WITHOUT TEARS/Yoonseok BEFEJEZETT

9.rész

Hosszasan gondolkotam a Hobival történt csókunkon és az azzal kapcsolatos érzéseimen. Idő elteltével végül sikerült belátnom, hogy reménytelenül beleestem Hobiba. Furcsa volt elfogadni a tényt, és a gondolatot, hogy érzelmeket táplálok egy másik ember iránt, mégis kellemes érzéssel töltött el.
Azt éreztem elég eltökélt vagyok, és el akartam mondani Hobinak az érzéseimet.
Nagyon sok helyen voltunk már együtt, semmi nem lett volna újdonság, éppen ezért nem terveztem túl nagy eseményt. Elmentem azonban egy bevásárló körre és vásároltam hangulatfényeket, mindenféle rágcsálnivalót, és kettő ugyanolyan karkötőt. A szobámat terveztem hangulatosabbá tenni és egyszerűen egy filmezésre áthívni Hobit. Megbeszéltem vele egy időpontot, és pont másnap estére esett a választásunk.
Ez idő alatt találtam interneten egy énekest aki elénekelte nekem a dalszövegem így a zene már majdnem kész volt.
Egy hosszú éjjel árán minden apró részletet befejeztem Hobi zenéjében, hogy másnap meg tudjam mutatni neki. Elégedett voltam vele. Úgy éreztem a zene méltó a kiadóhoz és ami még fontosabb: Hobihoz. Egy fáradt sóhajjal dőltem hátra a székemben mikor kész lettem. Későre járt már az idő,.ezért szinte azonnal bedőltem az ágyamba és a fáradság miatt mély álomba merültem.
Izgatottan keltem fel másnap, hiszen tulajdonképpen életem első szerelmének készültem szerelmet vallani. Miután rendbeszedtem magam elkezdtem kitakarítani majd díszíteni a szobám. Volt egy vetítőm a szekrényem mélyén amit nagyon sokáig imádtam, a vetített mintája olyan volt mintha víz alatt lenne az ember, váltható színekkel, ami nagyon nyugtató volt számomra. Azonban az anyukámtól kaptam nem sokkal a halála előtt. Sokáig látni sem akartam a maró érzés miatt amit bennem keltett, de végre eljött az ideje, hogy új értelmet adjak neki. Előkészítettem azt is, hogy csak bekapcsolnom kelljen, majd kiraktam az újonan vett fényfüzéreket is. Hamar készen voltam így a szobámat szellőztetve tűkön ülve vártam, hogy 7 órát üssön az idő. A telefonomon felvillanó unalmas videókkal töltöttem az időmet mások életét nézve. Hamarosan azonban teljesen elfelejtkezdtem az időről és elaludtam a telefonomat magam mellé ejtve. Kimelegedve és kissé leizzadva ébredtem fel, mikor már elmúlt hat óra is. -Bazdmeg- sziszegtem a fogaim között majd kipattanva az ágyamból elsiettem a fürdőbe ahol ruháimat levéve rögtön a zuhanyzóba léptem, és a lehető leggyorsabban lezuhanyoztam és hajat mostam, majd egy törölközővel a derekamon megálltam tükör előtt azon gondolkozva, hogy mit tudnék magamból kihozni, hogy ne nézzek ki annyira borzasztóan. Szinte semmit nem ettem aznap, így arcom a szokásosnál is beesettebb volt, a szemeim alatt sötétkék táskák uralkodtak és hatalmas örömömre pár kisebb pattanás is helyet foglalt sápadt arcomon. Egy alapos arc és fogmosás után az egyetlen sminktermékemet, egy korrektort vettem kezembe és elkezdtem eltakarni a bőrhibáimat. Úgy éreztem ez kicsit segített az összképen így nyugodtabban hagytam el a fürdőt, hogy aztán újra döntésképtelenségbe essek, ezúttal az öltözékemmel kapcsolatban. Nem tudtam mennyire kéne kiöltöznöm, hogy ne legyen túlzás de kevés sem. Végül egy világoskék farmert vettem fel egy fekete pólóval és egy piros kockás inggel, ezt találtam  megfelelőnek. Ezután megszárítottam a hajam majd a hajvasalót felmelegítve gondolkoztam mit kéne csinálnom vele. Egy kicsit hullámosítottam rajta és formát adtam neki, hogy kevésbé lógjon a szemembe, és megállapítottam magamban, hogy szükségem lenne egy hajvágásra. Ezután egy elégedett tekintettel, és mivel már kész voltam nyugodtabban mentem a szobámba majd miután tettem egy kis parfümöt magamra elkezdtem rendezkedni. Bekapcsoltam a fényeket, a vetítőt és elővettem a gépem. Már csak 10 percem volt 7 óra előtt én pedig kezdtem egyre jobban izgulni. Próbáltam átgondolni, hogy mit szeretnék neki mondani, de egyszerűen annyi gondolat cikázott egyszerre a fejemben, hogy nem tudtam kivenni a lényeget.
Meghallottam a csengőt mire hirtelen gyorsabban kezdett dobogni a szívem. Beengedtem Hobit és miután köszöntünk Apukámnak felmentünk a szobámba. Amikor meglátta a díszítést láttam rajta, hogy nem számított rá, de tetszett neki.
-Azta. Kitettél magadért Yoongs, nagyon jól néz ki.- mondta miközben belépett a kék fénybe.
-Örülök ha tetszik. Nem tudtam milyen filmhez lenne kedved úgyhogy majd választunk valamit együtt most.- mondtam leülve a franciaágy falhoz közelebb lévő oldalára. Nem tudtam mikor kéne elmondanom és hogyan, zavartan tépkedtem a bőrt a számról.
-Benne vagyok. Egyébként hogy állsz a zenével, elküldted már a kiadónak?- ült le mellém a hátát egy párnának döntve és érdeklődve nézve rám. Talán máris eljött a megfelelő pillanat- gondoltam. Miután meghallgatjuk a zenét teljesen odaillik, hogy elmondjam.
Hobinak feltűnt, hogy nem válaszolok én pedig észre sem vettem mennyit gondolkozhattam rajta. A torkomat megköszörülve zökkentettem magam vissza.
-Az igazság az, hogy kész van már, de mindenek előtt neked akartam megmutatni. Élőben. Azt hiszem eljött az ideje.- vettem el magunk mellől a laptopom és a fájlt megkeresve elindítottam az audiót és miközben ment a zene Hobi arckifejezéseit fürkésztem. Úgy tűnt, hogy élvezi.
Mikor lenyomtam az utolsó hangot a zongorán mosolyogva nézett rám.
-Nagyon tetszik Yoongi, ez a zongoraalap nagyon jó hangulatot ad neki, a szövegről pedig tudod már, hogy hogy érzek. Szerintem ezzel teljesen megnyered őket.
-Az a fontosabb, hogy téged megnyerjelek vele..- motyogtam. Jó kezdés ez? Nem túl tolakodó? Mi van ha erre nem tud hogy válaszolni és kudarc az elejétől? Nagyon nem voltam biztos magamban, félve néztem fel Hobira, akinek arca meglepett volt. Sóhajtottam egy nagyot majd most vagy soha alapon elkezdtem rázúdítani a gondolataimat.
-Hobi.. Azt te is jól tudod, hogy nagyon fontos vagy számomra. Azonban az első pillanattól kezdve mikor meglátlak a szívem kicsit másabban dobog. Mindig éreztem, hogy nem így kéne még akkor se ha sokat jelentesz nekem. Ha rád gondolok egy kellemes érzés tölt el amit még soha nem éreztem és néha képes vagy teljesen betölteni az elmémet. Eddig nem teljesen foglalkoztam ezekkel az érzésekkel, pontosabban nem akartam megérteni őket, azonban miután megcsókoltál másabb ez az érzés. Intenzívebb, és sokkal egyértelműbb számomra. Én.. szerelmes vagyok beléd, Hoseok.- néztem a szemébe az utolsó és egyben legfontosabb mondatnál. Időközben elővettem a nap közben megvett karkötőket és azokat forgattam ujjaim között.
Elmosolyodott. Nagyon megnyugodtam ettől az egszerű gesztustól, az már rosszat nem jelenthet.
-Úgy gondoltam lehetne egy közös karkötőnk, hogy részben mindig ott lehessünk egymással..- Mondtam bizonytalanul és zavarban miközben felé nyújtottam az egyik bőr karkötőt. Azonnal elvette örömmel a tekintetében és felrakta csuklójára. Reakciója miatt végre én is elmosolyodtam és megismételtem tettét.
-Én már rég elfogadtam ugyanezeket az érzéseimet Yoongi, már csak rád vártam. Amikor veled vagyok érzem, hogy szükséged van rám, nekem pedig szükségem van rád. Imádok benned mindent amit te nem, és én elragadónak találom, hogy kicsit rumlis és törékeny de mégis védelmező vagy. Ha veled vagyok a problémáim kisebbnek tűnnek, hiszen tudom, hogy te végig ott vagy mellettem. Ha pedig félek a problémáimtól és te nem vagy ott velem elég rád gondolnom, a tekintetedre ami végtelennek tűnik és máris könnyebbnek érzem magam. Időt akartam neked adni, mivel tudom, hogy nehéz lett volna neked egyszerre ezt a sok információt elfogadnod, és most úgy érzem teljesen megérte. Megéri rád várni Min Yoongi.-Nézett boldogan a szemembe majd karját lassan és kicsit bizonytalanul megemelve a tarkómra tette kezét és úgy fürkészte a tekintetemet. A gyomromban azonnal feléledtek a pillangók érintésére és a tekintetére, miben az érzések pont annyira zavarosnak tűntek mint az enyémek. Látva a a reakcióm mosolyogva, gyengéden közelebb húzott magához, hogy könnyedén egymáshoz érinthesse ajkainkat. Mintha felrobbantam volna belülről, éreztem, hogy ég a bőröm az érintése alatt és bizsereg a szám csókjától. Egyszerre voltam zavarban de élveztem mégis nagyon. Egy ideig éppen hogy mozogtak egymáson az ajkaink, éppen ezért úgy éreztem a szívem kihagyott egy ütemet amikor megéreztem, hogy nyelvével megérintette ajkamat. Biztosan észrevette, hogy nem reagáltam rá semmit így elhúzódott tőlem.
-Ne haragudj, ha túl korai volt.- mondta zavartan és kipirosodott arccal. Addig észre sem vettem, hogy ő is így zavarba jött, aranyosnak találtam így mosolyogva érintettem kezem az arcához.
-Nem volt az, csak nem számítottam rá. -Mondtam majd visszahúztam közel magamhoz és ajkaira hajoltam. Ezúttal én simítottam végig ajkát a nyelvemmel mire egy aprót belemosolyogva a csókunkba kicsit elnyitotta a szályát ezzel jelezve, hogy elmélyíthetem a csókunkat. Ujjait hajamba fúrta mire úgy éreztem a gyomrom szaltózott egyet. A másik kezemet is felvezettem a nyakához, úgy kapaszkodtam belé. A szívdobogásom felgyorsult, olyan volt mintha egy nagy energialöketet kaptam volna, az adrenalin végig járta a testem. Mosolyogva váltam el tőle még mindig közel maradva, Ő szintén, csillogó szemekkel mosolygott vissza rám.
-Sokat álmodoztam az első csókomról, de nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz.- suttogtam mosolyogva ajkaira mire elnevette magát és összekulcsolta a kezeit a hátam mögött a fejét kicsit oldalra döntve.
-Szeretnél megtudni egy titkot?- kérdezte, mire mosolyogva bólintottam egyet.- Nekem is te vagy az első csókom.- suttogta ajkaimra olyan közelről, hogy közben összeértek az övével mire késztetést éreztem, hogy újra ajkaira hajoljak és kezeimet összekulcsolva a nyaka mögött egy hirtelen bátorsághullámnak köszönhetően ezúttal egy hevesebb csókba invitáltam.
Miközben kezei lassan lecsúsztak a derekamra óvatosan hátradöntött az ágyon míg végül fölöttem helyezkedett el. Az egyik kezemet továbbra is nyakában pihentettem amíg a másikkal a hajába markoltam, mire egy apró sóhajt elengedett. Kirázott tőle a hideg a gerincem mentén, a szívem pedig majd kiugrott a helyéről. Pár perc vad csókolózás után levegőhiányban elválva egymástól néztünk egymás szemébe a túlfűtött helyzettől kicsit kapkodva a levegőt. Így maradtunk egy ideig egymásban gyönyörködve, majd Hobi leengedte magát és mellém feküdt, és a derekamat átölelve elhelyezkedett a filmnézéshez. Nem szóltunk semmit amíg a filmválasztásig nem jutott a sor, nem volt rá szükség. A tekintetünk mindent elmondott amire szükség volt. Miután megtaláltuk azt a filmet ami mindkettőnket érdekelt egymást ölelve kezdtük el nézni, majd később is hasonló pózban aludtunk el.