WITHOUT TEARS/Yoonseok BEFEJEZETT

4.rész

Másnap reggel kellemetlenül fájó fejjel keltem. Hoseok még az igazak álmát aludta, amit az időt megnézve meg is értettem, ugyanis csak 6 óra volt. Az arcomat megdörzsölve álltam fel, mire már megszokottan elsötétült a látásom ahogy megszédültem. A falban megtámaszkodva megvártam míg a szédülésem elmúlik, majd a táskámhoz léptem. Nem különösebben szokásom a dohányzás, de néha túl sok gondolat van a fejemben és szeretem így kitsztítani. A biztonság kedvéért magamnál tartott cigisdobozból kivettem két szálat, felvettem egy pulcsit, majd elhagytam a szobát. A nappaliból nyílt egy kis terasz az utcára nézve, ahol még hamust is találtam, ezért egy papucsot felvéve kimentem. A terasz, mint maga a ház, egy kicsit meg volt emelve, ezért egy korlát vette körbe, ami elég vastag volt ahhoz is, hogy pakolni lehessen rá. Kissé előrehajolva rákönyököltem, majd a félhomályban meggyújtottam az egyik, számban tartott cigit. A füst végigcsípte a torkom, majd lassan kiengedtem a számon, és rögtön vitte is magával a reggeli szellő. Nem volt még nagy mozgás a városkában, néhány hamarabb munkába induló ember haladt csak el autóval. Kellemesen hűvös volt a levegő, és tisztán lehetett hallani a madarak csicsergését.
Sok minden történt velem rendkívül kevés időn belül, az én gyenge idegrendszerem pedig nem volt hozzászokva. Csak ilyen helyzetekben nyúltam nikotinhoz, mert az valóban meg tudott nyugtatni egy kicsit.
Miután az első szálat elnyomtam a korlátra fektetett karjaimra helyeztem a fejem, és az éledező várost néztem. Percekig nem is mozdultam. Egy nagyobb szellő összetúrta a kelleténél talán hosszabb hajam, és a hideg is teljesen kirázott tőle. Csontos, már lassan lefagyott ujjaimmal megpróbáltam a hajamat normálisabbá varázsolni, majd a pulcsim cipzárját is felhúztam. Gondolkoztam, hogy szükségem van e a második szálra is, de végül azon kaptam magam, hogy már szívom is a mérgező füstöt. Éppen az ujjaim között forgattam a szálat, amikor egy hangot hallottam magam mögött, ami miatt megugrottam.
-Jó reggelt!- szólalt meg Hoseok mögöttem.- Bocsi, nem akartalak megijeszteni.- könyökölt ő is mellém a sálával a nyakában.
-Nincs gáz.- szívtam a cigimbe.
-Nem is mondtad, hogy cigizel.-nézett rám az álmos tekintetével.
-Mivel nem rendszeresen. Csak néha.- rántottam meg a vállam.- Kérsz belőle?- nyújtottam felé.
-Nem merek, ki tudja hogyan reagálna a testem, tudod..- rázta meg a fejét.
-Tényleg, el is felejtettem. Ne nyomjam el? Részben így is szívod a füstöt.- néztem rá
-Nem, így még rendben van. Nem is felém fújja a szél..- jegyezte meg, és bár hallottam egy kis bizonytalanságot a hangjában a mosolya elterelte róla a figyelmem.
-Akkor rendben van. Hogy-hogy ébren vagy amúgy? Az előbb még mélyen aludtál. Felébresztettelek?- kérdeztem.
-Nem, már bőven nem voltál a szobában amikor felkeltem.- ásított éppen egyet, ahogy elmondta.
Mondatára megnéztem az időt, és már tényleg régóta kint voltam, közel 40 perce, ezért úgy gondoltam ideje bemennünk. Gyorsan elszívtam a cigimet és szóltam Hoseoknak, hogy jöjjön be velem, még a végén megfázik. Úgy tűnt nem akar ellenkezni, és amikor elnyomtam a cigit kicsit megkönnyebbültebbnek is nézett ki. Lehet hazudott arról, hogy nem árt neki a füst, gondolhattam volna erre hamarabb is..
A konyhában leülve ittunk mindketten egy kávét, miközben könyvekről beszélgettünk. Így derült ki, hogy mindketten nagyon szeretünk olvasni, és még hasonlít is az érdeklődési körünk.
A szobánkba visszamenve megbeszéltük, hogy elmegyünk egymás után zuhanyozni, előbb Hoseok. Amikor én következtem hosszasan mostam a testemet, majd a fogamat is, tekintve, hogy nem szeretem a cigi szagát, és nem szeretném ha olyan szagom lenne. Amikor a többiek ébredezni kezdtek mi Hobival már teljesen készen ültünk a kanapén és a TV-n néztünk egy youtube videót. 10 órakor már mindenki elkészült, csak azt nem tudtuk hova, hogy mit kéne csinálnunk. Végül arra jutottunk, hogy elmehetnénk moziba, így mindannyian elindultunk, külön apa, a nagybátyám és a felesége, külön Hoseok szülei, és mi Hobival. A kisváros melletti nagyvárosba mentünk csak át, így nem volt hosszú az út. Egy akciófilmet néztünk meg, ami nem a kedvenc kategóriám, de tekintve, hogy rajtam kívül mindenkinek tetszett nem volt más választásom. Valójában nem volt rossz a film, de lett volna ott más, jobb lehetőség is. A film után megbeszéltük ki hova menne még el szívesen. Míg mindenki más boltokra, és kávézókra gondolt, mi Hoseokkal csak sétálni szerettünk volna. Éppen ezért különváltunk a felnőttektől, és elmentünk egy közeli parkba. Bár ez még csak a második alkalmam volt, rá kellett jönnöm, hogy nagyon jó Hoseokkal sétálni. Minden rendben ment az elején, hol csöndben, hol halkan beszélgetve sétáltunk a kellemes, hűvös időjárásban, amíg Hobi hirtelen meg nem állt. A kezét a mellkasa és a nyaka körüli részre téve, kissé fájdalomtól eltorzult arrcal nézett rám.
-Nem érzem magamat jól..- próbálta ezt az egyszerű mondatot elmondani, de köhögésbe fulladt mielőtt befejezhette volna.
Mikor a kezét elvette a szája elől azon vér csillogott. Nagyon megijedtem, és hevesen dobogó szívvel néztem aggódva hol Hoseokra, aki szintén értetlenül nézte a vért, hol a kezére. Fogalmam sem volt mit kéne tennem, és mi miatt kezdett el hirtelen vért köhögni.
-Most mit csináljak Hobi?!- kérdeztem kétségbeesetten.
-Egy zsepit..- kezdett köhögni újra. Szaporán véve a levegőt vettem elő a zsebemből két zsepit, és adtam Hobinak.
Szerencsére hamar abbahagyta a köhögést, én pedig leültettem egy padra és elszaladtam venni egy vizet. Miután ivott úgy tűnt jobban van, ami kicsit megnyugtatott.
-Történt már veled ilyen?- néztem rá
-Én.. azt hiszem a cigifüst okozta..- kezdte el zavartan piszkálgatni az ujját.
-Mi?- néztem rá nagy szemekkel.
-Van egy tüdőbetegségem, aminek tünetei nekem az általánosnál is ritkábban jelentkeznek, és elég gyengén. Éppen ezért gondoltam, és reméltem, hogy nem lehet baj abból ha csak melletted állok amíg elszívsz egy szál cigit.
- Tudtad, hogy ez megtörténhet, mégsem szóltál? Pedig még kérdeztem is?
-Rég történt már ilyen oké? Szerettem volna hogy legyen egy ilyen pillanatunk, a reggeli friss levegőben álltunk nyugodtan, és olyan.. jó volt. Nem gondoltam, hogy ez megint előjöhet.
Hobi meglepetésére nem várt reakcióm volt, minden előjel nélkül hirtelen megöleltem. Annyira jól estek a szavai.
-Kockáztattad az egészséged egy szép emlék miatt?- motyogtam a vállába.
-Igen, azt hiszem mondhatjuk így..- éreztem meg kezeit a hátamon miközben állát a vállamra helyezte.

Hiába győzködtem Hobit arról, hogy el kéne mondania mi történt, ő nem tágított, mivel nem akart engem bajba keverni. Ez nekem eddig jó volt, de féltem, hogy újra elkezd köhögni. Hiába jelentkezik ritkán, a betegség az betegség, és nem lenne helyes így elhanyagolni. Hobi azonban téríthetetlen volt.
Amikor visszaértünk a nyaralóba már délután kettő volt, és úgy döntöttünk, hogy miután megebédelünk kártyázni fogunk. Igazán megkedveltem a társaságot, barátságosak és viccesek voltak mindannyian.
Az előző napról megmaradt nagy adag grillezett hús mellé csináltunk salátát és azt ettük ebédre. 3 órakor leültünk kártyázni egy-egy pohár bor társaságában, órákkal később az egész egy kudarcba fulladt, és röhögve beszélgettünk. Szerencsére Hobi már teljesen rendben volt, nem volt semmi aggódásra okot adó tünete.
Néha még én is mosolyogtam, Hoseok pedig igazán jól érezte magát. Muszáj volt az egészet szüneteltetni egy óráig, amíg mindenki csak józanodott és lenyugodtunk, majd 7 órakor folytattuk a kártyázást, mivel mindannyiunknak nagyon tetszett a játék. Saját ámulatunkra órákig képesek voltunk játszani, és küzdeni a nyerésért, a végére már teljesen lefáradt az agyunk. Még nyertest sem sikerült hirdetnünk, mivel időközben elrontottuk a számolást apával, de talán Hobi volt a legközelebb az első helyhez. 9-kor már inkáb elpakoltuk a játékot, majd beszélgettünk még egy kicsit, és végül úgy döntöttünk, hogy mivel mindannyian fáradtak vagyunk inkább menjünk el aludni. Tekintve, hogy mindenki szeretett volna a fürdőbe menni, nekünk Hoseokkal nagyon sokáig kellett várnunk a sorunkra. Amikor végre mi is mehettünk én villámgyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, és már távoztam is, a lehető leggyorsabban.
Az ágyamon fekve néztem egy youtube videót, amikor Hoseok is benyitott. Miközben elkezdte pakolászni a ruháit felém fordult.
-Nincsen kedved megnézni egy filmet? Nem vagyok még álmos, és láttam interneten egy jó, és érdekes sci-fit. Eredet a címe.
-Persze nézhetjük, én se tudnék még aludni.
Hobi elővette a tabletjét, befeküdt mellém az ágyamba, majd miután elindította a filmet kitámasztotta a tokkal a tabletet és a hasára rakta. Így kezdtük el nézni.
Hobi a film vége felé, a legérdekesebb résznél aludt el, én pedig éppen, hogy láttam mi a vége, ugyanis engem is elnyomott a mély álom.