Démoni Szerelem

8.

Szétrobban a fejem és mozdulni se bírok. Ahogy egyre jobban telik testem élettel úgy fogom fel a körülöttem lévő világot. Nem a betonon fekszek. Finom lágy takaró vesz körbe. Lassacskán a szemeim is kinyílnak de pár pillanatig csak pislogok körbe. Fogalmam sincs hol vagyok. Hirtelen beugrik, lendületből felülök még ha minden porcikám is ellenkezik a gyors mozdulatok ellen. A látomás! Igen minden olyan. A sárga meleg fényű fáklyák, a rideg barna kőfalak és a vérvörös ágyneművel ellátott fekete keretes hatalmas ágy. Az ágy mellett és a fal mentén karcsú gyertyatartók sorakoznak rajtuk szaporán táncoló lángocskákkal. Nyelek egyet majd lassan kicsúszok a selymes paplan alól. Mikor talpaim biztos talajt fognak finoman nyújtózok egyet lassan feszítve végig elgyötört testem legapróbb izmait is. Hevesen ellenkezik e mozdulatok ellen néhány részem. Lassan végigvezetem a tekintetem magamon és rájövök megint meztelen vagyok viszont nyílt sebek nincsenek rajtam. Átnézem a tenyeremeim de egy csepp nyoma sincs az estének. Mennyi lehet az idő? Hideg szellő fúj be a kis szobába megborzongatva. Felcsendül a kacagás sietősen utána iramodok de alig érek ki egy szűk folyosóra mikor lépteket hallok a nevetés irányából. Megdermedek és nem visz rá a lélek hogy bármerre is mozduljak. Félve meztelenül állok egy barlang folyosóján miközben közelednek felém. Halk finom léptek és a szél lassan erősödik körülöttem. Egy fekete tollat fúj lábaim elé. Sietősen felkapom de ahogy tenyerembe téve jobban szemügyre venném finom csillogó fekete porrá hullik szét és a szélbe vegyülve keringeni kezd körülöttem. Finoman lassancskán mintha szégyenlős lenne elkezd kifehéredni és sűrűsödni. Hirtelen megállnak a levegőbe egy pillanatig mintha gondolkodnának az apró porszemcsék majd egy szemrebbenés alatt a bőrömre tapadnak. Felsikitok mivel hihetetlen égetni marni kezdenek mindenhol. Hevesen próbálom leseperni magamról de csak még kínzóbb lesz. Könnyek gyűlnek a szemembe. Ahogy az első legördül álamon abba marad a fájdalom elválnak tőlem és egy finom szövésű hófehér ruhát aklotnak körülöttem. Hosszú ujja túl lóg a csuklómon az alja pedig a földet súrolja. Hitetlenkedve meredek az anyagra. Egyszer csak arra leszek figyelmes hogy néznek. Felkapom a fejem és hátra tántorodok ijedtemben. A szőke hajú nő áll előttem ugyanolyan ruhában csak oly fekete mint Holló tollazata. Arcát megint koponya fedi haja gömbölyű vállaira omlik. Szinte megbabonáz...hogy mi? Ez egy nő! Miért vált ki belőlem ilyet? Halk ám erőteljes hangon megszólít
-Tünde! Örülök hogy végre találkozunk- finoman felnyúl a hatalmas hófehér koponyához és lassan leemeli mi arcát fedi. Szinte kiesik a szemem attól amit látok. A sárga szemek! Szinte égetnek úgy pásztáznak. Egy lépést hátrálok mire egy gyengéd mosoly ül ki lágy arcára
-Nem félj Tünde! Nem fog bajod esni.

Csak az ajkaim mozdulnak hang nem jön ki rajtuk. Én nem értem ezt az egészet. Felemeli hosszú karmos ujjait és finoman végig húzza őket torkomon. Belém szorul a levegő és bambán pislogok rá.
-M..most mit csinálsz?
Csilingelő hangon felkacag miközben kibukkanak hatalmas hegyes szemfogai amitől megfagy bennem a vér. Hirtelen kézen ragad és sebesen maga után kezd rángatni már már oly gyorsan hogy majdnem elesek. A keze annyira hideg...mintha nem is lenne élő. Jobban megnézve a bőre halványan csillog és az összes apró erecske átlátszódik de nem pirosak hanem tinta kékek vagy inkább feketék. Megborzongok a látványtól. Egy nagy csarnokba rágnat ahol hatalmas tömeg tolong. Ijedten nézek végig a társaságon mivel mind szörnyek. Csontvázak, koboldok, pikkelyes sovány lények vagy éppen némelyik hatalmas és szőrös. Egy nagy máglyát körül táncolnak egy dalt kántálva amit nem értek. A nő még mindig a kezem szorongatja majd hirtelen felém fordul
-Át kell esned egy beavatáson. Addig itt van ez!- a vállára egy holló száll és kiejt valamit a csőréből. A szőkeség elhessegeti és felém nyújtja a csomagot. Az egész elfér a markában. Vonakodva lassan kibontom és egy pici barna kerek sütemény lapul a papír kupac alján. Ujjaim közé veszem és finoman megforgatom. Azonban a lény egy sebes mozdulattal a számba tömi és mielőtt kinyithatnám a szám egy kört rajzol a mutató ujjával és önkéntelenül nyelek egyet. Éles fájdalom nyilal a gyomromba majd elhomályosul minden. Úgy érzem menten szétszakadok apró kis darabokra de az érzés úgy szűnik meg ahogy jött. Párat értetlenül pislogok a nő arcát pásztázom aki...a tenyerében tart! Kuncogva közelebb hajol.
-Nem aggódj nem lesz semmi baj- a ruhája ujjába rejt és belibben a tömegbe. Jobban szemügyre veszem a kezeim helyére nőtt pici rózsaszín mancsokat és a hosszú vékony csupasz farkat. Valami egér lettem? A szöveetbe kapaszkodva felsietek a vállára és kikukucskálok a ruha nyakán. Rossz döntés volt mivel egy sovány fekete hajú szemek nélküli nő,sikokyt hallatva kinyitja a száját és már ugrik is nekem. Sebesen visszabújok és csak meredek magamelé. Mibe keveredtem!?