Démoni Szerelem

13.

Bágyadtan fekszek Holló puha mellein. Szívesen hallgatnám ahogy ver a szíve de teljes csend honol mellkasában. A hajammal játszik vidáman mosolyogva. Rá emelem tekintetem és egy finom csókot adok ajkaira. Felkuncogva magához szorít olyan erővel hogy szinte majd összeroppant. Egy gyors mozdulattal átfordul és már alatta is vagyok. Karcsú dereka köré kulcsolom a lábaim. Olyan éles kontrasztot ad a bőrünk. Az enyém kreolos és forró míg az övé csillogó fehér és hideg akár a márvány. Kíváncsian fürkész lelkekbe maró szemeivel
-Érdekel mi van a barátnőddel?

Sértődöt grimasz ül ki az arcomra- Rég nem az!

Holló kuncogva megragadja az állam így muszáj vagyok ránézni- érdekel vagy sem?

Tétován bólintok. A démonom csettingetni kezd. Minden egyes után egyre nagyobb szirka ugrik ki ujjai közül mégnem a sokadikra egy buborékhoz hasonló gömb jelenik meg arcunk előtt. Szürke gomolygó füsttel van megtelve és olyan feszes hogy az az érzés fog el hogy mindjárt az arcunkba pukkan. Holló elmormol egy rövid éneket. A gomolygó szürkeségben villámok cikáznak át majd egy pillanat alatt kitisztul és az előző rétet látjuk. A középen ott ül üveges szemmel Niki és Csongor testét szorongatja. Akaratlanul is elvigyorodok. Olyan gépiesen simogatja a vértől ragacsos tincseit és valamit beszél is. Csongor teste egyszer csak enyhén remegni kezd mire a lány keze megdermed. Ellöki magától a rángatozó testet és meredten figyeli. Csongor szája hirtelen teljesen szétnyílik mintha ordítana feje amennyire csak lehet hátra fordul. Az összes ér kidagad vergődő végtagjain. Niki futásnak ered de olyan lassan hogy Holló felkacag és még jobban magához ölel. A fiú arcán lévő nyílásokból fekete folyadék kezd szivárogni aminek a látványától levegőt is elfelejtek venni. A fekete folyadék az ég felé kúszik egy szürke felhőbe összeállva. Remegni kezd a föld amitől a menekülő elesik. Arcába tapadt haja csapzottan nehezedik vállára. A felhő felé kezd kúszni és lassan a bokái köré tekereg. Sikitva a bőrét dörzsöli amin fehér hólyagok nőttek. Egyre jobban veri magát de a füst lassan körbeveszi. Mikor már a haját kezdi csapdosni hatalmas tincsek hullanak köré. Sikitva a földön vergődik. Maradék ruhája lemálik róla így felfedi a már égő vörös és hólyagokkal borított bőrét. A köd hirtelen abba hagya a gomolygást és lassan el kezd sebein keresztül beszivárogni az elgyötört testbe. A lány zihálva elterül majd hevesen emelkedő és süllyedő mellkasa egyik pillanatról a másikra megáll majd betegesen behorpad. A bőre rászárad csontjaira. Egybe riadtság ül ki az arcomra és lopva Hollóra pillantok aki láthatóan nagyon élvezi. Holló elkezdi a vállam csókolgatni majd egyre erősebben harapni. Meglepve nézek rá
-Mi ütött beléd?

Rám emeli sárgán izzó szemeit amikből hiányzik pupillája- te félsz nem?- oldalra dönti a fejét és próbál a nyakamhoz furakodni. Zihálva pattanok fel és futok az ajtó felé de annak kilincse homokká változik
A pillanatnyi pánik hirtelen eltűnik. Kihúzom hátam és megvetem lábaim

-Holló elég! Én vagyok az! Nem félek!

Hevesen rázni kezdi a fejét még nem madár nem lesz belőle és kivergődik az ablakon. Csak állok ott teljesen megfagyva. A buborék továbbra is ott lebeg az ágy felett. Óvatosan visszamászok. A csontváz Csongor teste mellett guggol és lassan csipegeti le róla a húst. Hosszú csontos ujjairól vér csepeg. Megborzongok és azon töröm a fejem hogy tudnám eltűntetni. Végül az ágy alatt találok egy hosszú fekete botot. Fogalmam sincs mióta és minek van ott de most jó szolgálatot fog tenni. A magasba emelem és hatalmasat csapok a gömbre. Megrázkódik de más különösebb dolog nem történik. Újra és újra lecsapok mire a sokadikra hangos csörömpöléssel a földre esik apró szilánkok felegeként. Szélzúgás tölti be a szobát. A padlón apró fekete lyuk keletkezik ami rohamos tempóban kezd nőni. Sikkantva próbálok elszaladni előle de magába szippant. Kevés zuhanás után keményen csapódok a földre. A fülem erősen sípol és szédülök. Úgy érzem a mellkasom mindjárt szétszakad. Levegő után kapkodva próbálok felülni. Mikor valamelyest látok már a szívem teljesen megáll egész testemben megdermedek. Pontosan a Nikiből lett szörny mögött értem földet. Nem merek levegőt venni így nem vesz észre és tovább eszik. Közben mintha halkan sírna ami csámcsogással keveredik. Felfordul a gyomrom olyan dögszag árad belőle. Nesztelenül elkezdek hátra felé kúszni közben Holló nevét mantrázom olyan gyorsan ahogy csak tudom. A fű hirtelen szürkülni kezd az éggel a fákkal virágokkal együtt. A zokogás csak egyre csak húsba maróbb lesz. Kisvártatva a levegő lehullik olyannyira hogy fogaim akaratlanul is összekoccanak. Erre a sírás elhallgat a démon pedig megmozdul. A nyelvemre harapok és lapítok a füben. Lassan a feje elkezd megfordulni de a teste nem mozdul utána. Ahogy felém fordul láthatóvá válik üres szemgödre. Az arcára vannak ráragadva maradványai így nem láthat. Tovább kúszok csendben. Mivel úgy ítéli meg egyedül visszafordul de szerencsétlenségemre a szél újra feltámad csak most felőlem. Felpattanok és futásnak eredek ahogy csak bírok. Hátra pillantok hogy követ-e de még csak a levegőt szaglásza. Egyszer csak velőt rázó sikitás hagyja el a torkát és sebesen utánam kúszik. Nem tud lábra állni így megnyúlt kezeivel is löki magát előre. Ordítani kezdem Holló és Farkas nevét hátha valaki segít. Az égbolton pillanatok alatt madarak serege jelenik meg de nem jönnek lejebb. Mikor jobban szemügyre veszem egy üveg fal választ el minket, arról koppanak nagyot. A sirás kerülget de nem adhatok nagy teret a félelemnek mert akkor Holló támad rám. És akkor ugrik be. Megállok veszek egy mély levegőt majd hagyom hogy átjárjon a félelem. Ahogy a csontváz fölém magasodik patakokban kezd folyni a könnyem és a földre huppanok. Hangosan zihálva veszem a levegőt majd a hajamba kapaszkodva összegörnyedek és reménykedek. Kisvártatva szárnyak suhogása tölti be a teret érzem sebesen felénk száguldanak. Könnyeimen keresztül felpillantok és pont láthatom ahogy Holló izzó szemekkel a levegőben lebeg. Haja ezer felé lengedezik körülötte, bőre pedig ragyog. Sebes lendülettel a szörny tarkójába csapódik ami az ütéstől előre bukik én pedig épphogy el tudok menekülni. Újabb és újabb ütéseket mér rá amitől teljesen meggyengül száraz bőre pedig cafatokban lóg megsárgult csontjain. Holló leszáll közénk és egy hatalmasat ordít mire minden fehéredni kezd a végén már szinte elvakit és semmit sem látok csak a hatalmas fehérséget. A semmiben lebegek súlytalanul. Hirtelen az ujjam elkezd porrá válni. Döbbenten meredek a lassan semmivé váló kezeimre. Az egész testem elkezd lassanként eltűnni. Elernyednek és feladom hagyom hagy történjen. Mikor már csak az arcom maradt az utolsó  sóhajtásomba beleveszlik minden.