Démoni Szerelem

2.

Másnap úgyszintén az izzadságtól csillogó homlokkal kelek. Sötét van...pedig lámpa mellett aludtam el. Anya lekapcsolta volna? És ha nem ő? Kábán megrázom a fejem majd lassan az ablakom felé fordítom az arcom. A szemöldököm felszalad a homlokom tetejére. A redőnyön átszűrődő fényben valami álldogál. Nehezen feltápászkodok és óvatosan felhúzom a kilátást takaró műanyagot. Lustán nyikorogva felemelkedik erős fényt engedve a szobába. Azonban az első nyikordulásnál az árny elreppen. Talán csak egy galamb volt. A székemről felveszem a fekete hatalmas pulcsim és meztelenségem eltakarom vele. Kicsit félve körbepillantok a szobában. Nincs árnyékos hely. Most nincs itt. Sietősen leugrálok a lépcsőn. Az apró anyukám már a reggelin ügyködik. Csendben leülök a fekete fa étkezőasztalhoz és ráhajtom a fejem. Újra reszketni kezdek, a fejem pedig szét akar robbani. Nem ebből ma nem lesz suli. Nem is baj. Nemsokára egy tálca csúszik a homlokomnak. Lassan kiegyenesedek. A tányéron két szelet pirítós díszeleg aranybarnára pirulva. Mellettük egy doboz van és egy  üveg baracklekvár. Habár nagyon nem kívánom mégis megkenem mert olyan fantasztikusan néznek ki. Kisvártatva egy nagy pohár tea és néhány szem vitamin kerül elém. Ezt már nem olyan szívesen de szó nélkül beveszem. Az álam a tenyerébe veszi és magafelé fordítja az arcom majd lágyan homlokon csókol. Halványan elmosolyodik:
-Úgy néz ki nincs lázad. Mit akarsz csinálni?
Megvonom a vállam- nem tudom. Szerintem visszafekszek.
-Rendben kincsem búj be az ágyba.
Adok neki egy cuppanós puszit az arcára és bágyadtan felmegyek a szobámba. Az ajtóban tágra nyílt szemekkel meredek át a helységen egészen az ablakig. Egy hatalmas fekete holló ül az ablakban. Hogy az Istenben hihettem azt hogy ez galamb!? Lassan közelítek felé. Valami fenséges látvány. A napsugarak tündökölnek a már, már lehetetlenül fekete tollakon. Fejét figyelmesen forgatja, hosszú éles csőre néha az ablaknak ütközik. Hirtelen megtorpanok és halvány mosolyra szalad a szám. Sarkon fordulok és csendben lesietek a lépcsőn egyenesen be a konyhába. Felrántom a hűtő ajtaját és kiveszek egy szelet sonkát...hisz a Hollók mindenevők nemde? Kettesével szedem a fokokat, nem akarom elszalasztani. Igaz a testem megálljt parancsol szédülésen keresztül de most nem érdekel. Settenkedve az ablakpárkányon ülő madárhoz férkőzök. Amennyire csak lehetséges olyan lassan nyitom ki az ablakot. Friss hűvös szellő áramlik be amitől megborzongok. A madár meglepetten a szárnyaival verdes felszállásra készen. Egy pillanatra habozok majd kinyújtom a szelet húst. Ahogy megérzi az illatot felélénkül és az éles csőr lecsap a kézfejemre. Ijedtemben elejtem az ételt. A madár utána repül én pedig becsapom az ablakot majd a kezemre meredek. Egy mély karmolás éktelenkedik a kreol bőrömön. A vér finoman a felszínre szivárog. Letörlöm a pulcsiban ami elég hülye ötlet ugyanis az összes szösz a sebembe ragad. Morogva leengedem a redőnyt ami egy hangos csattanással eltakarja a szobámat minden féle madaraktól. Ám ekkor tudatosul bennem hogy ez mindenféle homályos és sötét foltokkal jár a szobában. Sietősen bebújok a paplanom alá ahová behúzon a telefonom is. Megnézem az értesítéseket de senki sem keresett. Gondolhattam volna. Senkinek sem hiányzok. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Újra mintha fejen vágtak volna elalszok.

Az iskola kapuján sétálok be Nikivel és Evelinnel nevetgélve. Az udvart pásztázom Csongor után. Kicsi keresgélés után meglátom a vöröses szőke tincseit. Intek a lányoknak és a fiú csapathoz sietek. Mint mindig most is a haverjaival cigizik. Háttal áll nekem így hátulról szorosan átkarolom és a farmer kabátjába fúrom az arcom. Kuncogva felemeli a kezét át fordul és egy füstös csókot nyom az ajkaimra:
-Hello édes!
-Szia!- ábrándozva nézek fel rá.
A számhoz tartja a cigit amit már félig elszívott. A szemébe nézve hagyom hogy a számba tolja majd lassan kiengedem a szürke gomolygó füstöt ajkaim között. Egy elégedett vigyorral illet és átkarolva a derekamnál magához húz. Dávid egyszer csak felhivog:
-Tényleg te vagy azokon a képeken?
Értetlenül nézem az előttem hülyén vihorászó srácot- milyen képeken?
Egy mocskos vigyorral az arcán előhúzza a telefonját kicsit keres majd az orrom alá tolja. Először szóhoz sem tudok jutni. A képen egy lány van amit egy falatnyi rózsaszín tanga takar de egyéb semmi más. Nyelek egyet és ellököm magamtól Csongort
-Te küldtel neki?- a harag könnyei kezdenek gyűlni a szememben.
Csongor magához ránt megint
- Nyugi kicsim ezt csak egy kép. Olyan mintha bikiniben lennél!
Dühösen lekeverek neki egy nagy csattanós pofon:
- Még is hogy tehettél ilyet!?
Morogva elkapja a csuklóm és újra viaszaránt úgy hogy neki csapódok az izmos mellkasának. Próbálom eltolni de csak jobban szorít. A nyakamba furja a fejét és harapdálni csókolni és kiszívni kezdi az érzékeny bőrt
-Engedj el Csongor!
-Naa nyugi már!- erősen a fenekembe markol.
Dühösen kitépem a kezem és szinte elszaladok tőlük. Hallom ahogy nevetnek a hátam mögött. A szívem darabokban hever. Én megbíztam benne. Elárult. Hogy tehette? Én szerettem. Ő is szeretett. Akkor miért? Ziláltan vörös szemekkel megalázva leülök az egyik hátsó padba. Egész órán nem csinálok semmit csak meredek magamelé. A telefonom egyszer csak megállás nélkül jelezni kezd. Előszedem a zsebemből és megnyitom az üzeneteket. Dávid Csongor hülye haverja küldött a férfiasságáról egy képet. Lecsapom a telóm és csak meredek a padra. Ez nem lehet igaz. Hirtelen elmozdul körülöttem a világ, és zuhanni kezdek. Sikítani nincs időm, várom a becsapódást ami...elmarad.  Kábán szétnézek de csak sötétség vesz körül. Még mindig tehetetlenül zuhanok. A hajam az arcom csapkodja a hátam a hideg levegőt hasítja. Hollók gyűlnek körülöttem a semmiből és csípni marni kezdenek. Az arcom védem a karjaimmal miközben a hasamra fordulok a levegőben. Az ujjam közt kipillantok és meglátom megint Azt! A sárga szempárt de mintha vigyorogna. Egy hosszú vékony sikoly kíséretében becsapódok.

Riadtan felülök az ágyban és zihálva szétnézek. Már megint ez a régi történet. Levegő után kapkodva kiterülök a hátamra. A karom csiklandozza valami így odakapok hogy enyhítsem a viszketést ám ekkor éles fájdalom hasít a bőrömbe. Elveszem az ujjaim amiről vér csöppen a lepedőre. Riadtan felülök és ekkor tudatosul bennem hogy amit a madarak az álmomban műveltek...az összes nyoma itt van rajtam! Mi történik!?