Ikigai (Avengers f.f.)

Roku 六

Viszonylag korán ébredtem, a déli kelésekkel szemben. Fehér trikóm és halvány rózsaszín pizsi nadrágom, fölé most is, mint mindig a köntösöm vettem fel. Reggelihez jó lesz így, aztán egész nap játszok úgyis, szóval minek ki öltözni? Egyébként is, Pi sokkal többször simul így az oldalamhoz, amikor reggel betalál és dumál. Meg nyugtató érzés annyira közel érezni magamhoz!

Már sokkal jobban vagyok, mondhatni meg gyógyultam. Így hát békésen, semmimet sem fájlalva indultam a konyhába. Be érve, rögtön szemet szúrt a plusz egy fő..Maddy itt van..csúcs! Éppen fekete fürtjeit válla felett hátra dobva, mesélt valamit nagyon Pietro-nak és Tony-nak. Ez a nap is jól indul! 

- Ohayo! /Jó reggelt!/ - léptem a hűtőhöz, valami reggeli után kutatva, válaszként csak álmos dörmögéseket kaptam amikből ki tudtam bogozni, hogy viszont kívánják. Lássuk mit egyek..Hm, csinálhatnék olyan zöld fűszeres rántottát, amit Takashi csinált nekem mindig! Na nézzük mi kell hozzá..

- Reggelt Tanukichi! - simult bal oldalamhoz. Most is úgy meg ölelném, de tuti félre értené..

- Tanukichi? - húztam fel bal szemöldököm meglepetten. 

- Igen..mosómedvét jelent, nem? Mint a kedvenc játékodban, Tom Nook! Plusz te is mosómedveként élsz. 

- Az a neve japánul. Tanuki, a mosómedve! - böktem meg az orra hegyét. Magamhoz ragadtam pár tojást és elő kerítettem az egyik szekrény mélyéről az oregánót és a rozmaringot. Egy paradicsomot is bele kockáztam a kutyulékba. 

- Jól néz ki! - hátulról teljesen hozzám simult. - És a kaja is! - támasztotta állát a fejem tetején. 

- Hülye.. - pirultam el teljesen. 

- Én is kérhetek? - tette le állát a bal vállamra, ezzel el távolodva a hátamtól végre. 

- Igen, én is kérhetek? - támaszkodott meg a pultnak dőlve Maddy a bal oldalamon. Természetesen Pietro-hoz minél közelebb. 

- Persze.. - húztam számat kelletlenül. Remélem tiszta, hogy nem a Pietro-nak való sütögetéssel van bajom..neki az egész doboznyi tojást ki sütném szívesen. 

Pár tojást hozzá ütöttem még a keverékhez, majd a serpenyőbe öntöttem. Pietro amíg sült a reggeli, addig is szórakozottan elkezdte fonogatni a hajam. Kicsit tartottam attól, hogy teljesen be csomózza, de el ismerésem szép fonatot csinált! Kicsit Aranyhajra emlékeztet a frizurám, miután be fonták a kislányok neki a mesében. 

Tálaltam a tojásokat, majd végre le ülhettem enni. 

- Azta! Ez rohadt finom lett Nia! - derült fel még jobban Pietro arca, majd folytatta tányérja ki ürítését. 

- Ja, nem rossz.. - csipegetett belőle Maddy is. - Figyu, házvezető nőnek vagy cselédnek el helyezkedhetsz ha ilyen jól főzöl! - húzta gúnyos vigyorra a száját. 

- Nem is tudom Madison..inkább játékfejlesztőnek mennék! - néztem el gondolkozva a falatot a villa hegyén.

- Az nagyon menő lenne! - bökte meg orrom hegyét Pietro. - Vagy játék programozó!

- Azzal az agy kapacitással, ami neked van Nia - kortyolt egy utolsót a kávéjából Tony. - Választhatnál végre egy egyetemet! Ha már 2 éve le érettségiztél otthon..

- Maaaaajd..holnap! 

- Egy éve ezt hallgatjuk! - nézett fel az újságból Steve. - Fontos a tovább tanulás..

- Várjunk csak! - szólalt meg végre Wanda is elő bújva a mobiljából. - Nem 16 éves vagy? 

- De! Csak fotografikus a memóriám..szóval 14 évesen érettségiztem. - Maddy feltűnően meg forgatta a szemeit. 

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen eszes vagy! - döbbent le Pietro, mire kapott tőlem egy grimaszt. 

- Ja, 2 éve csak cseszed a rezet.. - kavargatta a kávéját Natty. Láthatóan még nyitott szemmel alszik. Hirtelen meg rezdült a mobilom a köntös zsebében.

- Jupi! - csekkoltam az üzenetet, amit a bátyám küldött.

- Mi az? - érdeklődte Pietro enyhe aggodalommal és némi féltékeny arc mimikával. 

- Takashi el küldte a heti zseb pénzem! Gazdag vagyok újra! - feltűnően csúnyán néz rám Maddy. Mintha ők nem lennének pénzesek.. - Ma még se videó játékozok a szobámban. Inkább elmegyek terembe!

- Edzeni? - húzta fel meg lepődötten szemöldökeit Natty.  

- Dehogy! Játszani! - pattantam fel az asztaltól boldogan. 

- Tényleg, Pietro megyünk edzeni akkor? - hagyta ott Maddy a rántotta nagy részét, amire Tony le is csapott. Nem tudtam nem észre venni a búja hangsúlyt..mindegy is nem az én dolgom, hogy mi van köztük..

- Majd hívjatok ha kellek! - futottam ki a konyhából. Be csukva a szobám ajtaját magam után, végre fel lélegezhettem..Maddy mentes zóna! Tényleg nem tudom, hogy mi van köztük vagy mi nincs, de ezzel tényleg nem akarok foglalkozni. Most jól akarom érezni magam végre!

Egy halvány lila inget és egy fehér nadrágot felvéve indultam is a játékterembe. A nappalin át haladva természetes, hogy Pietro és az a liba még ott volt. Ahhj..miért itt kell be melegíteniük?! 

- Szóval így? - pucsított be Pietro előtt melegítés címén Maddy. Pi egy másodperc alatt termet előttem. 

- Tanukichi! - kapott fel az alkarjára ültetve. - Te nem szeretnél velünk edzeni? - nézett fel rám reménykedve. 

- Szóval dagadt vagyok? - húztam össze szemeim mímelve a felháborodást. 

- Tudod, hogy nem úgy értettem.. - váltott vigyorgásról, halvány mosolyra továbbra is reménykedve nézve rám. 

- Umm, most nem - ráztam fejem le biggyesztett ajkakkal. - Majd máskor! - simítottam finoman végig füle előtti részen. Csak nem bírtam ki..

- Pietro, akkor el kezdjük? Már nem azért, de a világért sem tartanánk fel Nia, az értelmetlen pénz szórástól! - toporgott karba tett kezekkel Maddy. Savanyú a szőlő, mi Madison?

Pi óvatosan le tett, majd a fülem mögé tűrt egy tincset. - Vigyázz magadra! - még egy mosollyal meg ajándékozott, majd el emelve tekintetét rólam komorodott el arca. - Menjünk Maddy!

Annyira nem is szórtam el sok pénzt. Elég sokan voltak meglepő mód szóval nem igazán fértem hozzá kedvenceimhez. Viszont a markolós játékgépek szabadok voltak! Őszintén nem volt természetes mosolya a tulajnak, amikor az alsó, lyukhoz közeli plüss cicát címkéjénél fogva, le döntöttem a lyukba, nagyjából a felét a fel hozatalnak. És csak 50 centembe fájt, a körülbelül 10 plüss cica! Mindenki kap egyet otthon! 

Késő este volt amikor vissza értem. Út közben a toronyban, próbáltam minden csapattagnak a kezébe nyomni egy cicát. Legalább egy kis örömöt szolgáltattam nekik a stresszes életükbe ezzel. Vagy legalábbis egy egy derűs mosolyt csaltam az arcukra. Pietro viszont csak jóval később került elő. Elég le törten ült le a kanapéra.

- Hé! - ültem mellé, arcom elé fogva a neki szánt plüss cicát. - Miért vagy oly bús? - engedtem lejjebb a cicát, hogy lássam. Közben megfogva egyik mellső mancsát csináltam karmoló mozdulatokat. 

- Édes.. - szökött egy fáradt mosoly arcára. 

- Akkor jó! Mert a tiéd! - tettem vállára. Meg lepetten vette le onnan a plüsst. - A többiek el szórtan fel fedezhetők az épületben. Ha gondolod rendelhetünk valami kaját.. - egyre szomorúbb tekintettel szuggerálta a cicát. - ..vagy el kápráztathatlak újfent konyha tudásommal. Pi..mi a baj? - próbáltam szemébe nézni, de el tökélten szemezett a cicával. Óvatosan állkapcsánál fogva magam felé fordítottam arcát és ezzel együtt könnybe lábadt tekintetét. - Pi! - rémültem meg egyre jobban.

- Nia, én... - ölelt magához, ölébe kapva. Mi a?!