A hajnal tüze | Damiano David

8.

Sziasztok! Megérkeztem az újabb fejezettel, ami még több izgalmat és fordulatot rejt.
Jó olvasást kívánok és várom a kommenteket szeretettel ❤️

Ahogy visszasétáltam az asztalunkhoz, éreztem, hogy fülig vörösödök, és képtelen voltam abbahagyni a vigyorgást. Tudtam, hogy hiba volt megcsókolnom őt, de valamiért ő tűnt jobb választásnak Damiano és Victoria közül, gondoltam, könnyebben kimagyarázom majd, mert feltett szándékom volt megmagyaráznom neki a történteket, ezerszer bocsánatot kérni, és remélni, hogy nem romlott meg a barátságunk emiatt. Mikor leültem a lányok közé, ők elég feltűnően visongani kezdtek.
- Nem hiszem el, hogy megcsókoltad Victoria De Angelist - visított fel Nera, és megragadta a kezemet.
- És jól csókol? - rohant le a kérdéssel Gabriella.
- Inkább... váltsunk témát - kértem. Arcom borzasztóan vörös volt, égett. - Ez egy borzasztó ötlet volt! - pirítottam rá mindannyiukra.
- Hát, én nem úgy láttam, mintha annyira rosszul éreznétek magatokat - sóhajtott Emilia. - Mutasd meg neki - biccentett Nera felé.
És Nera megmutatta. Telefonjával videóra vette az egész jelenetet. Ahogy néztem a felvételt, két szenvedélyesen csókolózó lányt láttam, mintha nem is mi lettünk volna. Filmbeillő jelenet volt ez a videó.

Többet nem beszéltem Damianóékkal aznap este: ők is jól elvoltak, majd továbbálltak, és én is most a barátnőimnek szenteltem a figyelmemet, de egész este ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy itt vannak az új barátaim is. Hajnalban értem csak haza jó néhány ital után, és úgy omlottam be az ágyba, mintha öreg lennék már a bulizáshoz. Elnyomott az álom, melyben az elmúlt órák eseménye kavargott, s közben émelyegtem az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt.
Korán ébredtem, kialvatlan és nyúzott voltam, a fejem hasogatott. Egy pillanat erejéig csak bámultam a plafont, és nyammogtam. Kiszáradt a szám, szükségem volt vízre, de mielőtt felkelhettem volna, eljutott tudatomig, miért ébredtem fel: a telefonom megállás nélkül csörgött. Victoria keresett.
- Szia - nyöszörögtem, és visszaomlottam a párnára, behunytam a szemem, és úgy hallgattam Victoriát.
- Ez most komoly? - szólt bele idegesen.
- Mi a baj? - értetlenkedtem, de nem volt erőm kinyitni a szemem.
- A kis barátnőd feltette instagramra, ami tegnap történt - sziszegte idegesen.
- Mi van? - ugrott a hangom egy oktávot, kinyitottam szememet, és felültem az ágyban. A hirtelen mozdulat miatt fejem lüktetni kezdett és megszédültem.
- Szedjétek le - mondta.
- Vic, figyelj, fogalmam sem volt róla, hogy felveszi, ne haragudj - válaszoltam, s közben térdeim közé szorítottam fejemet, hátha elmúlik a fájdalom. - Azonnal szólok neki, tényleg ne haragudj.
- Bocs, hogy lekiabáltam a fejed - sóhajtott. Hallottam a hangján, hogy borzasztóan feszült.
- Jogos volt - ismertem el. - Én is ezt tettem volna. Figyelj csak - vettem nagy levegőt. Hirtelen ötlet volt, talán nem kellett volna, de akkor jó ötletnek tűnt. - Nem tudom, mit csinálsz ma, de ha nincs semmi dolgod, átjöhetnél. Főznénk valami ebédet, és megdumálnánk a tegnap történteket.
- Nem is tudom... - hezitált.
- Nem kötelező - feleltem azonnal.
- Tudod, mit? Legyen!
Valami biztos lejátszódott elméjébe, mert úgy tűnt a hangja alapján, mintha dacból mondott volna igent, de fogalmam sem volt, mire gondolhatott, mert azt nem osztotta meg velem. Megbeszéltük, mikor jön és mi a pontos címem, majd letettük a telefont, és én visszahanyatlottam a párnára. Fogalmam sem volt, miért hívtam meg magamhoz; legszívesebben egész nap aludtam és sorozatoztam volna. Ki kellett pihennem a tegnapi éjszakát.
Úgy döntöttem, gyorsan letusolok, rendbe szedem magam, mielőtt Vic megérkezik, így nagy nehezen kitornáztam magam az ágyból, és minden erőmet bevetettem, nehogy lezakózzak a galéria lépcsőjén. Szédültem, hányingerem volt és borzasztóan szégyelltem magam a Victoriával történtek miatt. Mikor leértem a nappaliba, tárcsázni kezdtem Nera telefonszámát, hogy megkérjem, szedje le a videót.
- Mit akarsz? - vette fel köszönés nélkül. Nerát felébreszteni bulizás után reggel egyet jelentett az öngyilkos hajlammal. Annyi szerencsém volt, hogy messze lakott tőlem, így nem tudta megtorolni ébresztésemet.
- Mégis mi a francnak tetted fel azt a csókot az instagramra, mi? - háborodtam fel.
- Mert milyen menő már, hogy csókolóztál Victoria De Angelisszel! - élénkült fel, s halkan heherészett.
- Persze, aztán arra kelek, hogy Vic idegesen hív, hogy milyen videó került ki rólunk - szaladt ki a számon. - Nera, ez nem vicc, ő híres ember, és az a csók csak vicc volt. Mi lesz, ha felkapják és valami durva pletykát csinálnak belőle?
- Várj, várj, várj! - Szinte láttam, hogy felteszi a kezét, hogy lassítsak és döbbent arcot vág. - Felhívott? Mármint telefonon? - kezdte összerakni a képet. - Te ismeritek egymást?
- Igen, ismerjük egymást, egész jóban lettünk, főként Damianóval és Vickel - vallottam be. - Hosszú sztori, és nem is fontos. A lényeg, hogy szedd le azt a videót légyszíves.
- Te ismered őket?! - Nera leragadt ennél az információnál, amit meg is tudok érteni a tegnapi reakciójukat látva.
- Ígérd meg, hogy leszeded - erősködtem.
- Jó, leszedem, de cserébe mindent el kell mesélned! - ígértette meg velem.
- Rendben, mesélek majd, de nem most - adtam be a derekam. - De te most szedd le.
- Jól van - sóhajtott, s szinte láttam magam előtt, ahogy szemeit forgatja.
- Szedd le! - szóltam rá idegesen, majd bontottam a hívást.
Beléptem a fürdőszobába, ledobtam a pizsamát magamról, és beálltam a tusoló alá. Jól esett a forró zuhany, és az, hogy nem szárítottam meg a hajam utána. Egy egyszerű, fekete pólót vettem fel, és otthoni, bő rövidnadrágot. Kinyitottam az összes ablakot, hogy kiszellőztessek, és a konyhapulton ülve ettem meg öt szelet vajas kenyeret. Másnaposan mindig éhes voltam, nem tehettem róla. Tudtam, hogy Vic nemsokára ideér és főzni fogunk, de teljesen kényelmesen éreztem magam, olyan volt, mintha olyasvalakit várnék, akit egész életemben ismertem és közel állt hozzám.