A kötött pulóver puhán simul
A bőr külső rétegéhez.
Meleget ad – s ha igaz – ékes,
De a belső láng már kihunyt.
A lélek reszket, mint a fű szála,
Ha belekap a télbe szökő, fagyos
Szellő egy elveszett, de hangos,
Süvítve suhanó nyalábja.
Szeretni akar a szív, átadni magát
Teljesen. Valakinek, aki méltó
Rá, de retteg, hogy árt. Akár két szó
Összetöri a másikat, mert csak bánt,
Semmi egyebet nem tesz, hiába
Védené, ahogyan csak lehetséges.
Hogy ne szúrjanak, a tüskéket
Erős fal mögé rejti, mit bánat
Levelei futnak be, egészen mély
Pontról elindulva. Gyökere
Stabil, indái, mint a kötelek,
Vas pókhálójával fedik el rég.
A szív hát reszket, elszívja a hőt
A vas jeges, dermesztő érintése.
A kötött pulóver meleget idézhet,
De csak egy szív olvaszthatja fel őt.
(2020. december 9.)
Hogy a legjobb barátom reakcióját idézzem, ez a vers úgy indul, mint egy pornó. Állítólag. Annál viszont talán jelentőségteljesebb és súlyosabb. Amikor megírtam, már akkor is tudtam, hogy ezzel most sikerült kiadnom magamból valamit, amit sokáig nem sikerült. Mégis hónapokkal később, tavasszal történt, hogy visszaolvastam és pofán csapott a mélysége. Hónapok kellettek hozzá, hogy rájöjjek, hogy ez a kis költemény megfogalmazott valamit, amit én évekig nem tudtam/nem mertem igazán elmondani.
YOU ARE READING
Úton
PoetryAvagy mi zajlik egy fiatal lány fejében... 16 éves voltam, amikor először próbáltam meg dalszöveget írni. Felszabadított. Úgy éreztem, hogy egy hajszállal jobban tudom megfogni az érzéseimet attól, ha borzalmasan pocsék rímekbe vetem. Aztán persze a...
