Ikigai (Avengers f.f.)

Juu san 十 三

Fürdés után írtam csak vissza Luke-nak.

"Én is örültem! Elfogadom, fel téve ha képes vagy egy ilyen híresség mellett létezni.. ;D" 

Éppen hogy csak le tettem a mobilt az ágyra már jött is egy üzenet. Pedig már egy fokkal kezdtem jobban lenni a fürdéstől..

"Remélem most már tiszta számodra, hogy rohadtul kerüld el Pietro-t! Meg fojtalak, ha csak a közelében meg látlak! Ő az én pasim!" 

Hujuj, Maddy kemény, mint a Tarzan sarka! Pillanatok alatt ki törném a nyakát..csak egy csettintés.

"Ne aggódj a tiéd lehet" - válaszoltam majd el feküdve magamra rántottam a paplanom. Hiába voltam fáradt, tudtam jól, hogy álom nem jönne a szememre, így hát nintendo-m után nyúltam. 

Miután rendbe tettem dolgaim az Animal Crossing-ban, pillanatok alatt be kapcsoltam a ps-t. Csak egy kicsit ki akarok szakadni ebből a világból..hiszen annyira szörnyű hely lett.

Fél füllel hallottam, hogy percenként, helyenként fél percenként jön egy-egy üzenet. Semmi lelki erőm se meg nézni, se válaszolni. Majd..   

Reggel azzal kellett szembesülnöm, hogy el aludtam játék közben, szóval még mindig ott ugrált a karakterem harca készen. Legalább ő ha én nem..

Mobilom után nyúlva Pietro-é volt az első és talán a legtöbb üzenet. Csak néhányba olvastam bele.

"Nia, gyere ki beszéljük ezt meg!

Hé..

Legalább nyisd ki, hallom, hogy játszol..

Kérlek!"

Szóval itt volt..tény vissza gondolva, mintha hallottam volna kopogást. Viszont valami édes illat megállíthatatlanul terjengett a szobában..ez..ez PALACSINTA! Zsebre vágtam mobilom, majd le tépve magamról a takarót jelentem meg pizsiben a konyhában egy másodperc alatt. Tegnap szinte semmit nem ettem, így ma már egy lovat is fel tudnék falni egy ültő helyemben. 

- Hol vannak? - csak Wanda állt a serpenyő mellett a spatulával a kezében, meg lehetősen rémülten. 

- Ott! - mutatott az eszközzel a nagy tányérnyi palacsintára. - Vidd mindet, csak ne bánts! - tette védekezőleg maga elé kezeit nevetve. 

- Éljen! - ültem is le melléjük. 

Nem csak engem keltett fel az édes illat. Innen onnan kezdett elő mászni a csapat is. Mire el értem a harmadik palacsintáig már mindenki ott tobzódott körülöttem. Sajnos Maddy is beállítót köszönni újdonsült pasijának, még suli előtt. Viszont az újdonsült pasija hátamnak simulva tömte magába a palacsintát, le se szarva őt. Csak hümmögött és nyammogott. Fantasztikusan fenséges érzés! Nesze, hülye liba!

- Hé! Figyelsz?! Tök mindegy..majd beszélünk! - cuppantott egy hatalmasat tenyerébe, majd Pietro felé fújta csókját. Uh, mindjárt vissza pakolom a kaját..

Mázli, hogy szó szerint mindenki körülöttünk van, kicsi a rakást játszva szinte a reggeliért és persze, hogy mi vagyunk középen Pietro-val. Majszolásom csak az intenzív rezgés zavarta meg a zsebemből. 

- Na de, Nia! Ilyent csinálni reggeli közben! - húzta kaján vigyorra száját Tasha, hiszen ő is érezte a rezgést.

- Barom.. - kaptam elő mobilom szem forgatva. Az iskola száma díszelgett a kijelzőn. - Hoppá! Kapásom van! - tartottam magasra mobilom, próbálva ki mászni a kupacból. - Halló tessék? Igen Hamada Niako vagyok! A tegnapi eredményem.. Rendben, köszönöm... - nyomtam ki a hívást póker arccal. A többiekre pillantva vettem csak észre, hogy mindegyikőjük abba hagyta a zabát és pattanásig feszült idegekkel figyelnek, főleg Pietro. 

- Na?

- Mondjad már! 

- Jézusom..nem sikerült? 

- Max pontos lett.. - motyogtam magam elé, továbbra is le dermedve. Akkora üdv rivalgásban törtek ki, hogy majdnem el ejtettem mobilom. Pietro rohant először hozzám és kapott fel. Eskü nem értem ezt a srácot..rondán és el utasítóan beszéltem vele és ahogy láttam nem egy üzit küldött este..mi baja?! Ott a nője foglalkozzon azzal! 

Mire fel eszméltem gondolat menetemből, már mindenki körülöttünk volt egy nagy csapat ölelésben. 

- Ezt meg kell ünnepelnünk! A kis egyetemistánkat! - ugrándozott Tasha. - Ma este le isszuk magunkat!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

El képzelhetőnek tartom, hogy csak okot akartak találni az ivásra. Este öt óta isznak és most van nyolc óra. Hihetetlenek..minden egyes feles az én egészségemre és sikeremre megy. Én persze csak egy nagyon kis csöpp vodkát kaptam a málna szörpömbe..bár ezt is meg érzem. Az ikrek már egy kicsit több alkohollal élvezik a társaságot. Én is élvezném, ha Maddy nem lenne itt és Pietro nem bámulna folyamatosan. Elég kényelmetlenül érzem magam..

- És ezt is Nia-ra! - koccintottak újfent. - És a hatalmas agyára!

- HOPPÁ! - kiáltotta Clint röhögve, mert a nagy koccanástól össze tört a pohara. Wanda már intézte is a fel takarítást. Bárgyú, enyhén fáradt mosollyal követtem az est eseményeit. Finoman meg rezzent a telefon a zsebemben.

"Hogy van a kis max pontos? :D" - hatalmas vigyor kúszott arcomra Luke üzenetétől. 

"Ünnepel az egész csapat, csak én nem ihatok szóval.. :P"

"Uh, na az igazán gáz helyzet! Melyik nap kezdesz? :3"

"Holnap megyek beiratkozni szóval nagyjából holnap után." - éppen, hogy csak rá tudtam nyomni a küldés gombra, amikor Tasha ki kapta a kezemből a mobilt. 

- Nyem kockolunk! A-a! - kezdett óvatos, de gyors léptekkel fel mászni a kanapéra. 

- Hé! Ad vissza! - nevettem el magam, hiszen nagyon vicces volt mennyire taccsra tette magát Natty. Csípőre tett kezekkel néztem fel rá várakozóan. 

- Ú, Luke..Luke..Luke-ocska! Válaszoljak helyetted? 

- Elég! Add ide és nehogy írni merj neki! - ugrottam fel hátha ki tudom kapni a kezéből. 

- Utánnnnah el mehetnink hozzádh! Küldés!

- Eskü meg öllek ha ezt tényleg el küldted! 

- Hát akkor készülhetsz a gyilkosságra.. - adta vissza nevetgélve a készüléket. 

- Nem hiszem el! - túrtam a hajamba.

- Ne hisztizz! Legalább intézett neked egy farkat! - kacarászott Maddy, majd a pasijába kapaszkodott. Minden vonása megfeszült Pietro-nak. Csak azt nem tudom, hogy az érintésétől vagy a gondolattól, hogy más fogja a szüzességem el venni egyszer majd. Vagy mindkettő..

Sebesen gépelve kezdtem fogalmazni bocsánat kérő üzenetem, meg indulva a szobám felé. Arra viszont nem számítottam, hogy ilyen hamar válaszol Natty üzenetére.

"Nocsak! Mégis kaptál italt? :D Én benne lennék!" - mi van?! De hát alig ismerem!

- Hé, Nia..ne menj még! - lépdelt felém Pietro. Bőven halló távolságon kívül voltunk a többiektől és nem is láthattak minket onnan. - Maddy mindjárt le lép..na, légyszi! - kapott felkarom után, majd maga felé fordított. 

- Úgy látszik még se tudsz jól angolul..neked ott a barátnőd! Mit akarsz tőlem? 

- Ő nem a barátnőm! - feszültek meg vonásai újra.

- Hát ezt neki is mondhatnád.. - kerestem ki villám gyorsan Maddy tegnapi üzenetét. Viszont így a válaszom is láthatta és természetes, hogy arra reagált első sorban.

- Csak úgy oda dobsz neki? - a meg bántottság csak úgy süt róla.

- Nem hagytál más választást.. - tettem zsebre a mobilt.

- Héj, nyuszkó! Hát itt bujkálsz...ezzel?! - lépett hozzánk Maddy. Ezt nem hiszem el.. - Meg mondtam, hogy mi lesz ha a közelébe mész! - vicsorgott rám akár egy bulldog és lépett felém, hogy teljesítse is ígéretét a fojtogatásról.