Nem tudom, mitől olyan szürke az ég
Nem tudom, miért válik ilyenné a világ
Nem tudom, szívem hogyan lesz jéggé
Nem tudom, hogy lehet, hogy ennyire fáj
Csak keresnem kell a jót
Minden rosszban, felfedezni hol
Tehetek egy jobb Földért
Csak keresem a jót
Minden rosszban, csak kutatom,
Miközben egyre feszül a kötél
Tudom, hogy kegyetlenek az emberek
Tudom, hogy gyarló az egész létezés
Tudok hinni, de már nem igazán merek
Tudok bízni, de visszatart az újabb esés
Csak keresnem kell a jót
Minden rosszban, felfedezni, hol
Tehetek egy jobb Földért
Csak keresem a jót
Minden rosszban, csak kutatom,
Miközben egyre feszül a kötél
Eloldozom magam,
Hogy szabad legyek
Sebezhető leszek,
De végre szabad
Tovább keresem a jót
Minden rosszban, tovább küzdök, hogy
Megszűnjön minden lövés
Csak keresem a jót
Minden rosszban, csak kutatom,
Ameddig le nem hullik a kötél
(2020. szeptember 2.)
Ez lenne az első szösszenet, amit megosztok veletek:) Lehet, hogy lesznek ennél régebbiek is, nem fogok a szerzési időrend szerint haladni (de azért ott lesznek majd a dátumok), mindig kiválasztok majd valamit a kedvem alapján vagy véletlenszerűen.
YOU ARE READING
Úton
PoetryAvagy mi zajlik egy fiatal lány fejében... 16 éves voltam, amikor először próbáltam meg dalszöveget írni. Felszabadított. Úgy éreztem, hogy egy hajszállal jobban tudom megfogni az érzéseimet attól, ha borzalmasan pocsék rímekbe vetem. Aztán persze a...
