Korhatáros

14. rész

Valószínűsítem, minden ember életében előfordulnak olyan események, melynek hatására napokra lebénul. Nem, jelen esetben nem mozgásszervileg értem a dolgot, hanem arra a tipikus esetre gondolok, amikor a látottak és hallottak hatására csak pislogsz, mint hal a szatyorban, és nézel ki a fejedből, majd annyi fogalmazódik meg benned, hogy „mivan?".

Ez a kérdés sem fennhangon, nem éles felütéssel, csak úgy halkan, értetlenül, magadban.

Nem érted, mert egyszerűen túl összetett vagy túl nagy baromság az egész szituáció ahhoz, hogy a racionális dolgokra berendezkedett agyad egyáltalán vegye a jeleket.

Nem esel depresszióba, sőt még csak szomorú sem vagy, csak ez a tompa köd burkolja be a lényedet.

És a legborzasztóbb az egészben, hogy ebből az állapotból nem tudsz egyik pillanatról a másikra kikecmeregni, lehetetlen megrázni magad és mintha mi sem történt volna továbbállni. Egyszerűen annyit tehetsz, hogy szépen megvárod, amíg a köd magától felszáll, az agyad „leokézza", hogy ilyen is előfordulhat, beépíti a memóriájába a történteket, és csak így tudsz továbblépni.

Nos, én így voltam egy teljes hetet. Egész egyszerűen képtelen voltam napirendre térni egy ominózus beszélgetés miatt.

Azon a bizonyos reggelen a szarvasi kirándulás alatt, a saját szobámban életem talán legnagyobb megalázását kaptam attól a férfitől, akitől inkább életem legnagyobb orgazmusára számítottam.

Iván szavai úgy beleégtek a gondolataimba, mintha tűzben hevített vassal égette volna bele őket. Pedig még csak meg sem emelte a hangját, nyugodt és higgadt volt, mint mindig. Mintha csak az időjárást ecsetelné, hogy ma milyen szépen süt a nap, és még bárányfelhő sincs az égen.

~~~

– Nem értem, és nem is tudom, mégis mit akar ezen megbeszélni. Felnőtt emberek vagyunk, bár talán magát némiképp túlértékeltem, mert amit most művel, az számomra lealacsonyító és szánalmas. Úgy viselkedik, mint egy tinilány, aki egy elcseszett buliban megkapta élete első csókját egy fiútól, aztán a varázslatos módon összejönnek és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Csak tudja kisasszony, ez mese habbal! Tudja mi a valóság? A srác teljesen részeg, a csók szar, a lány pedig esetlen és béna volt. - itt egy pillanatra megállt, de a szemkontaktust egy percre sem szakította meg, csak vett egy újabb levegőt – Éjjel...nos ez történt. Ez történt, mert ez esett jól. Nem számítottam rá, hogy ez ekkora fejtörést okoz majd, bár gondolhattam volna, hiszen én alapjában véve is korhatáros vagyok magácskának, nemhogy a helyzet, amibe tegnap keveredett velem...Tudhattam volna, hogy nem szabad gyerekekkel kezdeni... Most pedig mennék, maga is próbálja meg összeszedni magát és a lényegre koncentrálni, ami tulajdonképpen a munkája.

Felvette Judit táskáit, majd hátra sem nézve elment, én pedig csak álltam ott teljes sokkban, próbáltam feldolgozni a hallottakat, de az agyam egyszerűen bedobta a kulcsot. Önállósította magát és úgy döntött, hogy ő most bizony ezt a sok szart nem fogja se befogadni, se feldolgozni.

Úgy döntöttem, ignorálom Ivánt. Nem csak a kirándulás hátralévő napjaiban, hanem lehetőleg egész életemben, de legalábbis addig, míg le nem telik a gyakorlati évem a suliban.

A kirándulás ideje alatt sokat segített a tervem véghezvitelében az, hogy még friss volt a tőle kapott igazságtalan megalázás, de nem csak rá voltam dühös, hanem magamra is.

Utáltam azt az általános igazságot, miszerint mindig utólag okos az ember, és utólag jutnak eszébe a frappáns mondatok és visszavágások.

Legalább öt érv sorakozott az agyamban később, ami a kezdeti sokkban nem volt sehol.