Démoni Szerelem

15.

Fogalmam sincs mióta mehetünk a réten de már remegnek a lábaim. Kezdek aggódni hogy rossz irányba vezet de mivel nagyon mást nem tudok tenni így csendben követem. Az égre felpillantva csillagok százai játszanak fejünk fölött de a nap is ugyanolyan kellemes meleggel cirogat. Megkocogtatom a tündér vállát min bőre forró és élettel teli amitől nagyot dobban a szívem. Mosolyogva rám pillant

-Már nemsokára megérkezünk ne aggódj.

Bólintok egyet de tovább fürkészem- Hogy hívnak?

-Ormos vagyok. És téged?

-Tünde

Meglepetten pislog majd kuncogva kezet ráz- örülök a találkozásnak Tünde.

Az út további része csendben telik. A zöld hamvas füvet lassacskán sárgásabb ritkásabb növényzet váltja fel. Az élettel teli sötét föld keveredni kezd a forró homokkal majd el is tűnik. Furcsa hihetetlenül magas szikla darabok vannak szanaszét szórva. Egy egy üregből kékes sárgás apró gyík szerű lények bújnak elő de pikkelyes bőrüket apró tollak fedik. Hamarosan ráérünk egy kitaposott ösvényre. Igencsak kapkodom a lábam mert a homok rendesen perzseli. Ormos ezt észrevéve letép két darabot a mellkasát fedő selyemből és a talpamra kötözi őket. Hálásan rá mosolygok meg megdermedve a távolba meredek. A láthatáron hatalmas lény közeledik felénk és mély morgó hangot hallatt. A hátán valami építményt vélek felfedezni. Ormos arca felcsillan megfogja a kezem és szaladni kezdünk feléjük. Döbbenve rá kellett jönnöm hogy az a lény egy hatalmas teknősre hasonlít csupán annyi különbséggel hogy a páncélja teljesen korom fekete és csak néhol vannak ráfestve bonyulolt szimbólumok. A háta tetején valóban egy fából készült kis ház van vastag kötelekkel felerősítve. A kis épület körül lépcsőzetesen kertek vannak kialakítva amiből csak úgy burjánzik az élet. Mikor közelebb érünk az állat megtorpan és kicsit behúzza hatalmas fejét. Ormos mélyen meghajol mire a teknős kibújik és lassan szaglászni kezdi kisebb légörvényt keverve körülöttünk. Hangos kopogással lecsapódik mellénk egy vastag kötélből sodort falétre. Ormos hevesen mászni kezd én viszont tétován álldogálok. Kisvártatva elkezdik visszahúzni mire kétségbe esve kapok utána és mászni kezdek. Mire felérek már az összes végtagom kimerült. Pihegve vetem le magam a kis ház tornácára. Előbukkan egy tetőtől talpig fekete lepelbe burkolózott férfi a gyöngyfüzérrel elfedett ajtóból. A kendők csupán a szemét engedik láttatni amik szinte rikító kéket, bőre pedig az ébennel vetetszik. Bizalmatlanul méreget minket és alig láthatóan az övére siklik tenyere. Ormosra pillantok hogy ő is észrevette ezt de ő a felkészültség legkisebb jelét sem mutatja. Mosolyogva meghajol

-Üdvözlünk Kalmár. Fáradt vándorok vagyunk akik kocsit keresnek a hegyi falvakba.

A Kalmár leereszti kezét és elveszi az arcát takaró kendőt- örülök a találkozásnak. Kerüljetek beljebb!

Mielőtt belépne megszólaltat egy hatalmas harangot mitől a teknős újra mozgásba lendül. Imbolyogva besietek majd az első ülőhelyre gyorsan ledobom magam mielőtt elesek. A kis házba a faoszlopok között szűrődik be némi fény és kellemes hűsítő a levegő annak ellenére hogy kint perzsel a nap. Mindenféle növények edények porok kristályok vannak felfűzve vastag madzagokra amik egy egy gerendáról lógnak le. A férfi egy kis lábas felé visszaülve egy vöröses főzetet kavargat amibe néha belekóstol majd egy egy varázsige elmormolása közben finomra őrült porokat szór bele. Megigézve nézem minden mozdulatát annyira magával ragadó az a rutin és ismeret ahogy csinálja hogy nem tudom levenni róla a szemem. Mikor észre veszi halványan elmosolyodva int egyet én pedig tétován lehuppanok mellé egy gazdagon díszített párnára. A főzet felé hajolva hirtelen megpillantom benne Hollót. Hatalmasat kiált szívem hisz az ahogy visszanéz rám az nem ő. Szeme teljesen üveges és néhol olyan mintha bőre lekopott volna csontjairól. A kép annyira valós hogy önkénttelenül a folyadékba merítem mind két kezem de abban a pillanatban szerte foszlik gyönyörű sebzett arca. A Kalmár döbbenten ugrik fel és előrántja hatalmas kardját. Ijedtemben felborítom az üstöt minek tartalma gőzölögve terül szét a padlón