de így is megkönnyebültem.

-Perselus..- hallottam Lucius hangját.
-Mit akarsz itt. - kérdeztem úgy, hogy rá se néztem csak az alvó lányt fürkésztem és a kezét simogattam.
-Hermione alszik?
-Igen.
-Beszélhetek vele?
-De úgy, hogy ne ébrezd fel mert kinyirlak.

Fel altam és ki mentem.

Lucius
Miután Perselus kiment le ültem a lány mellé. Hófehér volt a bőre. Rész volt így látni.

-Figyelj... tudom, hogy alszol de ezt muszáj elmondanom. Nagyon szeretlek. Mostmár biztos vagyok abban, hogy nem tettél semmit. Én viszont tettem valamit amit talán soha nem fogok megbocsáltani magamnak. Az az volt, hogy összetörtelek és tönkre tettelek. Nem vagyok benne bizots, hogy hallasz de szeretném ha felkeltél akkor válaszolnál. Nem esedezem bocsánat kérdésért mert nem érdemlem meg.

Perselus biztos nagyon vigyázott rád. Ehez kétség sem fér. De tudd, hogy nem akartam ezt és nem akartalak így látni. Szörnyű az, hogy mit tettem veled. Most mennem kell.

Apró csókot lehetem a homlokára még utoljára végig simítottam az arcát és kimentem.

Hermione
Lucius.... végig ébren voltam. Perselus hangjára ébredtem meg. Hallottam, hogy valaki vissza jön így elkezdtem mocorogni.

-Pepe?
-Itt vagyok.
-Hová ment Lucius?
-Gondolom haza... várj te minden egyes szavát halottad?
-A te hangodra ébredtem meg.
-És megbocsáltasz neki?
-Még nem tudom... talán. Mit mondott az orvos mikor mehetek el.
-Egy hét.
-Az nagyon sok.
-Muszáj mert kiszáradtál.

Itt gondolkoztam el, hogy mit is tettem. Hogy tönkre tettem magam amiatt ami nem is volt igaz de mégis úgy viselkedtem mintha megtörtent volna.
Szörnyen szégyellem magam.

-Ugye itt maradsz.
-Itt... persze, hogy itt maradok. - mosolygott megsimogatta az arcom én pedig a tenyerébe bújtam.
-Aludj mert keső van!
-Nem tudok.
-Mit tegyek, hogy aludni tudj?
-Hát...
-Nem!
-Kérlek!
-Nem.
-Na kérlek! - néztem rá kiskutya szemekkel.
-Jó legyen!

Valahol ott mélyen a szívem rejetekében
Örzök egy verset, mindközül legszebbet,
Anyám szavalta, a gyermekét altatta,
Belém vésődött mindegyik sora.

Ne félj, ne félj!
Itt vagyok veled
Imádkoznak az angyalok neked,
Nem érhet baj, csukd be kis szemed,
Aludj, aludj!

Álmodjál szépeket.....

Szöveg: Kárpátia együttes/Altató
■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■
Miután Hermione egyenletesen vette a levegőt abba hagytam.
Végig simítottam a haját majd megfogtam a kezét és ovatos csókot leheltem rá.