Lucius
Ez mégis hova a fészek francba ment?!
-Sipor! Gyere ide!
-Uram?
-Ne udvariskodj itt! Hogy van keped Narcissához hasonlítani!?
-Ez az igazság uram.
-Te átkozott manó! Takarodj a szemem elől! - eszméletlen ingerült lettem. Ez az átkozott manó, folyamatosan Narcissa így Narcissa úgy. Narcissa a múlt! Vége nincs tovább! Nem kelettem neki enni vége!
Most pedig elfogom veszíteni Hermionét.
Perselus
Mióta megtudta Hermione, hogy Lucius rákos azóta csak a veszekedés megy. Nyilvan nem Hermione hibája. Lucius nem kepes levenni az álarcot. Hiába mondtam neki, hogy ez ugy nem lesz jó.
-Kérsz teát?- kérdeztem.
-Nem...
-Mit tegyek?
-Gyere ide és vigyázz rám ahogy azt mindig is tetted.
Le ültem a lány mellé aki pedig át ült az ölembe.
-Mier vágysz?
-Rád... es arra, hogy vigyázz rám.
A lány nyakába bújtam amire elhúzódott.
-Ne haragudj.
-Nem dehogy. Nem a te hibád csak mióta...
-Értem..
-Najo gyere vissza mert kibaszottul jól esett.
Elmosolyodtam és vissza bújtam a nyakába. Nincs köztünk egyéb barátságnál. Nekem ő olyan mintha a lányom lenne
-Miért nem képes rá? - tudtam, hogy kire gondol.
-Nem tudom. Fogalmam sincs.
-Utálom magam amiatt mert megint veszekedtem vele. Megint én voltam a rossz és eljöttem.
-A gyűrűd?
-Otthagytam na ez az amit nem kellet volna. Na látod ezért utalom magam de nagyon. Vissza akarok menni de...
-Mi tart vissza?
-Félek. Félek a háztól a falaktól a manótól minden egyes árnytól felek.
-Miért?
-Mert... mindne azt súgja Narcissa nem így csinálná.
-Meg mindig?
-Igen......
Vissza bújtam a lágy hajába. Lucius erős megfog gyógyulni. Legalább is nagyon de nagyon remélem.
-Nem szipogtad még be a hajam?
-Nem eléggé. - bele mosolyogtam a hajába.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Vedd Le Az Álarcot (BEFEJEZTETT) /JAVÍTÁS ALATT!/
Fanfic-Lucius kérlek! Te nem ez vagy! Te más vagy! -Semmit nem tudsz rólam! -Te tényleg azt hiszed, hogy nem ismerlek?! -Mert nem ismersz! Most menny el! -Miért taszítasz el magadtól mindenkit?! Miért nem hagyod, hogy segítsek?! Mindent elronatsz csak hog...
