Ikigai (Avengers f.f.)

San 三

- Ez szabálytalan! - morogtam az orrom alatt.
- Lényeg, hogy gólt lőttem! - lihegett Clint homlokát törölgetve.
- De a fel lökés akkor sem ér! - poroltam le nadrágom.
- Veszteni tudni kell, kicsi lány! - tárta szét karjait a férfi.
- Veszteni? 6:1-re vezetünk Natty-vel! - világosítottam fel szegényt. Rosszul döntött, amikor el hagyta száját, azok a szavak, hogy "fiúk a lányok ellen". Ő Sam-et választotta maga mellé.
- Még 5 percetek van! - szólt nekünk Steve a kis padról, az világos, hogy őt választani csalás lett volna, bár legalább valami előnyük is lett volna, hehe! A Central Parkban béreltünk ki, egy órára foci pályát. Terem foci, de foci!
- Na mit szólsz? Be viszünk nekik egy hetediket is? - húzta huncut mosolyra a száját Natty.
- Hajrá! - tettem le a labdát amivel eddig dekáztam. Mint a golyó a puskából, úgy lőttem ki a labdát egyenesen a fiúk kapujába.
- HÉ! - kiállították egyöntetűen a hímek.
- 7:1 - pacsiztunk le Nat-tel. - Voilá!
- Nesztek! - oda kapva a fejem Clint fel kiáltására, sikeresen láthattam a fejem felé haladó labdát. Akár a krumplis zsák, úgy dőltem el a terem padlóján.

Lehet el ájultam, mert a következő kép amire már emlékszem, az egy fehér orvosi szoba.
- De akkor sem érvényes! - hallottam meg Sam zsörtölődését.
- Jaj, ugyan már Sam! Fel mosták veletek a pályát! Fogad el. - nevette el magát Steve. Lassan elkezdtem jobban kinyitni a szemem, mint résnyire.
- Nani ga okotta? /mi történt?/ - dörmögtem az orrom alatt rekedtesen.
- Tyű sok minden! De örülök, hogy újra köztünk vagy! - nyomott egy puszit a homlokomra Natty.
- Hogy mi történt? Nos..Clint fejbe rúgott a labdával, el ájultál, aztán 3 napig feküdtél így, le maradtál a buliról ami katasztrofálisan végződött, mert Tony és Bruce a világra szabadított egy gyilkos robotot és nagyjából ennyi! - darálta el a történteket Steve. - Úgyhogy itt tartunk, új küldetés meg találni a robotot akit Ultron-nak hívnak egyébként.
- Azta.. - masszíroztam orrnyergem csukott szemmel. - Inkább vissza alszom! - nyomtam el egy ásítást óvatosan, mert szét repedt a fejem a fájdalomtól. Rögtön a halántékomhoz is kaptam.
- Ne merd! Szükségünk lesz rád a küldetésen! Viszont itt egy durva fej fájás csillapító, vedd be és készülődj! Negyed óra múlva indulunk - nyomott a kezembe egy pirulát Nat.

Egy pohár vízzel le küldtem a gyógyszert és ki másztam az ágyból.
Steve, Natty és Sam el is rohantak el rendezni mindent a küldetéssel kapcsolatban. Csak annyit mondtak, ne öltözzek túl melegen, mert Afrikába megyünk. Szupi!
Már csak Clint maradt itt.
- Figyelj..sajnálom, hogy kómába estél miattam konkrétan! - meredt bűntudatosan maga elé.
- Clint, semmi baj! - szorítottam meg finoman a csuklóját. - Legalább kialudtam magam! A buli meg úgy se érdekelt, szóval ha ébren lettem volna is, a szobámban játszom inkább.
Miután sikeresen jobb kedvre derítettem meg bocsájtásommal, szét is váltunk a folyosón. Ki-ki a maga dolgára!
Egy lazább fekete, hosszú ujjú haspólót és szintén fekete magasderekú rövidnadrágot magamra kaptam, arcot mostam és fésülködtem. Kész, mehet a menet!

A biztonság kedvéért megint ott maradtam a gépben, Bruce-al. A doki idegesen tördelte ujjait és fel-alá járkált. Apró sóhajtás után mobilom után nyúltam, egyre nyomottabb lettem viszont tőle, csak pörgettem és pörgettem az oldalakat lefelé. Dög unalom és most sincs semmi hír a többiekről..

Vajon..Pietro is ott van? Nagyjából kaptam egy gyors talpalót róla és a húgáról, szóval azért képben voltam, hogy nem a mi oldalunkon vannak. Bár ez már Sokovia-ban is kiderült Pietro kijelentésén, miszerint meg akarja ölni a társaim. De tényleg gonosz lenne? Ahh..Várjunk egyáltalán miért gondolkodom azon a tolvajon?! El vitte az édességeim és a kicsikém! Csak gonosz lehet, az ilyen ember! 

Végtelen unalmamban folytattam mobilról nézve az egyik animém inkább. Oké, hogy 3 napig aludtam végül is, de hogy mikor aludtam el és ennyire mélyen azt már nem tudom. Mikor fel ébredtem egyedül voltam..legalábbis ezt hittem első blikkre. 

- Bruce? - semmi - Natasha? Steve? - semmi és semmi - Tony..? 

- Ők mással vannak el foglalva most! - hallottam meg, Pietro hangját a gép bejáratától. 

- Megint te?! - állt meg bennem az ütő is. És mi az, hogy "mással vannak elfoglalva"? Zöld kód lett volna talán, csak át aludtam? 

- Szia, nyuszifül! - ért egyre közelebb hozzám, ezzel sarokba szorítva. - Remélem ki aludtad magad, mert most velünk jössz! - ütődött hátam a gép falának. Pár centire volt csak tőlem, nem többre. Mi ez a szag..olyan fémes, talán fegyverek szaga? - Nincs hova hátrálnod, itt a vége! - szorított magához. Basszus, nagyon erős! Kezeim az oldalaimhoz szorultak és moccani se bírok..Istenek segítsetek!

- Tegyél már le! - próbáltam ficánkolni. Hirtelen támadt egy viszonylag, jó és kivitelezhető ötletem. - Oké, veletek megyek, de csak akkor ha.. - tartottam hatás szünetet, amíg meg rebegtettem pilláim, ijedten akár egy rémült őzike néztem mélyen a szemébe, el lágyult vonásokkal. - ..Vigyázol rám! - az övé is kezdenek lágyulni, talán egy mosoly is kezd formálódni, ami kivételesen nem gúnyos..jöhet a finálé elő készítése! Apránként el kezdtem közeledni felé, félig le hunyt szemmel figyeltem őt, hogy követ-e. Hát ez kész..ő is közelít! Mikor már kezdte bele élni magát, a csók lehetőségébe egy hirtelen mozdulattal, minden erőm össze gyűjtve egyszerűen le fejeltem..egyenesen az orrán érte a homlokom. 

Átkozódva kapott vérző orrához, ezzel el engedve engem. Ez az! Másodpercekkel később már kint voltam a gép előtt. Pár méter meg tétele után mégis valami a magasba repített és nem eresztett. Le nézve, egy vörös gomolygó akármi vett körül. Saccra 3 méter magasan tartott. Hirtelen a gép mellől egy hosszú barna hajú lány lépett elő, hasonló vörösséggel a kezei körül. 

- Ezt..meg érdemelted! - nézett bátyja vérző orrára. - Kellett neked menned a kis fejed után!

- Hagyjál már! - dörmögte orr hangon, miközben engem méregetett bosszúsan. Kellett neked be dőlni! 

Szép lassan le engedett a lány, nagyjából fél méterrel a föld fölött meg állított viszont. 

- Ha gondolod.. - nézett bátyjára - Nyugodtan bosszút állhatsz az orrodért! - húzta fél oldalas vigyorra a száját. 

- Csak menjünk innen végre! - szorított magához újra, csak most talán még erősebben. 

Hogy ne ismétlődjön meg újra a fejelős esett a lány el kábíthatott, mert egy hideg..rohadt hideg cellában ébredtem. Olyan ez a hely, mintha egy régi vár lenne, vagyis annak a tömlöce csak kisebb talán. 

Ötletem sincs mióta lehetek itt, de meg állás nélkül vacogok és nem tudom meddig bírom még ezt..