Démoni Szerelem

9.

Hideg és csend. Dermesztő hideg és idegeket marcangoló csend. Fogalmam sincs hol vagyok semmit sem látok vagy érzek. Mintha csak lebegnék a semmibe. Nem tudom hogy kerültem oda a nő ruhájából és hogy hogyan egyszerűen semmi! Vadul hadonászni kezdek hisz veszteni valóm úgy sincs. Hirtelen sziklába verődik a kézfejem majd fájdalmasan reccsen egyet. Felsikitok a mérhetetlen fájdalom elsöprő hullámától. Az ajkamba harapva zihálva vizsgákon a kezem. Törést nem érzek....vagy várjunk. Az utolsó két ujjam olyan mintha nem mozdulna! Eltörtem őket!? Erősen végignyomkodom lassan és hamar rá találok ahol a csontok finoman elcsúsznak egymástól. Újra felhördülök majd patakokban kezdenek ömleni a könnyeim. Egy pici remegő kezet érzek meg a hátam közepén. Sebesen megpördülök de semmit nem látok. Egy vékonyka hang csendül fel
-Miért sírsz?
Csak pislogok bele a sötétségbe de akárhogy erőlködök nem látom a hang gazdáját. Egy kicsi lány lehet. Finoman kinyújtom a kezem hogy legalább a magasságát megtaláljam. Mikor a derekamtól lejebb hadonászok egy buksit tapintok ki amire halk kuncogás a válasz.
-Megtaláltál!- szorosan megfogja a kezem és minden erejét bevetve rángatni kezd magaután. Mivel nagyon mást itt az ürességben nem tudok mit csinálni követni kezdem. Kis idő múlva köveket érzek csupasz talpaim alatt és botladozva sietősebbre veszem. Lassacskán fény kezd derengeni majd pár lépés után már vakító fényessége vesz körül. Szemügyre veszem a vezetőm. Kicsi vékonyka lány, karjai lábai telis tele nagy kék zöld foltokkal. A haja nem túl hosszú és nagyon koszos. Hátra pillant rám egy széles mosoly keretében mégis megrémít. Az egyik szeme hiányzik. Valószínűleg friss lehet a sebe mert még eleven a hús a sebben. Ahogy nézem nekem is nyilalni kezd. Odakapok de semmi baj nincs vele. Lehajolok hozzá miközben teljesen magamfelé fordítom a két kicsi vállánál fogva. Érdeklődve méreget az ép hatalmas barna szemével.
-Hogy hívnak kicsi?
Picit elgondolkozik amit nagyon nem tudok mire vélni- Hanna!- gyorsan vágja rá mintha most találta volna ki.
Megcirógatom sovány arcocskáját
-Szabad tudnom mi történt a szemeddel?
Csendben a ruhája zsebében matat majd kiemel valamit és felém nyújtja a markát. Kíváncsian fölé hajolok mit is szorongathat. Szét nyitja az ujjait és a tenyerén ott pihen egy szemgolyó. Kerek szemekkel hátra esek és vadul zikázik rajta a tekintetem. Közelebb lépdel még mindig felém nyújtva a tenyerét.
-Ha olyan teszi vissza aki szeret újra láthatok.

Hatalmasat sóhajtok és finoman az ujjaim közé veszem a testrészt. Hideg és nyirkos néhány helyen már be is van vérezve. A gyomrom szinte kifacsarodik önmagából de nem mutatom jelét. A másik kezemmel szétnyitom a szemhéjait mi alatt férgek nyüzsögnek. Csüggetten méregetem.
-Nem tudsz mutatni egy helyet ahol van csipesz?
Látom ahogy elgondolkozik majd hirtelen felvillanyozódik-De! Csak követned kell!
A szikla perem széléhez siet int egyet hogy kövessem majd rezzenéstelen arccal lelép a mélységbe. Döbbenten meredek utána a szemével a markomba. Mit tegyek!? Lassan odakúszok és mérlegelek. Innét nem tudom hogy szabadulhatnék... szóval minden mindegy. Fejjel előre én is a semmibe vetem testem. Sebesen zuhanni kezdek újra az ismeretlen semmibe. Erősen behunyom a szemem és az ajkam harapom. Hirtelen megállok, reszketve kinyitom a szemem hogy körbenézzek. Egy tiszta orvosi szobában vagyok. A vizsgálóasztalon Hanna üldögél és a lábát lóbálja. Rá mosolygok és lassan megindulok a fém eszközök felé. Mindig és volt egy kicsi viszolygásam az ilyen orvosi dolgoktól de most muszáj megtennem. Először is egy kicsi edénybe teszem a szemét majd fertőtlenítőt keresek. Hamar találok és. Vattára öntöm az erős szagú színtelen folyadékot majd a kicsi felé fordulok
-Ez most valószínűleg fájni fog picurkám de erős csajszi vagy igaz!?- bátorítóan rámosolygok amit viszonoz. Fölé hajolok de fogalmam sincs hogy kéne nekikezdeni. Leteszem a nedves pamacsot és inkább felkapom egy hidegen fénylő vékony csipeszt. Szétfeszítem a szemhéját és a kicsi férgeket elkezdem kiszedegetni. Rettentően undorodom az egésztől de... Olyan kicsi és védtelen. Egy kínkeserves tíz perc után már nem találok több élősködőtt. Egy fecskendőbe szivok fertőtlenítőt és a szemgödrége csepegtetem. Hanna hangos visitásba kezd ami nagyon megijeszt de nem hagyhatom abba. Tovább csinálom annak ellenére hogy szenved. Mikor kifogy a fecskendő vattát veszek magamhoz és finom mozdulatokkal kitörlöm a sebből a gennyet és minden egyéb más szennyeződést. Reszkető kézzel a helyére illesztem a szemet és lélegzet visszafojtva várok. Egy kicsit igazgat rajta majd párat pislog és megmozdul a szeme. A helyén maradt! A földre rogyok ami hirtelen beszakad alattam újra zuhanásra kényszerítve. Egy fenyő erdőbe csöppenek. Zihálva az égre tekintek de ott csak a szürkölő égbolt van. Tanácstalanul körbenézek, sehol senki. Csendben fülelek majd halk vonyítást hallok meg. Feláll a tarkómon a szőr a vékony acélos hang hallatán. Mit kéne csinálni? Hirtelen bevillan a helyes démon. Biztos ő az! Sietősen elindulok a hang irányába majd végül már futok is. Hátha kijutott innen. A szívem az izgalomtól a torkomban dobog. Közben eljátszok a gondolattal hogy több is lehetne minthogy kivisz innen. Elvigyorodom majd megrázom a fejem ami hülye ötlet volt mivel erősen megszédülök és egy sziklába verem a fejem. Elernyedek és csak a lüktető fájdalomra figyelek. Lassan elszáll belőlem a lélek látom ahogy kúszni kezd a földön tovább a hanghoz ami erősödik. Halványan elmosolyodom ezen majd lebicsaklik a fejem és újra magába taszít az üresség.