Ikigai (Avengers f.f.)

Juu roku 十六

Fél perc múlva már a szoba egyik sarkában kuporogtam magzat pózban görnyedve. Ijedten figyeltem kifelé, hogy mikor csapódik be a következő villám. Fel fogva, hogy mi bajom, térdelt le elém Pi. 

- Jól van, nyugi! Itt vagyok! - ölelt át és kezdte nyugtatólag simogatni hátam. - Minden rendben! A vihar kint van, mi meg bent. Nem bánthat! - adott apró puszikat az arcom majdnem minden pontjára. - Szeretnél vissza menni a szobádba? Fürödni meg ilyenek? - simított végig hüvelyk ujjával orcámon. Némán bólintottam, nem szakítva meg a szemkontaktust. Úgy látszik ő is sejti, hogy az előbbi kellemes hangulatnak vége. - Ezer százalék, hogy az alatt a pár méter alatt amíg el érsz a szobádig, össze futsz valakivel és ha csak nem akarod vissza venni a vizes ruháid..át futok veled, oké?

- J-jó! - pilláztam rémülten. Egy másodperc alatt kapott ölbe, és rohant velem vissza a szobámba. Óvatosan tett le, majd puszit nyomott a homlokomra.

- Menj csak fürödni! Meg szárítom addig a ruháid a mosodában. - csókolt még kezet majd el tűnt. 

Így egyedül maradva, célba is vettem a kádat. Hálás sóhajtások közepette merültem a forró vízbe. Egyetlen hatalmas szerencsém, hogy ide nem hallatszik be a vihar. Vagy legalábbis elképesztően tompán csak. Miután eléggé át melegedtem, nagy kín szenvedve ki másztam a vízből. Törölközöm magam köré csavarva indultam meg hajat szárítani. Hiány érzetem van, de nem tudom miért. Be lépve szobámba Pi éppen be csukta maga után az ajtóm, ruháimmal a másik kezében. 

- Hűha! - csillant perverz fény szemében, ahogy kicsit beharapva alsó ajkát tetőtől talpig végig mért, miközben le tette ruháim. Viszont nyakamnál meg akadt a tekintete. A huncut fényt az aggódásé vette át tekintetében. - Ez? - simított végig mutató ujjával a nyakamon lévő  vízszintes hegen. 

- Ez.. - nyúltam én is oda. Szóval meg van mit felejtettem el vissza venni. A chokerem..

- Ha nem szeretnél róla beszélni, akkor nem kell..csak még sose láttam, hiszen mindig rajtad van az a nyak pánt. Ne érts félre szexi, meg minden, csak sose értettem miért van rajtad akkor is amikor pizsiben vagy vagy edzésen.  

- Choker a neve, de mindegy. És nem gáz a története..annyira. - ültem le ágyam végébe. 

- Szóval? - ült le mellém, továbbra is aggódva méregetett. 

- Még amikor 14 éves voltam haza fele a játékteremből ünnepelve a sikeres érettségim, nem is tudom lehetett már este 9 is vagy több, egy mellékutcában tartva már, a sarok mögül elő lépett egy férfi és..ki akart rabolni. - rá pillantottam, egyre aggódóban figyelt. - Én persze próbáltam hősködni és nem akartam teljesíteni a követélését. Majd... - nyeltem nagyot a rossz emlék miatt. - Elő rántott egy kést és.. - mély levegő - ..elvágta a torkom. Azonnal össze estem, a pasas meg persze rögtön vitte ami csak értékes lehetett neki. 

- Ki mentett meg? Mert túl élted, vagyis nem lehetett mély vágás! - könnyes tekintettel fel néztem rá. 

- Én voltam. Éjszaka alig jár bárki kint nálunk, szóval jó ideig holtan hevertem amíg..fel nem fedeztem valami úton módon, hogy vissza tudok térni. Hát így jöttem rá, hogy tudok a halál és az élet közti résre belépni és lelket vissza hozni! Kezdve a magaméval.. - nevettem el magam kínomban. - Amikor meg ismerkedtem a csapattal az volt a második alkalom, hogy alkalmaztam ezt a trükköt..emberen. Addig állatokon, főleg madarakon gyakoroltam a lélek vissza hozást. Ideges is voltam, hogy vissza tudom-e Clint-et hozni..hát még nálad! - két kezem meg ragadva nyomott rájuk finom kis puszit. 

- De mégis meg próbáltad! És ezt nem tudom elégszer meg hálálni! Sajnálom, hogy egy ilyen esetből kellett rá jönnöd, hogy kell.. 

- Ugyan.. - pirultam el teljesen. Az idilli sztorizgatós pillanatunkat két erőteljesebb koppanás zavarta meg az ajtómon. - Igen? 

- Hali! Csak gondoltuk meg nézzük, hogy Pietro él-e még. - lépett be Wanda és Tasha. 

- De úgy nézz ki minden oké! - húzta fél oldalas vigyorra száját Nat. Tekintete neki is meg akadt a nyakamnál. - Az meg..mi?

- Eh, hosszú történet.. - szusszantottam fáradtan. Annyira nem a kedvenc történetem, hogy folyamatosan ezt mesélgessem, hogy öltek meg..

- Hosszú? Akkor pizzázás közben el is mesélheted! Most sokkal többet rendeltünk! A múltkoriból kiindulva.. - forgatta meg szemeit Natty.

- Siessetek mielőtt el fogy! - lépdelt ki a két nő, be csukva ajtóm maguk után. Pár másodpercig még néztem utánuk, hiszen hova sietettnek. Szerda van..vagyis kosármeccs nap. Egész egyszerűen a srácok rá lesznek függve a tv képernyőre!

- Nos, menjünk? - vezettem vissza tekintetem a fiúra, aki ugyanúgy méregetett, mint amikor ki jöttem a fürdőből. Csak talán most még inkább próbálta pillantásával le szedni a törölközőm. - Hé! - kapott el és perdített maga alá, miközben ő felettem támaszkodott. Fél kézzel mindkét csuklómat le fogva fejem felett. Finoman másik kezét el emelve a takarómról, simított végig arcélemen egészen a nyakamig végig. Rémült tekintetem láttán viszont, el emelte kezét rólam.

- Mi az? Baj van? Túl gyors vagyok? - sápadt el némileg. Lassan meg ráztam fejem, végig  a szemébe nézve.

- Csak... - kaptam el tekintetem, rák vörös fejjel. - Nem merek meg mozdulni..

- Miért? - nevette el magát halkan.

- Egy rossz mozdulat és..le esik a törölközőm. - közöltem a tény állást, még vörösebb fejjel. A gondolat, hogy egy nagyobb lélegzet vétel és tök csupaszon fogok alatta feküdni..huh! 

- Ó! Nocsak! - húzta széles vigyorra száját, végig nézve a meg lazult anyagon. El nézve őt, gondolatban már nem vetkőztetett, hanem már meg is termékenyített. Miután befejezte bámulását, hirtelen csókolt meg a lehető leghevesebben. Azonnal beszálltam a "táncba" én is. - Őszinte leszek Nia! - húzódott el pár perc múlva egy kicsit, aprókat pihegve. - Kurvára kívánlak! Viszont.. - kezdte csókolgatni végig egy csíkban nyakam. - Most még le tudnék állni, ha nem akarod!