Démoni Szerelem

4.

Reggel korábban kelek az átlagnál. Hunyorogva ránézek a telefonom kijelzőjére. Még csak hat múlt pár perccel. Az ágyra ejtem és elnyúlok. Fogalmam sincs meddig lebeghetek ebben az állapotban de mintha az idő csak megállt volna körülöttem. Csongoron jár az eszem. Tényleg borzalmas alak tud lenni de mikor együtt voltunk...minden olyan más volt. Olyan szenvedélyes! Akarom megint. Talán ha utoljára egymásnak esnénk csak utoljára. Talán elfelejteném. Hirtelen borzongás jár át szinte a hajam is az égnek mered, a szemeim fönn akadnak és végül a görcsbe rándult ujjaimmal a lepedőbe kapaszkodok. Mikor végre meg tudok mozdulni gyorsan felülök és zavartan a szoba sötét sarkait kémlelem. Először ilyen érzésem egy álmom keretében volt amikor a sárga szemű lény rám ugrott. Nem ért hozzám, nem éreztem a súlyát de még is tudtam hogy rajtam van. A szemei pár centire voltak az enyémektől. Halk morgó hangot adott ki majd szertefoszlott. Újra libabőrös lesz az egész testem ha rá gondolok. Nagy zörgés keretében a holló az ablakba ül. Felhúzom a redőnyt és próbálom elűzni
-Menj innen!- kiálltom majd az ablaküvegre csapok azonban a madár csak visszakoppint a csőrével minden felháborodás nélkül. Szétnézek az asztalon bármi kisebb dolog után amivel megdobhatom. A szemem megakad egy fél pohár teán. Gondolkodás nélkül felkapom, kirántom az ablakot és már borítom is a hideg folyadékot a fekete madár felé. Mintha minden pillanat hosszúra nyúlna. A holló nem mozdul amíg a tea első cseppei szét nem pattognának csillogó fekete tollain. Feltárja hatalmas erős szárnyait és besiklik a szobába miközben az arcom felé közelít. Lehunyom a szemeim és az arcom elé kapom a kezeim. A madár olyan erővel száll nekem hogy fellök így mindketten a földre kerülünk. A hátamra esek miközben kiszalad belőle az összes levegő. A madár felszáll és zuhanó repülésben lecsap. Hirtelen elvesztem a kapcsolatom a testemmel és megint zuhanni kezdek a semmibe. Most egész rövid ideig tart. Azonban nem csapódok be hanem lassan a földhöz érek. Minden szürke és kopár a talaj ki van repedezve. Felemelem a tekintetem de ott sincs semmi az üres poros egen kívül. Napot nem látok mégis minden tisztán kivehető. Olyan mintha egy nagy szikla sivatagban lennék. A hátam mögül vihogás hallatszik. Amikor megpördülök elhallgat majd a fejem fölött kezd újra rá. Zavartan megrázom, úgy hogy a hajam az arcom körül csapkod. Nem nem nem! Nincs itt semmi. Erre a kacagás csak hangosabb lesz halk rekedtes hangon hozzám szól
-Gyere!- apró forgószél támad körülöttem ami bele bele kap a hajamba és körbe forgatva teljesen elszédít. Ezután elillan de továbbra is hívogat. Érzem ahogy szinte kiszökik belőlem az élet, lelkem szétfolyik a kopár földön le a repedésekbe egy másik világba. A lábaim maguktól visznek a nevetés után. Teljesen elvesztettem minden érzékszervem fölött a hatalmat. Hangokat hallok motoszkálást, kaparászást, lépteket, szárny suhogást, pata dobogást, tűz pattogását de a nagy kavalkádból még is csak egy érdekel. A nevetés. Körülöttem csaták zajnalak, erőszak, fájdalom síró gyerekek és nők, férfiak akik hozzám érnének de mégsem teszik. Nem tudom mióta mehetek a talpam már vérzik de még sem fáj. A hang hirtelen elhallgat. Zavartan keresem de semmi. Egy nő sétál felém. Nem túl magas, hosszú derékig érő fehéresen szőke haja vékony dereka körül táncol. Arca finom vonású, ajka vékony rózsaszín. Mellei teltek léptei ritmusára ringnak. Nagy csípője természetes mozdul, combajia teltek és hosszúak. Újra arcára emelem tekintetem de mielőtt felfoghatnám mit is látok eltűnik és holló lesz belőle. A vállamra száll és valami finom sötét füst gomolyog elő a tollak közül. A madár finoman az ajkaim kezdi csipkedni. Mikor nem nyitom ki hirtelen akkorát belemar hogy az alsó ajkam felreped és sebesen vér csorog végig az álamon. A feketeség egy gyors mozdulattal elnyeli az épp lecsöppeni készülő vércseppet. Megrázkódik és egy hangos rikoltás keretében elrepül. A füst ami utána marad behömpölyög az orromon keresztül le a tüdőmbe de már nem jön ki. Érzem ahogy szétárad a belsőmben és minden porcikámba beissza magát. Hirtelen nem kapok levegőt a szemem a sötét koszos égre tekint majd minden eltűnik és újra a szobám padlóján találom magam. Forog velem a világ nem tudom mi történik velem, a körvonalak elmosódnak és csak egy dolgot látok élesen a nagy kavalkádból. Csongor arcát ahogy fölém hajol kócos hajjal vad tekintettel. A nyakamba furja az arcát és hatalmasat harap bőrömbe. Hangot nem tudok adni fájdalmamnak csak tehetetlenül fekszek alatta. Lassan enged a szorításból és újra rám emeli a tekintetét de a szemei egy pillanatra sárgán villognak majd ahogy jött úgy el is tűnik. Lassan felülök és csak bámulok ki a fejemből. Fogalmam sincs mi volt ez az egész. Az ujjaim a nyakamra siklanak de már nincs ott semmi sem. Ahogy az ajkam is begyógyult. A tenyerembe temetem az arcom és hevesen megrázom a fejem. Ez nem lehet igaz. Mi történik velem!? Visszamászok az ágyamba és bebújok a takaró alá. Bekapcsolom a telóm és kikeresem Csongor számát majd gondolkodás nélkül hívni kezdem. Mikor álmos hanggal beleszól körvonalazódik bennem mit is csinálok és inkább gyorsan kinyomom. Mi ütött belém? Ah de az az álmos mély hangja. A szívem hevesebben kezd verni. Inkább írok neki egy rövid üzenetet.

'szia ne haragudj ha felkeltettem az alvó oroszlánt csak érdekel hogy töltött a napod hátralévő részét'

Habozás nélkül elküldöm neki és nem sokkal jön is a válasz

' szia cicus. Nincs semmi baj már ébren voltam. Nicsak de hogyhogy érdekellek? Amúgy csak Dávidékhoz megyek inni olyan hat felé. Ha akarsz jöhetsz!'

Az ajkamba harapva tépelődök. Biztos jó ötlet ez? Hisz ők ketten tönkretettek. Gondolkozás közben felköhögök egy kis füstöt ami a szemeim előtt finom táncot lejtve lassan szétfoszlik. Valami finom tűz járja át a testem és megszületik a döntés.

'persze hogy megyek! Eljössz értem?'

'bármikor cicus!'

Elterülök az ágyon majd kidugom a fejem a takaró alól levegő után kapkodva. A plafonom bámulom. A sárga szempár megjelenik de most valamiért nem kellt bennem félelmet sőt... hiányzott. Mélyen a sárga íriszekbe fúrom az enyémeket.