WITHOUT TEARS/Yoonseok BEFEJEZETT

7.rész

Elmondtam Hobinak, hogy muszáj lesz értesítenie valakit, hogy többé ne fordulhasson elő hasonló incidens. Nagyon nem akart belemenni, de végül szólt az egyik tanárának és onnantól ők elintézték az ügyet. Örömömre hamar megoldódott minden és Hobit végre nem zaklatták többé. Sokkal nyugodtabbnak tűnt miatta, egy nagy kő eshetett le a válláról. Minden olyan idili volt ezután. Hobival nagyon sok időt töltöttünk együtt, sokszor csak céltalanul sétálgatva élveztük egymás társaságát.
Nemsokára minden kezdett egyre jobban elsárgulni ahogy közeledett a tél. Gyönyörű látványt tudott nyújtani, amit mi sokszor kihasználtunk.
Éppen egy padon ücsörögtünk egy parkban csöndben beszélgetve. A hűvös levegő kicsit csípte az akkora már piroskás arcomat, de nem zavart különösebben. Hobi látszólag kényelmesen, természetesen sokkal melegebb ruhákban mint amiben én voltam, halvány mosollyal az arcán nézte a lehulló leveleket. A szél a szemébe fújta szokatlanul élénkvörös haját, amit elragadónak találtam bene. Nyugodt volt minden. A parkban is kevesen voltak, szinte csak mi. Éppen kifogytunk a témákból amiről beszélhettünk volna, de ha csak együtt lehettünk már annak is örültünk.
-Olyan jól érzem most magam, nem akarom, hogy vége legyen ennek az érzésnek.- mondtam halkan.
-Tudom. Ugyan így érzek.- mondta majd a vállamra hajtotta a fejét.
Elmosolyodtam és lenéztem angyali arcára, mire találkozott a tekintetünk. Könnyen el tudtam veszni sötét, gyönyörű íriszeiben, nehéz volt abbahagynom a bámulását. Amikor a kezéhez akartam érni észrevettem, hogy eléggé hideg neki, azt pedig semmiképpen nem akartam, hogy megfázzon.
-Nem iszunk meg egy kávét? Kezd eléggé hűvös lenni.- kérdeztem miközben kicsit jobban összehúztam magamon a dzsekim.
-De persze, mehetünk.
Szerencsére hamar találtunk egy nagyon hangulatos kis kávézót. Nem volt túl ismert ezért kevesen voltak, pedig belülről egy nagyon poziív hangulatot árasztott. Kértünk magunknak egy-egy latte kávét, majd azt iszogatva sokáig elbeszélgettünk.

Sok helyre jártunk együtt, még ha maga a hely nem is volt nagy dolog, jól éreztük magunkat együtt. Elkezdtem olyan szoros érzelmeket táplálni felé amit először nem tudtam teljesen megérteni, csak annyiban voltam biztos, hogy mindig mellette akartam lenni.
Már egy hónapja ismertük egymást, amikor Hobi eldöntötte, hogy elmondja a szüleinek, hogy a saját neméhez vonzódik. Féltettem a dologtól, mivel tudtam, hogy nagyon jó szülei vannak és nagyon szeretik őt, de szűk látókörük van. Nem voltam benne biztos, hogy jól reagálának a hírre. De nem akartam visszatartani Őt, és csak reméltem a legjobbakat. A megérzésem azonban sajnos jó volt.
Délután csörgött a telefonom Én pedig tudtam, hogy Hobi hív. Kedvtelen hanggal szólalt meg.
-Szia Yoongi, gondoltam találkozhatnánk.- motyogta a telefonba
-Mi történt Hobi? Minden oké?- kérdeztem szomorúan. Sajnáltam, hogy nem úgy alakult, ahogy tervezte.
-Amikor elmondtam kiakadtak és veszekedni kezdtünk, ennél jobban pedig talán nem is akarom kifejteni. El akartam szabadulni otthonról. Igazából már itt vagyok a házatoknál..
-Öt perc és ott vagyok- tettem le, majd nagyon gyorsan készülni kezdtem.
Kivételesen nem a legegyszerűbb pulcsi-farmer kombót vettem fel, hanem megpróbáltam kicsit jobban kiöltözni, hogy elvihessem Hobit valami jobb helyre.
Egy laza fehér inget vettem fel egy barna nadrággal amire egy fekete vászonkabátot vettem még fel. Észre sem vettem mennyit fogytam, mindegyik ruhadarab lógott rajtam, de végül úgy voltam vele, hogy nem váltok ruhát. Bedobáltam a zsebembe minden olyan dolgot amire szükségem lehetett majd már szaladtam is. Perceken belül már lent voltam Hobinál. Egy nagy, meleg kabátban ácsorgott a kerítésünknek dőlve. Amikor meghallotta, hogy ott vagyok lassan felnézett rám. Nem mondtam semmit, csak csendben megöleltem.
-Van kedved eljönni velem moziba? Most megy majd pont egy új scy-fi, érdekesnek tűnik.- ajánlottam fel. Rámmosolygott majd bólintott egyet.
-Örömmel.
Elmentünk a legközelebbi moziba, és bár kicsit sietnünk kellett hozzá beültünk az említett filmre. Reméltem, hogy majd elvonja Hobi figyelmét a történtekről. A film közben sunyi módon a kezébe csúsztatam a kezem, majd miután rámvezette meglepett tekintetét elmosolyodott és rászorított kicsit a kezemre. Érdekes volt a film és úgy tűnt Hobi máris jobban érezte magát, aminek nagyon örültem. 
-Ha már itt vagyunk nem vagy éhes? Csak mert én eléggé..- kérdeztem rá mikor a filmnek vége lett és kijöttünk a moziteremből. Nem akartam hazaengedni, nem mellesleg valóban éhes voltam.
-De, igazából én is. Hova szeretnél menni enni?
Miután hosszas gondolkozás után eldöntöttük mit szeretnénk enni egy sushi bárba mentünk el, ahol kellően teleettük magunkat.
Utána magától jött, hogy elmentünk sétálni, azonban akkor már későre járt az idő. Nem voltam biztos magamban, de úgy gondoltam felajánlom, hogy maradjon nálunk az estére.
-Mivel úgyis elég késő van már, és amúgy sem szeretném, ha ma hazamennél, esetleg nincs kedved nálunk aludni?- kérdeztem zavartan.
-Oh, öhm én szívesen megyek, ha úgy gondolod, én sem szeretnék igazán hazamenni..- néztünk egymás szemébe, ahogy ezt kimondta.
Miután ezt eldöntöttük nem is maradtunk kint sokáig, inkább elindultunk hozzánk, mivel kezdtünk fáradtak lenni.
Apát kicsit meglepte, amikor nem egyedül, hanem Hobival állítottam be az ajtón, de nagy örömmel fogadta. Jól kijöttek egymással aminek nagyon örültem.
-Tudod nem volt tervben, hogy áthívjalak, így jelenleg hatalmas rendetlenség van a szobámban, ne haragudj.- magyaráztam neki miközben mentünk fel a lépcsőn.
Mikor benyitottam az ajtón még én magam is meglepődtem. Az ajtóval szemben az ablakom volt ami mellett az asztalom helyezkedett el, de szinte alig lehetett látni a ruha és papírkupac miatt, a balra lévő szekrényemen látszott, hogy bele lettek túrva a ruhák mivel nem lehetett becsukni az ajtaját. Az ajtó mellett közvetlenül a franciaágyam volt amin a pokrócok s a takaróm teljesen össze volt túrva. Az egész szoba egy nagy káosz volt.
Meglepetésemre Hobi csak elnevette magát.
-Pont így képzeltem el a szobádat Yoongi.- mondta miközben az ablakhoz lépett és kinyitotta azt.
Kínosan éreztem magam, azt meg kell hagyni.
Hiába volt nagyon jó a kapcsolatunk Hobival, még nem jártunk egymás szobájában, inkább máshol találkoztunk, így rossz érzés volt, hogy így látta Hobi először.
-Azt hiszem rakok egy kis rendet, hogy legalább elférjünk. Nyugodtam lefeküdhetsz az ágyamra.- mondtam majd elkezdtem takarítani miközben beszégettünk. Sokkal szórakoztatóbb volt úgy. Talán, ha többet lett volna nálam Hobi többet takarítottam volna.
Az este további részében úgy tűnt Hobi is jól érezte magát, és már nem rágódott a szüleivel történteken, ami engem is megnyugtatott.
Később, mikor már rendet raktam, bemutattam Hobinak, hogy hogy szoktam a zenéimet csinálni és együtt ki is próbáltuk. Ahogy az érdeklődő arcát néztem nem tudtam megállni, hogy ne gyönyörködjek benne. Mikor ezt észrevette ő is a szemembe nézett, és csak elemeztük egymás arcát. Ez egy megunhatatlan szórakozás volt számunkra.
Úgy éreztem végre megkaptam az ihletet a zenéhez amit a kiadóknak akartam küldeni: Őt