A hajnal tüze | Damiano David

6.

Sziasztok! Új fejezet, új események ❤️ Köszönöm, hogy olvastok és kommenteltek, elképesztőek vagytok! ❤️
Jó olvasást és várom a kommenteket szeretettel ❤️
(Közben üvölt a For Your Love)

Damiano a derekamat megragadva lökött nagyot rajtam, én pedig egyensúlyomat vesztve, hangosan csobbanva estem a medencébe. Elsüllyedtem a langyos vízben, s egy pillanatig nem kapálóztam, nem próbáltam felmenni a felszínre, csak visszatartottam a levegőt, lebegtem, és hagytam, hogy megszűnjön a világ. Nem hallottam a zajokat, csend volt, nyugalom és kellemes érzéssel töltött el a langyos víz ölelése. De ez csupán egy pillanatig tartott, mert nem volt több levegőm, hogy lent maradjak, így kapálózva az oxigén felé löktem magam. Mikor felbukkantam a vízből, azt kellett látnom, hogy a többiek mind nevetnek, és csak a jégkrém miatt nem ugranak utánam.
- Kösz - grimaszoltam viccesen Damianóra, és a medence széle felé löktem magam. Mikor megkapaszkodtam a szélében, csak akkor jöttem rá, hogy vékony, fehér póló van rajtam és nem vettem melltartót. Ki nem állhattam a melltartót, és Afrikában el is szoktam tőle, mert olyan ruháim voltak, amikhez nem kellett, de nem is értettem, miért ragaszkodnak a nők annyira hozzá. Na, most jól jött volna, ha van rajtam, mert esélytelen volt, hogy villantás nélkül kiszálljak a vízből. Arra gondoltam, mikor szabad ég alatt fürödtünk, vagy mikor találtunk egy tiszta tavat és spontán fürdőzést tartottunk. Akkor nem érdekelt a szemérmesség, a pillanatnak éltem, nem gondolkoztam, ahogy mások sem. Talán ez volt a kulcsa az egésznek, hogy a pillanatnak éltem, nem agyaltam részleteken.
- Hát jó - motyogtam magamnak, majd legyőztem minden félelmemet és fenntartásomat.
Felnyomtam magam a medence oldalán, kiültem a szélére, majd felálltam. Éreztem, hogy minden tekintet rám szegeződik, ezért amint tudtam, eltakartam mellkasomat.
- Szóval, mi van azzal a bikini felsővel? - vontam fel a szemöldökömet, és Victoriára néztem.
- És szemfesték lemosóval - bólogatott, majd odalépett hozzám, megragadta szabad kezemet, és elkezdett befelé húzni, míg a fiúk minket bámultak, és hallottam, hogy amint beléptünk a házba, beszélni kezdtek.

Victoria behúzott a házba, az egyik nagy hálószobába. Fehér falak vettek körbe bennünket, egy hatalmas, bevetett franciaágy volt a szoba középpontjában, az egyik fal mentén hosszú gardróbszekrény állt, illetve még egy alacsony éjjeliszekrény is volt itt. Egyszerű, letisztult helyiség volt, tetszett. Victoria a szekrényhez lépett, elhúzta az egyik ajtót, és kutatni kezdett a ruhák között, majd előhúzott egy fekete bikini felsőt, és odaadta nekem.
- Ne legyél szégyenlős, én is szoktam felső nélkül napozni - vont vállat. Lányok előtt soha nem voltam szégyenlős, valahogy bennem nem volt meg az, ami a kortársaimban igen: nem hasonlítottam össze magam a többiekkel. Nem éreztem, hogy mások miatt változnom kellene, nem éreztem a késztetést, hogy tetszeni akarjak nekik. Tudtam, hogy a genetikának köszönhetem az alakomat, mert soha nem sportoltam, viszont annyit ehettem, amennyit akartam, mégsem híztam, vagy ha igen, nem látványosan. Ezért Victoria társaságában már fesztelenül vettem le vizes felsőmet, és vettem fel a kölcsönadott felsőt.
- Igen, de azért még annyira nem ismerlek titeket - grimaszoltam, de közben mosolyogtam. Nem akartam, hogy ellenszenvesnek vagy távolságtartónak gondoljon. - Bekötöd, kérlek? - kérdeztem, és hátat fordítottam Victoriának, aki mögém lépett, és megkötötte a vékony madzagot. Ujjai finoman hozzáértek a bőrömhöz.
- Kész is - mondta, és ellépett tőlem. Ekkor néztem csak meg jobban. Nagyon csinos lány volt... - Gyere, adok sminklemosót.
Követtem át a fürdőszobába, ami elég kicsi volt a többi helyiséghez képest, de nem is lett volna szükség nagyobbra, tökéletesen elfért itt minden, amire szüksége lehetett az itt lakónak. Egy kád, egy kézmosókagyló, és fölötte egy faliszekrény fért csak el itt, és a szekrényből Victoria egy sminklemosót és vattapamacsot vett elő nekem.
- Kösz - mosolyogtam rá. A szekrényen lévő tükörben láttam, hogy mögöttem az ajtófélfának támaszkodva állt meg és karba font kézzel nézett, míg lemostam a lefolyt sminket.
- Figyelj csak - puhatolózott, mire a tükörben rápillantottam. Borzasztóan festettem lefolyt sminkkel, így nem hagytam abba a lemosását, közben tovább figyeltem arra, mit mond Victoria. - Mi van most veletek?
- Velünk? - értetlenkedtem. Először az jutott eszembe, hogy Zenóra gondol, de nem hittem volna, hogy emlékszik rá tegnapról, illetve habozása miatt kételkedtem benne, hogy az öcsém lenne a téma.
- Damianóval - vonta fel a vállát.
- Mi lenne? - grimaszoltam mosolyogva. Tényleg nem értettem, mire gondol.
- Tetszik neked? - mondta ki, az én szemöldököm pedig magasra szaladt, kezemben megállt a vattapamacs.
- Mi van? - nevettem fel, s megfordulva a lányra néztem. Nem válaszolt, csak kérdőn felvonta a szemöldökét. - Várj... - komorodtam el. - Ez most komoly kérdés? Én azt hittem...
- Mit? - vigyorodott el, mikor haboztam, és nem folytattam a mondatot. - Azt hitted, hogy meleg, ugye? - nevetett fel.
- Hát... Igen - ismertem el.
- A körömlakk és a smink megzavart, mi? - kérdezte és mellém sétálva leült a kád szélére. - Nyitott a srác, ha érted, mire gondolok, de alapvetően heteró.
- Aha... - bólogattam, mint aki mindent ért. Borzasztóan zavarban voltam, égett az arcomon a bőr, ezért inkább visszafordultam a tükörhöz, és tovább tisztítottam az arcomat.
- Szóval? - kérdezett vissza, mintha mi sem történt volna.
- Mi? - Én tényleg igyekeztem összeszedni magam és a gondolataimat, de Victoria gyorsabban visszatért az eredeti témához, mint ahogy én helyre rázódhattam volna.
- Tetszik neked? - ismételte meg a kérdést.
- Nem tudom - vontam vállat. - Eszembe sem jutott, hogy úgy nézzek rá - vallottam be.
- Mert azt hitted, hogy meleg - bólogatott, s szemem sarkából láttam, hogy alig bírja visszafojtani a nevetését.
- Jól van, röhögj csak - szakadt ki belőlem, de én is vigyorogtam már.
- Oké, oké, nem erőltetem a kérdést, csak felmerült bennem - nevetett, és felállt a kád széléről.
Rámosolyogtam, és megkönnyebbültem, amiért végre ejthettük a témát. Nagyon kínosan éreztem magam. Kigomboltam átázott farmernadrágomat, és levettem.
- Kiteríthetem valahova? - pillantottam Victoriára.
- Persze, kitesszük a napra.
Kidobtuk a vattapamacsokat, Victoria elpakolt, majd visszasétáltunk a kertbe, ahol egy szék támlájára akasztottuk ki a nadrágomat és a bőrtáskámat.
- Nagyon nagy szerencséd van, hogy vízálló a telefonom - lengettem meg a készüléket, és a medencében egy matracon lebegő Damianóra néztem, aki csak elhúzta száját és ártatlanul széttárta karjait, én pedig megforgattam a szemeimet. Még akkor szereztem be egy strapabíróbb telefont, mielőtt délre utaztam volna, tudtam, hogy meg fogja viselni az új életem.
Áldottam magam, amiért fekete alsóneműt vettem fel, így most a fekete felsővel úgy néztem ki, mintha tényleg bikini lenne rajtam. Elfeküdtem a napágyon, onnan néztem Thomas és Damiano ökörködését, akik egymást borították le a matracokról, és lenyomták a másikat a víz alá. Ethan a medencébe lógatott lábbal ült a földön, és a telefonját nyomkodta, Victoria pedig hozzám hasonlóan egy napágyon feküdt, ám ő bikini felső nélkül.

A srácok ökörködésén kívül teljesen csend volt, és ez a jókedvű nyugalom, valamint az, hogy a jelenlétemet természetesnek vették, boldogsággal és békességgel töltött el. Behunyt szemmel napoztam, talán még félálomba is merültem egy idő után a meleg miatt, mert mikor hirtelen hangos sikítást hallottam, ijedten ültem fel. Thomas és Damiano kijöttek a medencéből, megragadták Victoria lábát és csuklóját, mire a lány sikongatni kezdett, de ez nem hatotta meg a fiúkat, bedobták őt a vízbe. Hangos csobbanással landolt a medencében, és mikor a következő pillanatban Damiano egy egyszerű mozdulattal Ethant is belökte, akkor már tudtam, hogy a következő én leszek.
- Nem - szóltam, mikor Damiano felém fordult, és látványosan végigmért. Szinte egy pillanat alatt pattantam fel a napágyról, és hátrálni kezdtem a nappaliból nyíló teraszajtó felé.
- De igen - bólogatott, arcára kihívó mosoly ült, alsó ajkába harapott, és ahogy én hátráltam, ő úgy közeledett. Tökéletes összhangban mozgott velem, éppen ezért, mivel én hátráltam ő pedig követett, így nem csökkent a közöttünk lévő távolság.
- A-a - intettem mutatóujjammal nemet, mintha egy kisgyereket szidnék meg. - Nem.
- De - bólintott megint.
Ekkor futásnak eredtem, s ahogy fordultam el, még láttam, ahogy ő is futni kezdett. Ahogy álló helyzetből hirtelen felgyorsult, megfeszült a bőr a vádliján, és olyan volt, mint egy nagymacska, ami eddig a magas fűben gubbasztott, de most kiugrott rejtekhelyéről, és minden izma megfeszült, mikor rávetette magát a prédájára. Pont ilyen volt az is, ahogy utánam eredt, és még azelőtt elkapott, hogy elérhettem volna a küszöbig.
Derekamnál fogva ragadott meg, hosszú karjaival átkarolt meztelen hasamnál, felemelt, s olyan könnyedén tartott meg, mintha tollpihe lennék, nem pedig egy felnőtt.
- Ne, Damiano, ne csináld!
Tudomást sem vett arról, hogy beszélek hozzá és rúgkapálok, bár tulajdonképpen én sem tudtam, miért nem akarok a medencébe kerülni. Talán csak a játék kedvéért ellenkeztem, de valójában tényleg melegem volt, jól esett volna fürdeni egyet.
Ahelyett, hogy bedobott volna, velem együtt ugrott be. Újra körbeölelt a langyos víz, ami legutóbbi fürdőzésem óta felmelegedett egy kicsit. Mikor elmerültünk, még egy pillanatig tartott, majd elengedett, én pedig megfordultam. Kinyitottam a szemem, láttam ahogy hosszúra hagyott haja lebeg a vízben, a játékosság még mindig az arcán ült. Mellkasára tettem kezem, s ellöktem tőle magam, hogy a felszínre ússzak.
Nagy levegőt véve bukkantam a felszínre. Hátrasimítottam hajamat, és a következő pillanatban Damiano is felbukkant, majd követett a mozdulatban.
- Te szemét - nevettem fel, ahogy megláttam, és egy adag vizet fröcsköltem az arcába, ő pedig viszonozta.
A többiekről teljesen megfeledkezve kezdtünk vízi csatába, aminek csak az vetett véget, hogy lefogta a kezeimet. Éppen elfordultam, így volt esélye hátulról átkarolva lefogni. Hátam mellkasához simult, karjai az én karomhoz érték, és ha nem vízben lettünk volna, pont úgy néztünk volna ki, mintha az ölében ülnék.
- Befejezted? - nevetett.
- Be - adtam meg magamat.
Lazított szorításán, majd hosszú ujjaival elengedte csuklómat.
- Egy zsiráf? - grimaszolt, mikor eltávolodott tőlem. Biztos voltam benne, hogy a lapockám fölötti, zsiráfot ábrázoló tetoválásra gondolt, így azonnal kapcsoltam, és mikor úszkálva megfordultam, hogy ránézzek, akkor válaszoltam csak.
- Igen, Afrikában varrta egy barátom - mondtam.
- Kitalálom - mutatott rám, és már vártam a tipikus "biztos azért csináltattad, hogy emlékezz az átéltekre" válaszra, de az elmaradt. - Azért varrattad, mert élvezed, hogy ez az állat ilyen nagy, ha már te ilyen mélyre nőttél - cukkolt.
Tisztában voltam vele, hogy milyen pici vagyok, de a vicc hallatán és merészsége miatt eltátottam a számat. Nem szóltam semmit, csak újra nekiestem, de most már a víz fröcskölése mellett enyhe ütéseket is kapott vállára és mellkasára.

Így lettünk mi jóban nem csak Damianóval, de Victoriával is.