A hajnal tüze | Damiano David

13.

Sziasztok! A szemfülesek láthatták, hogy megváltozott a borító és a tartalom leírása is. Ennek az az egyszerű oka, hogy végre vettem a bátorságot, és elterveztem, mi lesz, miután véget ér ez a történet (nyugi, nem mostanság lesz ez). A válasz pedig egyszerű: egy sorozatot fogok kerekíteni ebből, melynek négy része lesz a négy Måneskin tag történetével. Így lesz története Victoriának, Ethannek és Thomasnak is. A sorozat címe: For Your Love.
De most folytassuk is a 13. fejezettel a történetet.
Jó olvasást kívánok, és várom a kommenteket szeretettel :)

Heves csókunkat én szakítottam meg. Mellkasánál fogva toltam el magamtól, s elléptem tőle. Ziháltam, akárcsak futás után, még mindig számon éreztem ajkai érintését, s azonnal hiányozni kezdett a csókja.
- Damiano... - leheltem zavartan. - Ez... Ezt nem kellett volna.
- Nem? - kérdezett vissza bizonytalanul. Meztelen mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt.
- Nem - ingattam a fejem, s homlokomra szorítottam tenyeremet, mintha így lehűthetném magam. - Tönkreteszek mindent - mondtam. Damiano nem válaszolt. Nem erősítette meg állításomat de nem is cáfolta, csak hallgatott, és várta, mit fogok mondani. - Nem tehetjük ezt, mi van, ha nem jön össze a dolog, és csak elrontok mindent? A turnét, a barátságunkat, a többiekkel meglévő kapcsolatomat, ti összevesztek, vagy valami... Jobb nem keverni a barátok közötti szálakat - bólintottam, s ekkor végre Damianóra néztem. Láttam rajta, hogy mérlegel, forognak fejében a fogaskerekek, és alaposan megfontolja, mit is mondjon. Nem tudtam, mi jár a fejében pontosan, mi a véleménye erről, csak azt láttam, hogy nagyon gondolkodik.
- Igazad van - mondta ki. Miért fájt ennyire, hogy egyetért velem?
- Igen? - kérdeztem vissza most én. Szívem hevesen vert. Szóval szerinte is hiba volt. - Oké, akkor... - köszörültem meg a torkomat. - Ez meg sem történt.
- Micsoda? - hülyéskedett, és pedig elmosolyodtam. Mosolyom kényszeredett volt, de igyekeztem őszintévé varázsolni.
- Akkor... Még áll a meghívás? - kérdeztem szégyellősen.
- Persze - mosolyodott el, mellém lépett és átkarolt a vállamat.
- Segítesz bepakolni? - kérdeztem és felpillantottam rá. Nem vette el a karját vállamról, engem karolva  kezdett terelgetni az utcán.
- Naná! - nevetett fel.

Egymásba karolva sétáltunk a lakásom felé, és csak ekkor jutott eszembe, hogy fel kell hívnom a főbérlőt, hogy bontsam a szerződésünket. Ismerősöm ismerőse volt, így nem okozott problémát, hogy olcsón megússzam a dolgot: nem kellett kauciót fizetnem és már a bérlés pillanatában leszögeztem neki, hogy lehet, egyik napról a másikra úgy fogok dönteni, hogy felmondom az albérletet. Tisztában volt vele, ki vagyok és egyértelmű feltételekkel vettem ki a kis lakást. Ilyen későn nem akartam zavarni, így inkább emlékeztetőt állítottam be magamnak, hogy reggel felhívjam.
Hajnali egy volt, mire hazaértünk, és azonnal pakolni kezdtünk. Damiano gátlástalanul nyúlt be a ruháim közé, még a fehérneműket is úgy vette ki a szekrényből, mintha természetes lenne, hogy ő itt tevékenykedik.
- Mit veszel fel holnap? - kérdezte, s mikor felé fordultam, elnevettem magam. Egyik kezében fehérneműimet markolta, másikban ruhákat és ingeket tartott, és kíváncsi tekintettel pillantott rám.
- Mikor megyünk? - kérdeztem vissza válasz helyett, s odasétáltam mellé.
- Dél körül - vont vállat. - Berlinbe.
- Akkor ezt szeretném - vettem ki a kezéből egy fekete poliészter inget, majd kitúrtam a szekrényből egy magas derekú, farmer rövidnadrágot, valamint egy neccharisnyát. Feltett szándékom volt visszaadni Vicnek a bakancsát, így elővettem a sajátomat, hogy reggel fel tudjam venni.
Hamar sikerült mindent elpakolnunk, csupán a holnap reggel még szükséges dolgaimat hagytuk kint - ilyenek voltak a fürdőszobai cuccok és a másnapi ruhám -, minden mást behánytunk a sporttáskába, amivel pár hete érkeztem. Fél kettő lehetett, mikor kidőltünk fent a galérián: teljesen fesztelenül heveredtünk el egymás mellett a franciaágyban, s szinte azonnal el is nyomott bennünket az álom, miután Damiano üzenetben beavatta a többieket a tervbe, és állítottunk be ébresztőt reggelre. Damiano múltkor mondta, hogy korán kelő típus, de nyugodtabban aludtunk annak tudatában, hogy van egy biztos pont: a telefonja ébresztőórája, aminek köszönhetően biztosan nem késünk el a reptérről.