Démoni Szerelem

6.

Nem tudom meddig futhattam. Holló hatalmaa csapata száll velem, a sárga szemű arcom mellett, többi mögöttünk. Olyan felemelő érzés ahogy velem tartanak. Nem tudom mi hajtja őket és hogy miért csinálják de élvezem. Oldalra pillantok Holló szemébe, mélyen bele. Magamat látom felfogott hajjal és egy fekete ékkövekkel kirakott fejdíszben. Elkerekedik a szemem és annyira meglepődök ezen a látványon hogy kihagyok egy lépést ami nagy eséshez vezet. A hollók tovább állnak fel a sötét esti égboltba, majd eltűnnek a szemem elől ott hagyva a nedves rideg aszfalton. Mikor a zihálásom, szívem dübörgő zöreje csillapodni tűnik hangokra leszek figyelmes a hátam mögül. Sebes léptek és részeg kiáltások hangzanak fel. Megáll a szívem. Utánam jönnek! Könnyes szemekkel felmeredek a borult égre de most úgy tűnik senki nem jön segíteni. Lehajtom a fejem hagyva hogy egy forró könnycsepp végigszántsa az arcom és megüljön az álam hegyén. Miért kínoz még mindig az a tébolyult? Ökölbe szorítom a kezem és felállok majd a hangok irányába fordulok. Igen már futnak. Észrevettek. Felemelem a kezem és integetek nekik. Egy ördögi vigyor ül ki az arcomra. Mikor meglátnak kicsit megtorpannak, meglepetten veszik tudomásul nem ellenkezek. Gyertek csak. Több hangot hallok mégis csak Csongort és a kutyáját Dávidot látom.
-Sziasztok fiúk!- kiálltom eléjük.
Nem jön válasz csak mély morgás. Valamit motyognak egymás között. Mikor pár méteren belül érnek inamba száll a bátorságom és lassan hátrálni kezdek. Csongor még jobban kihúzza magát és ijesztő hangon hívogatni kezd
-Tünde. Cicus. Ne fuss. Valamit félbe hagytál!- sietősebbre veszik lépteik.
Sarkon fordulok és ahogy bírok futni kezdek. Sajnos hiába vagyok jó futó ők sokkal izmosabbak. Utánam erednek és alig telik bele pár pillatba utol is érnek. A szerelmem rám vetődik mindkettőnket a földre kényszerítve. Nagyot csattanunk főleg hogy ő rám esik. Egy nyikkanáson többet azonban nem hallatok. Dávid elém áll majd leguggol és a véres horzsolásos álamnál megragadva magára kényszeríti a tekintetem. Csongor a hajamba markolva még feljebb rántja a fejem. A fekete hajú  közelebb hajol, úgy hogy alig legyen orrunk között távolság és elvigyorodik azzal az idegesítő, letörölhetetlen és önelégült módon amitől hányni tudnék.
-No Tünde? Most mit teszel?- a szemembe fúrják sötét szemét mi gonoszul csillog. Mivel esés közben elharaptam a nyelvem egy jó nagyagad vérrel arcon közöm. Eltorzulnak a vonásai és arcon vág. Oldalra bicsaklik a fejem de nem szólalok meg csak lassan a betonra hajtom a fejem.  Dávid káromkodás közben fekete fehér ingjébe törli arcára került mocskom. Csongor megragad a vállamnál és egy mozdulattal a hátamra fordít. Nem nézek rá, oldalra döntöm a fejem és csak bambulok ki a fejemből. Csongor beszél sőt szinte ordít, dühöng, tombol de mind ez nem ér el hozzám. A felsőm egy fájdalmas reccsenés közt szétválik szabadon hagyva felsőtestem. Egy apró próbálkozást teszek arra hogy takarjam magam de a kutyája elrúgja onnan a kezem. Ernyedten a földre ejtem sajgó végtagom. Kurvának nevez és leköp. Lassan ráemelem szürke szemem és nevetni kezdek. Nem tudom mi történt de nem érzek semmit. Szánalmas ahogy vergődik itt. Kacagva nézem az értetlen arcát. Csongor eközben, az este folyamán már másodjára szabadít meg nadrággommal együtt a bugyimtól de nem foglalkozok vele. Látom ahogy idegesen előveszi és hirtelen belém vágódik. Felülök mire a nyakamra fog és újra a földre kényszerít. A fejem hatalmasat csattan a betonon. Eszméletlenül lüktetni kezd az arcom és zúgni a fülem. Utoljára a zihálva mozgó vörösre nézek és az egyre jobban szorító kezére csúsztatom finoman a kezeim.
-Szerelmem...nem is tudom mit mondjak. Igazán férfias vagy- kicsit izmaiba marok- csak ott nem ahol kéne- kacagva felnézek az égre mivel kezd elsötétülni minden. A nyakam alá folyik forró vérem amit mikor a fiúk észre vesznek én már nem vagyok abban a testben. Szédülök majd zuhanni kezdek. Boldog vagyok! Meg is érkezek a szürke üres pusztába ahol a szőke lény vár. Előttem áll megint egy koponyával a fején ami szintén az arcát takarja. Hirtelen képszakadás és újra visszaszállok meggyötört testembe mit két idegesen kiabáló és mutogató fiú vesz körbe. Rázogatnak és egymást okolják. Újból zuhanok de ez most sokkal sebesebb és hosszabb ideig tart. Egy barlangba érkezek amit fáklyák világítanak. A barlang közepén egy hatalmas fekete keretes vörös bársonnyal letakart ágy áll rajta a szőke hajú nővel. Épp a koponyát kezdi leemelni hosszú karmos ujjaival mikor hollók serege vesz körbe és felrepít az égbe. Újra a kacagást hallom ami régebben élvezetet hozzá. A hollók hirtelen szétreppenek körülöttem és én zuhanni kezdek egyenesen a nagy sárga szemek felé. Halk sikoly szökik ki belőlem és becsapódok. A testemben vagyok újra. Egyedül. Sajog mindenem nem tudok megmozdulni sem. A lélegzésem figyelem. Lassú és nyugodt. Élek. Még élek!