Démoni Szerelem

10.

Egy meleg test közelsége ránt vissza az élők közé... már ha ezt a helyet lehet élőnek nevezni. A fejem lüktető jajveszékelését elnyomja a finom illat ami az izmos mellkason feszülő hibátlan bőr áraszt magából. Erőtlenül felpillantok az engem szorosan tartó erős karok gazdájára. O igen ő az. Lepillant rám amitől talán még jobban elolvadok
-Jól vagy Tünde?
Párat kábán pislogok- te tudod a nevem?
Elvigyorodik- Egy démon szerinted mit nem tud?
-Nos erre nem is gondoltam- hirtelen a kezeim a vérző sebhez kapom ami a tarkómon éktelenkedik. Hirtelen károgás üti meg a fülem. Szemeim az égre emelem és egy ismerős árny suhan el fölöttünk. Aki magához ölel úgy kezd szorítani hogy kiszökik belőlem a levegő. Torkából halk morgás szakad fel. Hirtelen egy nagyot szökken a levegőbe engem is feldobva a levegőbe. Vékony sikoly szökik ki a számon. Lepillantok ahol látom hogy a démon métereket ugrott felfelé. A levegőben szaltozik egyet. Ahogy átfordul a hatalmas fekete farkas lesz belőle. Összehúzom magam és várom a fájdalmas csattanást de helyette az állat széles vállára érkezek.
-Kapaszkodj!- sebesen vágtatni kezd a hóban fenyőket és nagy sziklákat kerülgetve. Az erdő sűrűje felé igyekszik. Az égen egyre több holló gyülekezik és fölöttünk köröznek. Félek. A dús fekete bundába temetem az arcom és erősen kapaszkodok bele. Ahogy szálguldunk érzem minden izma mozgását ritmusos ernyedésüket és megfeszülésüket. Hirtelen megtorpan én meg majdnem előre bucskázok de pont időben kapcsolok és combjaimat bordáinak nyomásával rajta maradok. Felemelem a fejem hogy szemügyre vegyem mi az ami megállította. Előttünk a szőke nő áll villámokat szóró szemekkel. A hátamon égnek mered minden apró kis szőrszáll a látványtól. A nő lágyan rám mosolyog amitől vér szivárog ki ajkai közül.
-Kedves. Szerintem szállj le Farkasról mert nincs éppen formában.
Értetlenül leugrok róla. Ahogy meglátom az állat arcát riadtan hátrálok. Orra szeme szája vértől tocsog. Köztük kapkodom a tekintetem. Farkas megrázza magát és újra démon lesz. A földre köp dühösen egyet és kiegyenesedik.
-Holló... ezt miért!?- fenyegetőn elindul felé.
Kuncogva méregeti mire kettőt csettint és Farkas nem tud tovább mozogni csupán az arcával. Kecsesen hozzá libben és végigsimít az arcán
-Testvérem. Tényleg versenyezni akarsz velem?- egy pihe könnyű csókot ejt az ajkaira amitől az egekbe szökik a szemöldököm. A talpam szinte a hóba fagyott de most nem érdekel. Nem tudom mi történik, nem akarom hogy csak egy pillanatra is lankadjon a figyelmem. Mire újra rájuk emelem a tekintetem már szenvedélyes csókba kezdtek. A szám tátva marad és a döbbenettől a fenekemre huppanok. Mi a!? Holló hosszú karmos ujjait Farkas haját húzza miközben a nyakát harapja. Vér csepeg a csillogó hóra. Megrémít a látvány mégsem tudok mozdulni. Lassacskán abba hagyják majd felém fordulnak és csendben elindulnak hozzám. Megszeppenten pislogok fel rájuk. Mégis mit akarnak? Farkas felsegít és újra karjaiba vesz. Hideg bőre ragacsos a sok vöröses vértől. Egyszerre mormolni kezdenek egy igét. Mind a kettő szeme fekete lesz és könnyezni kezdenek. Lassan az egész erdő lángokban áll. Holló hozzánk simul és egy csókot hint az arcomra amitől megborzongok. Farkas morogni kezd és ő is ad egy cuppanós puszit. Magamelé meredek. Fogalmam sincs mi történik. Égő hús szaga csapja meg az arcom. Elért minket is a tűz. Holló és Farkas lába már combig a lángok nyaldossák. Ők ketten viszont csak kajánul vigyorognak egymásra. Könnyek szöknek a szemembe
-Mit csináltok!? Térjetek már észhez!- megragadom mindkettő szőke haját és rángatni kezdem. Farkas pislog párat és feldob a levegőbe. Széttárom a karjaim és hagyom hogy a természet tegyem velem azt amit akar. Szarvasok őzek rohannak az éhező lángok pusztítása elől. Madarak százai röppen a levegőbe fészküket, fiókáikat hátrahagyva. A levegőben töltött idő ezerszer lassabban telik. Lassan homályos a látásom a hatalmas füst felleg miatt. Irtózok az alattam elterülő pusztitástól mégsem tudok elnézni. Valahol valami megmozdul bennem és csak egyre jobban vonz hogy láthassam az alattam lévők kínját. Undorodom magamtól de nem tudok ellenállni ennek a primitív ösztönnek. Lassan egyre közelebb érek a fák koronájához. Arcon csap a szenvedés forró szele és bűze. Érezni akarom a lángokat. Finoman kinyújtom felé az ujjam és hagyom magába fogadja egy lángcsóva. Elkapom ahogy megperzsel majd felbátorodva lassan belenyújtom először az egyik majd a másik lábam és hagyom hogy átjárjon az új érzés. Fáj de ez más. Élvezem. Lassan egész testem eltűnik a tűz őrjöngő tömegében. Érzem szinte hogy olvad le a bőröm majd a húsom. Egyre jobban kapkodom a levegőt de minden lélegzettel csak kevesebb kúszik le tüdőm. Az orrom belülről már csak perzselt bőr. Megremegnek a lábaim és forró földre zuhanok.

Dobpergés riaszt fel álmaim legmélyéről...de mintha víz alól hallanám. Kinyitom a szemem de csak homályos szürkeség vesz körbe. Levegő után kapok ám helyette rengeteg víz toldul orromba. A felszín felé úszok ahogy csak tudok. Mikor kibukkan a fejem hatalmas hörgés közepette éltető oxigén után könyörgök. Miután kicsit megnyugodtam szétnézek. Egy barlangra emlékeztető helységben vagyok aminek a közepén egy szürke vizű medence van. A falak mentén hatalmas fáklyák ontják magukból a kellemes meleg fényt. A dobpergés irányába fordulok. Az egyik sarokban ötven csuklyás ember alakú lény játszik a hangszeren tökéletesen egyszerre ugyanolyan monotonítással.  Arcuk nem látszódik de bőrük néha kibukkan a köpeny rejteke alól. A tűz fényében ráncos lila sápadt kezek villanak meg. A medence széléhez úszok és gyorsan kiszállok belőle. Kiegyenesedek és hagyom a hideg vízcseppek végigguruljanak rajtam. Léptek nesze üti meg a fülem, majd a hang irányába tekintek. Holló és Farkas áll mögöttem teljesen hibátlan megjelenessél. Mögöttük egy hatalmas fekete ló sétál be ideges tekintettel. A fejét kapkodja fülei megállás nélkül mozognak. Gyönyörű. Holló felém nyújt egy fekete hosszú szoknyát. Gyorsan belebújok majd a melleim előtt keresztbe fonom karjaim. Farkas egy kést nyújt felém. Kérdő pillantást vetek a fényesen csillogó eszközre majd a kézben tartójára. Az arcomba nyomja
- Gyerünk vedd már el!
Vonakodva elveszem- de minek kell ez?

Holló előre lépteti a lovat- hogy át ess a beavatáson e lóval össze kell keverjétek a véretek és meg kell innod.
Fintorogva hátrálok- kizárt dolog!
Farkas megforgatja a szemét-csak így maradhatsz életben!- egy ezer wattos vigyor keretében elindul felém.
-Gyerünk tedd meg! Vagy ha nem teherbe ejtelek és olyan szörnystülött fog benned növekedni hogy mire eléred a hetedik hónapot kínok között halsz meg.
Az ajkamat rágva nagy levegőt veszek és sietősen elindulok az állat felé. A paripa idegesen kapkodni kezdi a fejét. Elveszem Holló kezéből a bőr kötőféket és magamhoz rántom a fejét. Úgy szorítom a gyilkos eszköz markolatát hogy már elfehéredtek az ujjaim. Egy gyors vágást ejtek a szügyén majd végighasítom a tenyerem és az állat bőrére tapasztom vérző sebem. A ló hevesen rángatja a fejét. Homlokom nyakanak döntöm és bocsánatot kérek tőle. Holló rám csúsztatja jeges ujjait
-Igyál belőle Tünde!

A ló elé térdelek és ami vér kifolyt a sebből számba engedem. Összeszorított fogakkal gyorsan nyelek egyet. Hirtelen erő járja át a testem és zihálva a ló sörényébe markolok. Ágaskodik egy hatalmasat majd lüktető mellkasomhoz nyomja hatalmas fejét. Holló egy vörös szallaggal jelképesen összeköt minket

-Most már egyek vagytok! Üdvözlünk titeket a démonok között!