Vedd Le Az Álarcot (BEFEJEZTETT) /JAVÍTÁS ALATT!/

11.

Perselus
Eszméletlen hülye vagyok/voltam. Lucius haza ment viszont Hermione maradt.

-Figyelj... nem tudom, hogy mindjam..
-Mit akarsz?- kérdezte
-Nyugi semmi rosszat. Figyelj... én..tényleg a...
-Nyögd már ki kérlek! Csak nem azt akarod mondani, hogy a lányoddá fogadsz.

Erre felkaltam a fejem.
-Mi van?!- kérdezte.
-Öhmmm..
-Najo...
-Jó igazából ilyet nem kérhetek.
-Miért ne kérhetnéd!?
-Mert ez nem egy... ahj nem tudom. De azt tudom, hogy nagyon szeretlek. És minig mindenen át kislányom ként foglak szeretni.

Megölelt.

-Szeretlek.. apu. - sutogta a fülembe. Eltoltam magamtól.
-Hogy mi?
-Nem hallasz? Szeretlek apu.

Nem tudom, hogy látszott e de rettentő boldog voltam... öhmm...akkor mostmár mondhatom azt, hogy van egy lányom? Vagy.... nem?

-Öhhm... akkor most? -kerdezte.
-Örökké a kislányom leszel.

Mosolyogtam az ujjam a hajába tűztem és úgy fürkésztem tovább. Nem tudtam milyen érzés az, ha valaki apának szólít. De megtörtént. Amúgy ez... öhmm fura nagyon fura tudom.. es szerintem ő is tudja.

Hermione
Megetettem azt amit hónapok óta kiakartam mondani. Apa... apa...

Annak az embernek mondhatom ezt aki a legjobban megérdemli....

Lucius
Hermione azt mondta, hogy egy pár napig Perselusnál marad. Hat jó legyen oké. Addig meg ellátom Sipor baját. Hogy jó ahoz, hogy Narcissához hasonlítsa. Vajon mióta megy ez így? Vajon Hermione ezért volt vissza húzódó?

Nem részletezem mit mondtam neki.... mert nem szeretném ha... hát hogy mondjam..öhmm szeretem családbarátra hagyni.

Hermione
Pepe még keső este is dolgozott.

-Pepe...
-Mond kicsim.
-Gyere már vissza!
-Dolgozom.
-Apa!
-Kicsim dolgozom. Három perc és megyek ezt még befejezem. Annyit kibírsz?
-Nem hiszem!
-Édesem! Elég! Aludj.
-Apa...
-Ne hisztizz.
-Nem is hisztizem. - a hangjában halottam egy kis durcit. Le tettem a pennám és bementem hozzá.

Mellé feküdtem felém fordult és szokásához híven a melkasomba bújt.