Korhatáros

11. rész

- Jovan, tuok meni egedj el! - Márk szavai alig voltak érthetőek, amikor az emeletre tartva felocsúdott. A lépcsőfordulóban úgy érezte, ő tökéletesen tud közlekedni, ezért kérte Ivánt, hogy engedje el. Persze Iván ezt meg sem hallotta.

Én is mellettük haladtam, és csak Márk telefonját és pulcsiját vittem, mivel Iván bírta egymaga cipelni részeg, félig alvó testet.

- Figyelj! A pálinka úgy összeveszett a borral a gyomrodban, hogy inkább majd csak az ágyban engedlek el.

- Léna, Lénácskam,hmmm drágacsakam, ugye te velm alszo? - már a szobaajtón tuszkolta befelé Iván, amikor Márk elkezdett keresni a tekintetével.

- Szerintem aludj a felmosóvödörrel ma este barátom, és ne egy nővel! - Iván alig bírta visszatartani a nevetését, a fejével pedig intett, hogy hozzam ki a fürdőszobából az említett vödröt. - Nem gondolnám, hogy egy ilyen hölgynek elég lenne egy összebújós éjszaka, ott teljesíteni is kellene!

Bár én már a fürdőszobában voltam, természetesen hallottam Iván minden mondatát és még elég spiccel voltam ahhoz, hogy felhúzzam magam rajta, és reagáljak.

- Baromi vicces tanát úr tényleg, esetlen vannak még ilyen színvonalas megjegyzései? - lecsaptam a vödröt Márk ágya mellé.

Már éppen szóra nyitotta a száját Iván, láttam rajta, hogy vannak még benne kimondatlan beszólások, amikor az ágyán ülő Márk hirtelen megragadta a karomat, és szó szerint magára rántott.

- Márk te mi a jó büdös francot csinálsz??? - próbáltam felkászálódni, de nem nagyon segített a tény, hogy Iván fuldoklik mögöttem a röhögéstől, Márk pedig még a lábát is áttette rajtam, hogy fogva tartson. Komolyan, mintha két gyerekkel lennék összezárva.

- Na jöjjön segítek kikelni onnan...persze ha maradni szeretne, én szívesen alszom a maga szobájában, és akkor kettesben lehetnek!

- Ne szívja már a véremet, hanem segítsen! - ripakodtam rá, mert most már tényleg elegem volt belőle és Márkból is.

Megragadta felé kinyújtott kezemet, és egy szempillantás alatt felhúzott, természetesen olyan lendülettel, amitől nekiestem a mellkasának, ő pedig azonnal körbezárta a derekam körül egyik karját.

Ismét vészesen közel voltunk, és ezen spicces fejem és remegő gyomrom sem segített.

Aztán mikor lassan felnéztem rá, egyből találkozott a tekintetem a mélyzöld szempárral, és ettől a ponttól kezdve a bizsergő érzés a gyomromból az ölembe sugárzott.

- Ebből a nekemesésből már rekordot lehetne felállítani...- búgta a fülembe halkan, szinte már rekedtesen.

Bódító illata bekúszott az orromba, hangja a fülembe és én ettől úgy érezte magam, mint aki egy édes-mámoros ködben lebeg.

Fogalmam sincs meddig állhattunk így, amikor újra megszólalt, de már korántsem azon az imádott, búgó hangján.

- Most akkor döntse el, hogy melyikünkkel szeretné eltölteni ezt az éjszakát! - mondta nyersen, és fejével az alvó Márk felé bökött.

Úgy éreztem magam, mint aki kapott egy hatalmas pofont. Ellöktem magam a karjaiból, és egy „bassza meg" kíséretében kiviharoztam a szobából.

A forró zuhany alatt állva engedtem, hogy a víz végigfollyon a testemen, próbálva ellazítani a feszültségtől összegyűlt csomókat. Kicsit érződött még a bőrömön a klór szaga, a hajamból pedig egyenesen áradt, hiszen az délutáni program után jobbnak láttam a szálláson zuhanyozni, de erre még csak most került sor.