A hajnal tüze | Damiano David

1.

Sziasztok! Üdvözlök mindenkit legújabb történetem első fejezetében, remélem, tetszeni fog nektek. Akár a Megmentő címet is adhatnám a résznek, de inkább meghagyom a számozást, és a fantáziátokra bízom a többit ;-)
Jó olvasást, és várom a véleményeket a fejezet alatt ❤️

Úgy zuhantam az ágyra, mintha napok óta nem aludtam volna, ami majdnem igaz is volt. Napok óta úton voltam, és most, hogy bepakoltam az összes cuccomat az albérletbe, végre volt egy kis időm szusszanni. Jelenleg nem volt munkám, és nem jártam iskolába, tulajdonképpen semmi dolgom nem volt, mégis mindig olyan ember voltam, aki nem tudott sokáig megmaradni a fenekén, ezért csak egy kis pihenést engedélyeztem magamnak most is. Jó albérlet volt, nekem éppen elegendő, elvégre egyedül laktam, és csak rövid ideig terveztem maradni. Az ajtón belépve rögtön a nappaliban találtam magam, ami fölött egy galéria állt, ez volt a hálószoba. A nappaliból jobbra nyílt egy kisebb konyha, balra pedig egy fürdőszoba. Ennyi volt az egész, nem több, de legalább jó áron kaparinthattam meg, és Róma belső városrészében volt, így mindent, amire szükségem volt, a közelben beszerezhettem. Két nagyobb táskával érkeztem, azok most a nappaliban lévő  kanapé előtt pihentek, én pedig a galérián lévő franciaágyon hevertem. Csend volt, teljesen csend, és ez végre örömmel és nyugalommal töltött el. Szerettem a nyüzsgést, azt, ha van dolgom, van mit csinálnom, de amikor nyugalomra vágytam, akkor nem tudtam elviselni semmiféle hangoskodást. Olyankor mindig némaságra vágytam, és ezt most meg is kaptam új lakásomban. Az elmúlt napokban szinte folyamatosan utaztam, és ez állandó nyüzsgéssel, hangoskodással járt, amiből már elegem volt. De most végre pihenhettem.

Mikor felébredtem, már besötétedett, de telefonom kijelzőjére pillantva örömmel konstatálhattam, hogy még csak kilenc óra van. Tagjaimat kinyújtóztatva keltem fel az ágyról, és mivel a két táskára pillantva rájöttem, hogy semmi kedvem nincs pakolni, így inkább az esti kóborlás mellett döntöttem. Hónapok óta nem jártam olyan nagy városban, mint Róma, ezért meg akartam adni a módját: hosszú ujjú, laza, poliészter inget vettem fel, amit csak mellkasom előtt gomboltam össze, így kilátszott kulcscsontom és hasam is, hozzá pedig farmer rövidnadrágot választottam. Az elmúlt hónapokban megszoktam, hogy a mindennapjaim részévé váltak a fejkendők az erős napsütés miatt, így most is automatikusan fejemre kötöttem egy sárgát, és mikor elkészültem vele, csak akkor jutott eszembe, hogy most nincs szükségem kendőre ahhoz, hogy kimozduljak a tető alól, de már nem akartam levenni. Amellett, hogy folyton szükségem volt rá, nagyon megszerettem a kendőket, így most egyszerű kiegészítőként gondoltam rá. Nem szoktam sminkelni, szinte teljesen elfeledkeztem róla az elmúlt időszak miatt, milyen sminkelni, így most fel sem merült bennem, hogy kellene. Strandpapucsot vettem, vállamra akasztottam bőrtáskámat, amit pár hete saját kezűleg készítettem, és beletettem pénztárcámat, irataimat, telefonomat és az albérletem kulcsait, miután bezártam az ajtót magam mögött. Egy társasház első emeletén laktam, és bár otthonos volt, valamiért sejtettem, hogy nem sokat leszek itt.
Lement már a nap, de az utca zaja nem csitult: hétvége volt, ráadásul nyár, ami azt jelentette, hogy a korombeli fiatalok most kezdenek csak bulizni. Elgondolkoztam rajta, hogy benézzek egy szórakozóhelyre, de előtte mindenképpen enni akartam valamit, így megálltam a néhány utcával arrébb lévő utcai árusnál, aki tésztákat árult. Ez azt jelentette, hogy előre megfőzött, de melegen tartott tésztához választhatott a vásárló feltétet, majd mindezt megkapta egy kisebb papírtálban. Olyan volt, mint más országokban a hot dog árus vagy egy fagylaltos, csak ő tésztát árult. Egy nagyobb adag pesztós tésztát kértem, és az utcán sétálva ettem meg. Élveztem, a nyüzsgést, a buliba siető fiatalok nevetését, a nyári meleg időt, melyet könnyedén elviseltem az elmúlt hónapok döglesztő hősége után. Bár Róma Európa délebbi felén helyezkedett el, de a hőmérsékletet nem lehetett összehasonlítani az afrikai meleggel, amivel eddig küzdöttem. A huszonhat-huszonhét fok között mozgó levegő szinte kellemesen hűsnek hatott most.