Ikigai (Avengers f.f.)

Ni 二

- Készülj Nia! - hallottam meg Natty hangját a fülemben. - Clint-t találat érte! Most megyünk vissza.. - vajon Pietro volt..? Félek, lehet rossz ötlet volt el mondani a nevem..
Percek múlva vissza is értek géphez. Clint oldalából majdnem egy egész tenyérnyi darab hiányzik..láttam én már sok mindent, de ettől fel fordult a gyomrom!
Thor fel tette a sérültet egy fekete fém asztalra és hátrébb lépett, hogy legyen helyem dolgozni.
Mintha csak egy legyet hessegetnék arrébb, legyintettem a seb felett. Akár egy cipzár, úgy záródott össze a seb.
- Odin áldjon, leány! - ölelgetet meg fel kapva az istenség.
- Istenek, tegyél már le Thor! - nevettem el magam. Engedelmesen le tett engem, majd Clint-hez léptem újra. - Jobb lett?
- Sokkal jobb már, hogy nincs nyílt sebem! - ölelt magához.
Lassanként értek vissza a többiek is, természetesen a zsákmánnyal. A találkozásról úgy döntöttem, jobb ha nem szólok. Nem éppen hangzott barátságosnak..
- Mint a régi szép időkben! - simított végig a gyógyult részen Clint. - Mond hogy emlékszel még Nia. - húzta széles mosolyra a száját.
- Már hogy ne emlékeznék! - merengtem el bekerülésem emlékén.

"Még otthon Tokióban történt. Épp haza fele tartottam a játék teremből, amikor meg hallottam a lövöldözést a vasút mellett. Hiába, mióta apa el tűnt anya ki se látszott a munkából. Egyedül a bátyám, foglalkozott csak velem. Nem véletlen, hogy ő nevelt tíz éves koromtól kezdve..Takashi. 
Na de vissza térve!
Minden féleképp meg akartam tudni mi történik ott, így hát oda lopóztam egy szemetes mögé és onnan lestem a csata eseményeit. A Bosszúállok voltak. Sólyomszem pont, abban a pillanatban lökött arrébb engem, amikor már azt hittem biztonságos távban vagyok. Így őt érték a golyók és nem engem..Natasha amint ki iktatta a támadókat, sírva térdelt mellé. A szívem szakadt meg, ahogy halott társát ölelte magához..így hát cselekednem kellett. Nem izgatott akkor, hogy fel fedem képességem, cselekedni kellett!

Jobb tenyerem a férfi homlokára helyeztem, és mély levegőt véve imádkoztam, hogy sikerüljön. Lassan kifújva a bent tartott levegőt, kezdett Barton is kapkodni levegő után. Sikerült!
Természetesen nem mehettek el, szó nélkül a képességem mellett. Rövidesen le ültek velem és Takashi-val beszélni. Konkrétan arról, hogy mindennél jobban szeretnének fel venni a csapatba egy ilyen képességű embert.
Sok sírás és ígéretek után el engedett velük Oni-chan. Hónapok óta nem találkoztam vele és kezd borzalmasan ki tágulni bennem az űr a magánytól..
Persze kedvesek velem és imádok velük lenni, de..mégse az igazi családom."

- Nia! Niaaaa! Föld hívja Hamada-t! - szólóngatot nevetve Natty.
- Bocsi, el bambultam..
- Nem gond! Csak szólni akartunk, hogy haza értünk. - tényleg! Itt a torony! Meddig bambultam?
- Holnap után lesz egy buli, ne feled! - lépkedtem a vörös kém mellett, miközben próbáltam fel dolgozni az infót.
- Ó, de szuper! Jó szórakozást! - öltöttem ki rá nyelvem kicsit.
- Akkor gondolom, most se tisztelsz meg minket részvételeddel.. - előzött be minket Tony, a jogar tartóját cipelve.
- Túl sok ember..inkább pár csatát le nyomok az xboxon! - szívtam fogam hunyorogva figyelve a zsenit. Várjunk csak..ugye..ugye meg van még!? Csapkodva kezdtem keresni nintendomat magamon. - Basszus! Basszus!
- Mi az? - vetődött le a kanapéra Natty.
- El vitte a Nintendomat! Csessze meg! - túrtam idegesen hajamba.
- Ki? Ki vitte el a midet? - mászott ki a hűtőből Clint.
- Az a szőke srác.. - nem akartam elmondani de már késő.. - Amíg vártalak titeket, ki léptem a gép elé sétálni és egyszer csak a semmiből, meg jelent az a srác. Nem elég, hogy el vitte az édességeim még a kicsikém is nála van! Aghj.. - vetődtem arccal a kanapéra.
- Szőke? Fekete melegítő felsője volt, és piszok gyors? - komolyodott el Clint.
- Uhum, de..ismered?
- Mondhatni.. - nyitott ki Clint egy palack vizet. - Gyors kis genyó! - morgolódott az orra alatt.
- Most már mindegy. - masszíroztam orrnyergem - Inkább kérek majd Oni-chan-tól egy újat..
Dolgom nem lévén vissza indultam szobámba. Amint be léptem, az okos rendszer érzékelve jöttöm, rögtön fel kapcsolta a rózsaszín és lila neon lámpákat és a hatalmas tv-m amit inkább csak monitorként használok. Mindent át járt a kellemes, finom tisztaság illat. Itt mindennek meg van a helye és ami a legfontosabb..senki, semmilyen körülmények között sem jöhet be! (cipőben..)
Így is egyszer rés került a pajzsra és Natty be jött..akkor meg kaptam tőle, hogy tisztaság mániám van..cöhh! De a berendezéstől le esett az álla legalább.
Pillanatok alatt fel vettem cica nadrágom és kapucnis pulcsim és már vetődtem is a hatalmas babzsákomra.
Másodpercek múlva már töltött is a Call of Duty be szépen.
Őszintén el vesztettem az idő érzékem ettől a pillanattól fogva..

Miután fel ébredtem a babzsákon, mobilom után nyúlva kellett szembesülnöm a ténnyel miszerint már másnap délután van. Francba!
Szörnyen fáj a fejem, több mint valószínű ki száradtam.
A konyhában csak Natty és Clint üldögélt egy-egy bögre kávéval.
- Jó ég! Te még élsz?! - kapott a szája elé tettetve a döbbentséget a férfi.
- Haha.. - vettem ki egy üveg vizet a hűtőből.
- És vizet iszik..minden rendben? - vágott aggódó fejet Natty is.
- Kiszáradtam, oké? - húztam le egyszerre a palack tartalmát.
- Viccet félre téve, tényleg kezdtünk aggódni érted.. - nézett most már, komolyan aggódva rám Clint.
- A szobádba pedig nem mertünk be menni a múltkori reakciód miatt, féltünk, hogy meg ismétlődne esetleg. - emlékezett vissza Natty. Tény azt mondtam, hogy ki ugrom az ablakon ha még egyszer valaki rajtam kívül be lép ide és nem hívom meg a temetésemre az illetőt, de nem gondoltam komolyan! Azért túlzás lenne, inkább csak hagyom, hogy el pattanjon egy ér a fejemben. Szép csöndben haldokolva..
Nyugodtan kövezzetek meg érte, de..NE lépjen be senki a koszos cipőjével ide! Ötletem sincs miért nem bírják le venni a cipőjüket az amcsik..
- Jut eszembe Nia! - tette az üres bögrét a mosogatóba Natty. - Edzhetnénk egy kicsit, nem gondolod? - nem - Ha már ébren vagy és szobán kívül.
- Ie! /nem/ - fintorogtam mintha csak citromot nyaltam volna. Miért kellene edzenem?! Nem harcolok és cingár vagyok..túlságosan is.
- Ne hisztiz! Kell az edzés..hátha magadra szedsz egy kis izmot és nem fúj el a szél! - forgatta szemeit Clint.
- Daijobuuuu.. /rendben/ - adtam meg magam hiszen lényegében igaza volt. Szeles időben, nem jó ötlet nekem ki tenni a lábam az utcára.. - Bármilyen mozgási forma lehet? - kezdtem szabni a feltételt.
- Ha ezzel rá veszlek a mozgásra, akkor igen!
- Foci! De a rendes, nem az amerikai.
- Jól van, legyen foci!