WITHOUT TEARS/Yoonseok BEFEJEZETT

3.rész

Miközben vacsoráztunk hirtelen szótlanná váltam és inkább csak hallgattam amit beszélgettek a többiek. Ahogy a hirtelen jött jókedvem, ami tapasztalatlánságomból következően elég kevés alkoholtól beütött, múlni kezdett egyre jobban realizáltam néhány dolgot. Talán egy kicsit túlságosan hamar engedtem magamhoz közel Hoseokot. Elvégre, a találkozásunk első napján megnevettetett, így egyértelmű, hogy ragaszkodni kezdtem hozzá. Azonban, mi van, ha nem is találkozunk többet? Hiába mondtuk egymásnak, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, kissé kételkedtem benne. Én pedig felelőtlenül elhamarkodtam a dolgokat.
-Mi az Yoongi? Nagyon komoly arcot vágsz.- nézett rám Hoseok egy falat húst bekapva.
-Áh, csak elgondolkoztam kicsit, nincs semmi.- vezettem el róla a tekintetem.
Nem akartam a gondolataimmal fárasztani őt.
-Nem gondoljátok, hogy inkább két éjszakát kéne maradnotok? Hétvége van, és most a fiúk is és mi is olyan jól érezzük magunkat.- szólalt fel a nagybátyám mire rákaptam a tekintetem.
-Mi szívesen maradunk.- mosolygott rá apa.
-Persze, mi is szívesen, hogyha nem zavarkodunk nálatok.- mondta Hoseok anyja.
-Fiúk?- néztek ránk, mire csak mindketten bólintottunk válaszként.
Így hát két éjszakát kellett Hoseokkal egy szobában aludnom. Saját magam legnagyobb meglepetésére és csalódására ez a tény a legkevésbé sem zavart.
Megpróbáltam kicsit elfelejteni a szorongó gondolataimat, és inkább arra gondolni, hogy van még két napom Hoseokkal.
-Hobi?- néztem rá
-Hm?- mosolygott rám a már sötét miatt meggyújtott kisebb fényforrások tükörképével a szemében. Egy pillanatra el is felejtettem mit szerettem volna mondani miatta, annyira angyali kinézete volt.
-Öhm..- köszörültem meg a torkom- A telefonszámod, esetleg valamilyen közösségi média oldalad megadod nekem?
-Tényleg, ki is ment a fejemből- kapott a homlokához a hatás kedvéért, majd egy halvány mosollyal beírta a számát a telefonomba és felhívta magát.
-Ez az instagrammom, más oldalon nem igen vagyok fent..- mutattam neki a telefonom kijelzőjét.
-Wow, nem is mondtad, hogy ismert vagy. 80 ezer követő azért nem semmi.- nézett a szemembe.
-Áh, nos tudod mondhatni komolyabban veszem a zenei karrierem ahhoz pedig jól jön ha vannak ilyen oldalaid.- mondtam miközben zavartan kapargatni kezdtem a bőrt az ujjam mellől.
-Tetszenek a képeid, bár rólad nincs kint semmi, elég művésziek. Nekem több képem van kint magamról, és nyilván sokkal kevesebb követőm van, bár igazából nem is szoktam használni. De ez lenne az ha érdekel.- mondta miközben megmutatta az oldalát.
Ez után egy ideig csak nézegettük egymás posztjait és meséltünk róluk, az internettel szórakoztattuk magunkat. Nagyon sok idő elment ezzel, míg végül csak arra lettünk figyelmesek, hogy 10 óra körül járt az idő, a szüleink pedig meglehetősen jó hangulatban voltak. A zene hangosan ment ők pedig arra énekeltek és táncolattak. Hoseok mosollyal nézte a szüleit, én pedig próbáltam hasonlóan tenni, habár csak egy elég gyenge mosoly sikeredett.
Nem sokkal ezután már Hoseok is köztük volt egy kevés alkohol után, én pedig a kezemre támaszkodva néztem. Ezután hirtelen úgy döntöttem, hogy levideózom, legalább megmarad az utókornak.
Jól éreztem magam, bár kissé szédültem, de legalább nézhettem Hobit ahogyan élvezi a zenét. Az egész este annyira hangulatos volt, én pedig nem akartam, hogy vége legyen. Próbáltam koncentrálni és éber maradni.
Egészen addig amíg arra nem ébredtem, hogy kényelmetlenül ülve elaludtam, Hobi pedig a vállamon pihent. A zene le volt halkítva, és apukám a nagybátyámmal beszélgetve pakolgattak. A többi szülőt már nem láttam, valószínű akkor már aludtak. Mikor összeszedtem magam óvatosan felébresztettem Hobit kicsit megrázva a vállát. Nagyokat pislogva tisztította ki a látását, majd mikor észrevette, hogy rajtam pihent rekedt hangon szólalt meg.
-Jaj, bocsi..- köszörülte meg a torkát.- Mennyi az idő?- dörzsölte a szemét.
-Éjfél múlt egy kicsivel. Gyere menjünk be és szedjük össze magunkat.- Mondtam miközben felálltam.
-Ezzel elboldogultok?- szántam kérdésemet apáéknak.
-Persze, menjetek csak pihenni.- küldött felém egy kedves tekintetet.
Válaszul bólintottam, majd bementem Hoseok után. Az említett a konyhában állt és vizet ivott éppen.
-Mehetek én előbb zuhanyozni?- túrtam bele a hajamba
-Persze, én még összeszedem magam, eléggé fáj a torkom.- tette az említett helyre a kezét szemléltetésképp.
-Rendben, esetleg egy teát, vagy valami meleget csinálj magadnak. Én viszont akkor  megyek is.- slisszoltam el gyorsan. Fáradt voltam és szédültem, szerettem volna egy frissítő zuhannyal ezt lemosni magamról a lehető leggyorsabban.
A fürdőbe érve találkozott a tekintetem a tükörképemmel. A csapra támaszkodva néztem magam elgondolkozva. Túl sok minden történt egy nap alatt, és nehéz volt felfogni.
Mikor kezdett már belefájdulni a fejem az arcom szugerálásába, észbekapva gyorsan levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Először hűvös vízzel mostam le magamat, hogy felébredjek a kábaságomból. Percekig álltam a víz alatt, folyamatosan kavargó gondolatokkal, ami nagyon idegesített. Hoseok olyan volt, mint egy földrengés, a csendesen nyugvó vizet nagy hullámokkal ébresztette fel.
A zuhany sokat segített, kissé nyugodtabban álltam neki a fogamat megmosni. Időközben azonban azt is észrevettem, hogy nem vittem magammal a pizsamámat. Egy nagy sóhaj kiséretében léptem ki a fürdőből csak egy törölközővel a derekamon, imádkozva, hogy senkivel ne találkozzak össze. Sietősen szedtem a lábaimat, mégis mikor a Hobival közös szobánktól már csak 2 méter választott el, az említett személy befordult a kis folyosón. A tekintetünk találkozott és mindketten lefagytunk. Én már éppen azon voltam, hogy zavarba jöjjek amikor ő... elnevette magát. Kínomban csak lehajtottam a fejem és a szobába siettem, majd az ajtót becsukva a falapnak döntöttem a hátam. Hitetlenül emeltem jéghideg kezemet a meleg, és biznyára piroskás arcomhoz.
-Mi a..?- motyogtam, majd inkább elengedtem a dolgot és gyorsan felkaptam a kényelmes nadrágot és pulcsit.
A telefonomat bekapcsolva a videó ugrott be amit Hobiról csináltam. Az ágyamra leülve elindítottam, és miközben néztem egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Éppen akkor kopogott be Hoseok mire én gyorsan kiléptem.
A pizsamájában és, pont mint én, még vizes hajjal lépett be.
-Hogy van a torkod?- kérdeztem tőle a hajamat szárítva a törölközőmmel.
-Kicsit kapar a hangos beszéd miatt, de már jobban van. Csináltam teát is, csak még nem tudtam meginni.- mondta miközben elővette a plüssét és az ágyára helyezte.
-Aranyos a plüssöd.- mondtam, egy vicces megjegyzésnek szánva, de a hangsúlyom és arckifejezésem miatt inkább lehetett ijesztő.
Hobi elmosolyodott majd a kezébe vette az említett tárgyat. Egy szürke nyuszi volt piros masnival a nyakában.
-Az egykori legjobb barátomtól kaptam. Nagyon régóta voltunk jó barátok, mindent megosztottunk egymással, de el kellett költöznie. Azért adta ezt a plüsst mivel hasonlít rá, így elmondása szerint soha nem fogom elfelejteni. Én pedig azóta is csak azt remélem, hogy visszajön még..- vitt egy kis szomorúságot a mosolyába a nyuszi fülét piszkálva.
Egy ideig csönd volt, ami kezdett egy idő után az agyamra menni.
-Ha gondolod lemehetnénk meginni a teát amit csináltál.-ajánlottam fel
Válasz helyett csak bólintott és az ajtó felé indult, én pedig követtem. Talán nem a hajnali 1 óra a legmegszokottabb időpont egy teázáshoz, de nekünk mégis annyira megnyugató volt. Az étkező ablakába kiállva, ami az utcára nyílt, néztük a csendes utat és a házakat, miközben csöndben iszogattuk a teánkat. Néha lopva Hoseok felé néztem, aki halvány mosollyal szemlélte a fényeket. Zavart, hogy megint azon találtam magam, hogy őt figyelem, mégis annyi pozitív energiát árasztott magából az egész fiú, hogy nem tudtam abbahagyni. Egy idő után ő is a külvilágról inkább a szemeimre vezette tekintetét, és kezdte azokat figyelni. Mindketten a másik tekintetében voltunk elveszve.
Ott álltunk azon a csöndes éjszakán a kellemes hűvös levegő fuvallataiban, és az íriszeinkből próbátunk a legtöbbett megtudni a másikról.